Mezey: Kényszer szülte kispad

Ám a német edző az utolsó pillanatokban a bajnokság megkezdése előtt mondta le a felkérést, így Mezey kutyakötelességének tartotta, hogy átvegye ezek után a csapat irányítását. Úgy véljük, Mezey Györgyöt senkinek sem kell bemutatni, hiszen közel több mint 40 éve edzősködik, és ezen belül is – a Ferencváros kivételével – minden nagy fővárosi klubnál megfordult, sőt a Honvéddel bajnoki címet is szerzett. Nem beszélve arról, hogy utoljára 1986-ban az ő kapitánysága alatt sikerült kijutnia a magyar válogatottnak a világbajnokságra, előtte, 1985-ben pedig Európa legjobb szövetségi kapitányának választották. Ám minden edző életében vannak hullámhegyek és hullámvölgyek. Sajnos Mezeynek az 1986-os világbajnokságon jött el a mélypont. Amikor a magyar válogatottnak nem sikerült olyan eredményt elérnie, amilyenre korábban számítottak. Ezt követően több klubnál is megfordult, külföldön is trénereskedett, majd 1990-ben dolgozott a fehérvári csapattal is.

Hitte volna azt, hogy ismételten Fehérváron fog edzősködni?
– Meg sem fordult a fejemben! Tudniillik én a klub sportigazgatója voltam, s kényszerből kellett elvállalnom az edzőséget, mert Lothar Matthäus váratlanul mondta vissza a már szinte aláírásra váró megállapodást.
Amikor belevágott a munkába, mi volt a célkitűzés a csapat előtt?
– Fehérváron még mindig az az elsődleges, hogy egy olyan csapatot kell építeni, amely megközelíti azt az eredményt, amellyel annak idején a kupában a második helyet sikerült megszerezni. Ez nagy nyomás mind az edző, mind pedig a játékosok számára. Éppen ezért az volt a megfogalmazás, hogy az első háromban kell végeznie az együttesnek. Ősszel sikerült elérni azt, amire – megmondom őszintén – magam sem számítottam.
Nemcsak a csapat vezetője, hanem egyben a felcsúti Puskás Ferenc Akadémia szakmai főnöke is. Hogy tudja ellátni mind a két feladatot?
– Erre a 24 óra is kevés, de örömmel csinálom, mert a fiatalokkal való foglalkozás egy szakember számára nagyon kellemes feladat. Főleg annak ismeretében, hogy nagyon sok tehetséges gyerek került már ki a mi akadémiánkról, jó néhányan közel vannak ahhoz, hogy a Videoton első csapatának tagjai legyenek. Meg is fordultak már, ha nem is bajnoki, de Ligakupa-mérkőzéseken az első együttesben, hogy csak három nevet említsek: Balaskó Csabának, Ponczók Csabának és Baracskai Rolandnak van sansza erre.
Ha visszatekint az őszi szezonra, akadt olyan mérkőzés, amikor „elszakadt a cérna”?
– Hála istennek nem… Igaz, nem vagyok ideges típus, bár akadtak olyan találkozók, amelyek bizony nem úgy sikerültek, mint amire számítottam, s ezt nem csak én, hanem a játékosok is így gondolták. Ám nagy általánosságban meg kell, hogy mondjam, a hozzáállással mindenképpen elégedett vagyok.
Volt olyan mérkőzés, amellyel teljes mértékben elégedett volt?
– Egyértelműen a debreceniek elleni, mikor 3-0-ra vertük a bajnokot.
Aki végignézi a Videoton játékoskeretét, az úgy gondolhatja: mint az angol gárdába, ide is magasság szerint válogatják a játékosokat.
– A mai fociban tendencia az, hogy magas játékosok alkotják a csapat zömét. Leginkább a védősorban, de elöl és a középpályán természetesen más a helyzet. Ha megnézik a világ legjobb játékosait, akkor például Kaká, Messi, vagy akár Del Piero nem tartozik a jegenye magasságú labdarúgók közé.
Amikor belevágott, s fél szezon már eltelt, azt kapta, amit várt, vagy sem?
– Egyik tekintetben azt, vagyis a játékosok hozzáállását, és az eredményt beleértve igen. Ellenben nagyon nagy a nyomás mindnyájunkon, hogy teljesítsük a szurkolók, illetve a vezetőség felénk megszabott várakozásait, sőt elvárásait.
Ha megnézzük a játékosállományt, sok külföldit találunk közöttük. Terveznek-e erősítést még a bajnoki nyitány előtt, illetve lesznek-e távozók?
– Több labdarúgónk iránt van érdeklődés, és mi is gondolkodunk még egy-két igazolásban, de konkrétan a választ csak az átigazolási időszak lezárta előtt tudok mondani, a külföldi érdeklődéssel kapcsolatban pedig annyit: ha valakit el akarnak vinni tőlünk, akkor – természetesen a megfelelő anyagiak ellenében – nem álljuk útját egyetlen labdarúgónknak sem, hogy idegenben folytassa pályafutását. Egyébként az újpesti Sándor György már a mi játékosunk, és tárgyalásban vagyunk a gólerős észt támadóval, Vitali Guszevvel.
Szigoráról ismert, szókimondó ember. Nem okoz ez problémát?
– A profi fociban a szigor természetes, ami pedig a szókimondásomat illeti, az ember nem tud kibújni a bőréből. De legalább tudják rólam: nem köntörfalazok…
Sokáig irányította az edzőképzést Magyarországon, ennek köszönhetően UEFA-pro licencet lehetett szerezni. Sikeres edző volt, és mint sportvezető miért szorgalmazta külföldi mester szerződtetését a Videotonhoz?
– Mert Lothar Matthäus munkáját és hozzáértését megfelelőnek tartottam, és be kell, hogy valljam, változott vele kapcsolatban a felfogásom, mert amikor Magyarországra szerződött, mint szövetségi kapitány, nemigen értettem ezzel egyet. Aztán megmutatta a magyar válogatott mellett, hogy ismeri a szakmát. Ennek alapján döntöttünk úgy a vezetőséggel közösen, hogy őt kéne Fehérvárra hozni.
Úgy tűnik, hogy magyar edzővel is megy a szekér.
– Bízom benne, hogy tavasszal sem akadunk el a kátyúban, mert tudom, hogy mire képesek a játékosaim.
Utoljára az irányítása alatt jutott ki a magyar válogatott a világbajnokságra. Meddig kell várni arra, hogy ismét ott legyünk a világ élvonalában?
– A fiatalok teljesítményét látva biztatónak tartom a jövőt, és bízom abban, hogy nem évtizedek kellenek ahhoz, hogy felzárkózzunk a nemzetközi élmezőnyhöz, és végre kivívjuk a világbajnokságon, Európa-bajnokságon, vagy éppen az olimpián való részvétel jogát.

Fluck Miklós

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!