Az egyéniség kialakulása és védelme már gyermekkorban kiemelkedő fontosságú. Szerencsére eljött a nemek egyenjogúságának a kora, de a nemi egyformaság nem köszönt be – legalábbis ameddig a természetnek van beleszólása. A tudósok véleménye szerint az ember nemcsak a játszótéren és a grundon válik fiúvá vagy lánnyá, hanem már az anyaméhben. Akkor kezdődik a nemi különbségek kialakulása, amikor megindul a nemi hormonok elválasztása. Jó esetben a fiúmagzat a tesztoszteronból, a lány a tüszőhormonból kap többet. A jelek szerint ez felel az agy fejlődésében, a különféle adottságokban és az életfelfogásban mutatkozó különbségekért.
Pólyabeli különbségek
Újszülött lányok általában hosszasabban nézik az arcokat, főleg, ha beszélnek is hozzájuk. Érintésre, fájdalomra, zajra érzékenyebben reagálnak, de könnyebben megnyugszanak és megvigasztalódnak. A fiúk általában többet sírnak, és ingerlékenyebbek, már bébinek is nehezen viselik, ha üres a pocakjuk, aztán ez végig kíséri őket egész életükben. Persze tisztelet mindig a kivételeknek. Előfordulhat, hogy egy kislánynak fiúsabb, egy kisfiúnak lányosabb vonásai vannak, de ne lepődjön meg, ha kiköpött az anyósa vagy a legkellemetlenebb nagybácsi a gyerek. Szerencsére ez változik.
Viszonylag hamar megfigyelhető, hogy a fiúk nagyobb izomzattal, tüdővel, szívvel és fájdalomtűréssel vannak megáldva, míg a lányok párnásabbak, más alkatú a medencéjük, izmaik másképpen dolgozzák fel az oxigént, ezért később sem lesznek olyan erősek, mint a fiúk. Mindez később a vonzalom kulcsa lesz, azonban ahhoz, hogy gyermeke figyelemreméltó egyéniségű, vonzó felnőtté váljon, a külső nem elegendő. Kiemelten fontos ezért az anyatej szerepe.
Egészen fiatal kortól meglátszik, hogy a lányokat az emberek érdeklik jobban, a fiúkat pedig a tárgyak. Valószínűleg ez az oka annak, hogy a kislányok szeretnek babázni és öltöztetőst játszani, a fiúk viszont a traktort és a tűzoltóautót részesítik előnyben. Arra a kérdésre tehát, hogy előre meghatározza-e a sorsukat, ha a kislány babával, a fiú pedig traktorral játszik, részben igen a válasz: a lánynak nővé, a fiúnak férfivá kellene felnőnie. Nemi szerepfelfogásukat azonban a szülői hozzáállás is befolyásolja. Hány tragikus sorsot ismerünk, amikor éppen a szülők ellenkező nemű gyereket vártak és sokáig nehezen tudtak ebbe belenyugodni.
A nemi különbség nem hátrány
A férfiak és a nők született különbségei semmiképpen nem jelentik azt, hogy az egyik jobb vagy rosszabb, erősebb vagy gyengébb, mint a másik. A különbözőségből számos csodálatos dolog fakad, és gyermeknek is sokkal könnyebb lesz elfogadnia saját szerepét, ha saját nemének jó oldalát ismeri meg.
A gyerek egyéniség
A képességeket nem elnyomni kell, hanem bátorítva erősíteni, hiszen a gyermek csak így válhat magabiztos felnőtté, ez pedig a szakmai és a magánéleti sikerhez egyaránt elengedhetetlen. Fogadd el, szeresd, támogasd és bátorítsd a gyereket olyannak, amilyen! Mindez azonban nem jelenti azt, hogy nem kell arra ösztönöznöd: szabaduljon meg az olyan modortól, mely az életben a hátrányára lenne.
Sztereotípiák csapdája
A szipogó kisfiút ne intse le azzal, hogy problémája katonadolog, a törődő figyelem megtagadása még gyámoltalanabbá teheti. Az elismerésnek is megvan a maga helye, de egy fiút azért is meg lehet dicsérni, ha kedvesen bánik a húgával, illetve egy lányt azért, mert ügyesen kezeli a labdát: minél sokszínűbb egyéniség ugyanis, annál nagyobb valószínűséggel lesz felnőtt korában is kiegyensúlyozott és népszerű. Egy gyerek egyénisége sokféle vonásból tevődik össze, és azok mindegyikét ápolgatni kell. A kisgyerek nemi identitása részben az azonos nemű játszótársakkal, részben a szülővel való azonosuláson keresztül alakul ki. Nem attól lesz valaki gondos szülő, ha gyerekkorában babázik, hanem attól, milyen mintát tapasztalt szüleitől és közvetlen környezetében.
Köveskuti Tünde
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!