Orlai Tibor
Van „tisztességes” foglalkozása is: közgazdász, aki vagy két évtizede orvosi műszerekkel kereskedik. De immár színházi producer is – nem is akármilyen.
– Szokta volt mondogatni: a szeretetteli „lórugást” Eszenyi Enikő E-tangó lemeze adta tíz éve. Azóta pedig Vári Éva és Kulka János már az ünnepi 200. előadásán is túl van a Hat hét, hat tánc-ban, amelynek ő a producere.
– Egy „véletlen” találkozás sok mindent meghatározhat… Nálam például az történt, hogy az addigi átlagos polgári életmódom hirtelenjében megváltozott. Bár mondhatom: már gyerekkorban is vonzódtam a színházhoz, aztán diákként hetente többször is be-beültem egy-egy előadásra… Sajnos ismerve a mai magyar egészségügy helyzetét, s rettentő átpolitizáltságát, aligha véletlen, hogy egészen nagy cégek, régi szakemberek küzdenek mindennapi nehézségekkel – de az csak természetes, hogy sem az egészségügyet, sem a műszerforgalmazást nem kívánom elsiratni. Csak fáj a dolog. A Medicornak – ahol kezdtem – szép napjai voltak –, a Novotradingnek meg remélem, még lesznek is. Belecsöppentem a színház világába, amely nem enged el: van, hogy színészekre keresek darabot, s van, hogy mások keresnek – s találnak – meg engem. Aztán beindul a gépezet: le kell fordíttatni, szerződni kell a külföldi ügynökségekkel, az alkotókkal, befogadó helyszíneket kell találni, egy egész stábbal együtt kell tudni dolgozni. Nem vagyok fővároscentrikus: minden darabot lássanak vidéken is, ezt szeretném, s ennek érdekében teszek is. A Cupidót az Iparművészeti Múzeumban mutattuk be, s vittük Nyíregyházára – nagyon szereti a közönség, akárcsak a Csókol anyád! címűt, amelyben Vári Éva újfent kétszemélyes színdarabban játszik, ezúttal Nagy Ervinnel. Január 30-án a Centrál Színházban – az egykori Vidám Színpadon – Neil Simon: A 88. utca foglyai című vígjátéknak lesz a bemutatója, s ma igazi nagy fordulóponthoz érkeztünk el: Básti Juli, Kern András és a többiek már a kész díszletben próbálhatnak, ez a díszletállítás ünnepnapja. A darab a 70-es években született, s valami félelmetesen jó Örkény István fordítása. Ennyi év múltán is tökéletesen mai darab: a gazdasági válságról szól, a nehézségekről, az egzisztenciális helyzet változásának lelki feldolgozásáról – a szeretetről és az emberi összetartásról. Szeretem a darabot: Kern mesélt róla, Julit már én kerestem meg. Nem volt kérdés: elő kell adni!
– Korán hívtam, de még korábban kelt…
– Szeretek korán kelni. A baráti-családi kör is ezt teszi – mert fontos az életünkben a sport, a futás például. De a régi nagy szenvedélyemre, a bridzsre ma már egyre kevesebb idő jut. De most Prézli miatt volt a korai ébredés: most jöttünk Káposztásmegyerről, a Rex alapítvány kutyasulijából! Nyolc hónapos vizsla keverék kutyalány, s nagyon büszke vagyok rá, mert a kiképző azt mondta: az „oviból” már mehetünk a valódi iskolába. Régen is volt kutyám, ő két éve ment el… Prézli kitett eb: nem szoktam hajnalban tévézni, így egyszer véletlenül láttam meg őt Azurák Csaba műsorvezető ölében, egy nyári reggelen. Ahol a Jóban Rosszban sorozatot forgatják, oda tették ki a mamáját a kölykökkel. Fantasztikus „antennája” van: pontosan tudja, mikor mit tegyen, hogy reagáljon, miként éreztesse velem azt, ami igenis létezik – a kutyaszeretet, a hűség.
(gündisch)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!