Tizenharmadik éve játszik Szalai Kriszta Az ötödik Sally című produkcióban, ami Daniel Keyes híres könyve alapján készült. Az előadás most a Tháliából átkerült a Centrál Színházba, a fogyatékos emberekkel foglalkozó És a nyolcadik napon pedig a Kamrába költözött. 



z Miért kellett átvinni Az ötödik Sallyt a Tháliából a Centrál Színházba?
– Kényszerből. Új igazgatás jött, és más kondíciókkal működteti a színházat.
z A Thália stúdiójában körbe ülhették a nézők, a Centrál Színházban viszont hagyományos színpadon kell játszania.
– Féltem ettől, mert ezt az előadást terápiának szántam, az volt a célom, hogy együtt legyünk a nézőkkel, és ennek kedvezett a Tháliában a tér. De előadás után beszélgetek a nézőkkel, teázom velük, elmondták, hogy a terápiás rész ugyanúgy működik a Centrálban, mint a Tháliában. Ez az előadás arról szól, hogy menynyiféle szerepnek kellene megfelelnünk az életben. Például felnőtté kell válnunk, miközben mindenkiben ott marad a gyerek is, és megvannak a maga sebei is, amelyeket lehet, hogy egész életében cipel.
z Ön mit cipel?
– Amikor elolvastam a könyvet, mindenképpen Sallyvel szimpatizáltam, aki szorongós, elveszett gyerek. Mivel egyke voltam, sokszor éreztem magam egyedül és elveszettnek. Ugyanakkor ezt az oldalamat igen kevesen ismerik, de ott csücsül bennem ez a kis szorongós gyerek, aki tulajdonképpen mindenkiben ott van. Elhatároztam, hogy megmutatom. És ezzel segíthetek másoknak. Volt olyan néző, aki nyolcadszor látta az előadást, és akkor jött oda hozzám a teázásnál, és mondta, hogy ő idejár terápiára.
z Amikor hosszabb időre Angliába ment, az is feszültségoldás volt, kilépés a mókuskerékből?
– Kilépés a mókuskerékből.
z De közben belépett egy másik mókuskerékbe, mert Londonban gondozott egy ágyhoz kötött idős asszonyt.
– Ez kemény volt, de mégis szinte filmszerűen gyönyörű történet. Számomra meg fantasztikus, hogy ki tudok lépni egy egészen másfajta életbe. A néni úgy nézett rám, mint egy csodabogárra, nem értette, hogyan létezik, hogy egy színésznő, egy háromgyerekes anyuka gondozza őt. Közben pedig egy vidám nőt látott maga mellett.
z Miért volt ez önnek jó?
– Tőle, aki nyolc éve már csak feküdt, rengeteget tanultam. Csodáltam a humorát, az életképességét, annak ellenére, hogy a végtagjai elcsökevényesedtek, nem tud felállni. Közben pedig beültem fiatalok közé nyelvet tanulni, pedig már akkor negyven múltam. De nem tűntem annyinak. Olyan voltam, mint egy ugribugri lány, aki viszont baromira tanult.
z Nem volt furcsa távol lenni a családtól?
– Az volt számomra a legnehezebb, hogy a gyerekek, és a párom, Cserna Antal nélkül voltam kint. Próbálom felkészíteni magam arra, mi lesz, ha kiröppennek a gyerekek, ha netán valamelyikünk elmegy, akkor hogyan éli ezt túl a másik. Nekem ez körülbelül ilyen érzésekkel teli két hónap volt.
z Azt hitték, hogy az egyik lánya
Down-kóros, de ma már szerencsére egészséges. Mégis erős hatással lehetett ez önre, mert megírta a fogyatékosság témájával foglalkozó És a nyolcadik napon című darabot.
– Ennek előadását szintén elhoztuk a Tháliából, a Kamrában van most műsoron.
z Miért foglalkoztatja ennyire a betegség témája?
– Talán nem is a betegség, hanem a segítő szándék. Amikor Az ötödik Sallyt olvastam, huszonhat évesen már anyuka voltam, ugyanakkor a Vígszínház színésznője, ahol elvesztettem a fonalat, gyötrődtem. Nagy katyvasz volt bennem. És úgy éreztem, hogy a könyv sok mindenben segít, általa én is segíteni tudok másoknak.
z Két véglet közt mozgott a pályája. Részint vezette a Várom a párom című, móka-bókás, csillogó-villogó tévéműsort, amit milliók néztek, ugyanakkor stúdiószínházban játszott esténként száz embernek.
– Szeretek kommunikálni, jelen lenni, nagy közösségekben, nagy tömegekben létezni. Jólesett, hogy kiválasztottak műsorvezetésre. De az is fontos, hogy éppen az És a nyolcadik napon előadása kapcsán, a Kapcsolda nevű program keretében, általános iskolákat, gimnáziumokat, sőt jövőre már óvodákat hozok össze speciális helyzetű, fogyatékos gyerekekkel.
z Nem hiányzik egy nagy szerep egy nagy színházban?
– Úgy nem hiányzik egy nagy szerep, hogy bármi. Olyan vágyam van, hogy rengeteg embernek énekeljek. Például egy operettben energikusan végig vibrálni, abszolút jólesne. És változatlanul szeretnék olyan produkciókat létrehozni, amelyekkel konkrét mondanivalóm van.

Bóta Gábor

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!