Baráti társaságban az egyik kedves beszélgetőtárs kéri, ismételjem meg amit addig mondtam, mert rossz a hallása. Fiatal asszonyról lévén szó, érthető, hogy elcsodálkozom. Fejlődési rendellenesség, betegség következménye az ok vagy más egyéb – tudakolom, amennyire csak tudom tapintatosan. Lesüti a szemét, belepirul a vallomásba: nem, nem, kamaszként az első sorban „csápolt” a koncerteken, mindjárt a hangszóró mellett, ha tudta. Amikor pedig nem „dizsibe” szórakozott, hát a vad zenéket fülhallgatón keresztül élvezte olyan hangerővel, amelytől szinte az egész feje remegett….
Életünkben a beszéd a legfontosabb hang, az emberi kapcsolattartásban pedig a kommunikáció elengedhetetlen része a hallás. Ezen érzékszervünk a nap minden percében nyitott a külvilág ingerei felé, rendkívül gyors alkalmazkodásokkal reagál a változó erősségű ingerekre.
Mi tudható a hallásról, meg a fül különböző betegségeiről? Mindenekelőtt az, hogy a külvilággal való kapcsolatban komoly szerepet játszó 5 érzékszervünk közül ez az, ami elsőként fejlődik ki a magzati korban. Kulcseleme a hangokat fogadó fül, az, ami elektromos ingerekké alakítja át, majd a hallóidegen keresztül az agyba közvetíti. Ott, mintegy „elolvasódik” és lefordítódik.
Vegyük sorra a fület, amiből a szabad szemmel látható részt, a fülkagylót nevezzük fülnek, ez bennünket érő hangingerek irányának meghatározásában segít. A már nem látható hallószerv első állomása a hallójárat, azután az úgynevezett dobhártya követ. Ez utóbbi funkciója, hogy a dobhártyát elérő hangokat e szervünk rezgésekké átalakítva a középfülbe továbbítsa. Szinte hihetetlen, hogy a mindössze 1 négyzetcentiméternyi középfül az emberi szervezet 3 legapróbb csontjának, a kalapácsnak, az üllőnek és a kengyelnek a befogadója. E csontocskák a dobhártyát érő hanghullámoktól mozgásba jönnek és a kifinomult gazdagságú hangot, az egyes hangtónusoktól a teljes beszédig hússzorosan felerősítve a belső fülbe juttatják. A csaknem 20 ezer szőrsejtet tartalmazó terjedelmileg és területileg aprócska belső fület a szakirodalom cochleának nevezi. A feladatokat megosztó szőrsejtek közül vannak, amik a magas, mások meg a gyenge hangokon „dolgoznak”, vagyis ezeket a hallóidegen keresztül az agyba szállítják, végül is a hallásélmény így jön létre.
A hallászavar az egyik legsűrűbben előforduló testi károsodás, világszerte csaknem félmilliárd a halláskárosult, közülük mintegy 20 százalék a 65-74 év közötti ember. Magyarországon például a felnőttek 10 százaléka szenved valamilyen hallászavarban Egy 2005-ös adat szerint a bejelentett foglalkozási megbetegedések megoszlását mutató lista első helyén a zaj okozta halláskárosodás áll. Szintén 5 évvel ezelőtt publikáltak egy brit tanulmányt, amiben sok egyéb között az olvasható, hogy a férjek gyakran hallják a jellegzetes női mondatot: „Te soha nem figyelsz rám, amikor hozzád beszélek.” Másként fogalmazva, azt írják a szerzői, hogy a férfiaknak nehezebb megérteni a nők beszédét, mint az „erősebbik” nemét. Egyébként a felfedezés Michael Hunternek, a Sheffieldi Egyetem professzorának és kollégáinak köszönhető, akik mágneses rezonanciával vizsgáltak több önkéntest. Tucatnyi férfinak felváltva nők és férfiak beszédét kellett hallgatnia, miközben figyelték őket a műszerrel, hogy agyuk mely területei aktiválódnak. Kiderült, a női és a férfihangok az agy más és más területére hatnak. A hölgyek hangja az agy hallásért felelős mezejét aktiválja, ugyanazt, amelyet a zene. A férfiak hangját viszont az úgynevezett „képzeletbeli látás” területén, egyszerűbb agyi mechanizmusok révén értik. A nők hangja dallamosságuk és magasabb frekvenciájuk miatt „bonyolultabb”, ezért az emberi agynak nehezebb „dekódolni”, hogy mit is mondanak és a megfejtéshez pótlólagos agyi struktúrákat kell „bekapcsolni”.
A hallas.hu internetes portálon is olvasható, a hallóképesség romlásával az élet hangjai is kezdenek elhalványulni. Általában ez a folyamat nagyon lassan, alig észrevehetően, szinte lépésről lépésre játszódik le. Először a magas frekvenciahangok, a madárcsiripelések tűnnek el, a zenét hallgatva a felső hangokból konstatál egyre kevesebbet az érintett. Ekkor még általában az alacsony frekvenciájúak csaknem tökéletesen hallhatóak, nem csoda, ha a legtöbben is veszik észre, hogy a külvilágból érkező hangélmények egy része a számukra elveszett… Ahogy azonban nő a károsodás, úgy az emberek közötti kommunikációt jelző valamennyi frekvenciát kezdik nem érzékelni, majd a halk mássalhangzókat „veszítik” el, később az azokat követő magánhangzókat is, vagyis mind nehezebb az egyes hangokat egymástól megkülönböztetniük.
A betegekben fokozatosan tudatosul, hogy noha még hallják a másik mondandóját, de az erős környezeti zajok mellett már nem nagyon értik a társ közlendőit. Ahhoz, hogy a televízióban történteket követni tudják, mind hangosabbra kénytelenek állítani a készüléket, a bejárati csengő megszólalását és a telefon csörgését újra és újra elengedik a fülük mögött, ha kikerülik a hangjelzéseket, gyakran úgy érzik, a környezetükben lévők mondanivalója nem tiszta és nem érthető, nem olyan, mint amilyen az korábban volt. A halláskárosodásban szenvedők jobb esetben inkább átélik, mint hallják a beszédpartnerük által mondottakat, rossz esetben zárkózottak, magukba fordulók lesznek. A hallóképesség romlásával többnyire eltaszítja magától a környezetében tartózkodókat. Ha ezek a szituációk
sokszor ismétlődnek, akkor egyre nő a félelem, mígnem a folyamat kimeríti az embert. A hallássérülés sokszor depresszióhoz, félelemállapothoz vezet, ide tartoznak még a paranoiás életképek, szociális problémák, bosszankodás, és önmarcangolás. Mindemellett az érintetteknek rosszabb lesz az egészségi állapota, mivel a szociális kapcsolattartás szűkösebbé válik, nyomában romlik az anyagi helyzetük is.
A hallásküszöb az a legkisebb hangnyomás, amelyet a süketszobában a vizsgált személy fülével még éppen érzékel. Az egészséges ember hallásküszöbe a 2 kHz-es frekvenciá-nál 20 µPa. Az értékek eltolódása, illetve a szintkülönbség decibelben kifejezett értéke a hallásveszteségnek mértékét is jelenti A hallásküszöböt két fülben külön határozzák meg.
Hallászavarhoz vezet az életkor, a környezetei zaj, drog stb. Egy kutatás szerint a 30 esztendős emberek 15ć000 Herznél magasabb, az 50 év felettiek már csak 12ć000 Herznél magasabb frekvenciákat nem hallanak, a 70 évesek pedig a 6000 Herzet érzékelik. Nagyothalló halláskárosodásának mértéke mindkét fülön 30-90 dB – decibel, a hallás mértékegysége – közötti.
A nagyothallók hallókészülékkel többé-kevésbé megérti a hangzó beszédet, maga is érthetően beszél. Siket, vagy hallássérült azt, akinek audiogramja legalább 90 decibel halláscsökkenést mutat mind a két fülön, vagyis az érintett nem hall semmit, vagy csak azt, ami erőteljes mély hang. Hazánkban legalább 60 ezer az érintett. Ötven százaléka örökletes, a többi szerzett – betegség, baleset, gyógyszer mellékhatása a közép-, a belső fülben. A hallóideg, az agy működési zavaránál a siketség csak kis mértékben, vagy egyáltalán nem gyógyítható
A külső, illetve a középfül továbbítja a hangenergiát a belső fülben elhelyezkedő érzékszervekig, betegségük a vezetéses hallászavar oka. Kiváltó tényező lehet a külső füljáratokban felhalmozódó fülzsír, továbbá a fülgyulladás, ez utóbbi folyadékot halmozhat fel a középfülben, egészen addig, hogy a nyomásnövekedés megrepeszti a dobhártyát. Ha a gyulladás ráterjed a középfülben lévő kamrára, sebész munkáját igénylő csontbetegség jöhet létre. Előfordulhat a kengyel fokozatosan kialakuló mozgásképtelenségét kiváltó úgynevezett otoszklerózisos kórkép, ami az ifjabb felnőtteknél jelentkezik inkább és addig orvosolható, amíg a fül egyéb részeire nem terjed át.
A koponyán keresztül terjedő hangok nem annyira erősek, mint a fülön keresztül érkezők, mivel ezek kihagyják a középfül felerősítő rendszerét. Így egészséges hallású embereknél a koponya által vezetett hangok küszöbértékei 30 dB-lel magasabbak, mint a közvetlenül a fülbe jutott hangok küszöbértékei. A csontvezetéses hallás küszöbértékét úgy állapítják meg, hogy egy rezgő hangvillát érintenek a fül mögötti koponyacsonthoz. Ha a csontvezetéses hallás küszöbértékei elfogadhatóak, akkor a csigát nem „tette tönkre” az otoszklerózis, tehát a kengyel sebészeti helyettesítése hatásos terápiás eljárásnak bizonyul.
Az érzékszervi-idegi eredetű halláskárosodás a csiga, illetve a hallóideg roncsolását okozza, egy része műtéttel korrigálható. Szerencsére ma már egyre több fül mögé, vagy a hallójáratba ültethető hallókészülék segít a bajban lévőknek. De ehhez orvoshoz kell fordulni. Minél hamarabb észreveszi a halláskárosodást, annál hamarabb elemzik a bajt, s azt a hallókészülék-technológia valamely modern rendszerével kompenzálják.
Krasznai Éva
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!