Koszovói krétakör

Akkor a tévedések tragédiája véres Balkán-háborúhoz vezetett. Most Washington adott jószerivel ultimátumot az Európai Uniónak, legfeljebb februárig halasztva a koszovói függetlenség tudomásul vételének határidejét, amely amúgy e hét elején járt volna le, legalábbis az albánok fenyegetése szerint. Ezúttal Sarkozy francia elnök beszélt arról, hogy Európa szeretné elkerülni az újabb robbanást, utóvégre – ahogy a délszláv válság előző fejezeteivel is – földrészünknek kell közvetlenül együttélnie az egyoldalúan kikiáltandó koszovói önállóság következményeivel. De hogyan lehet most elkerülni a hasonló láncreakciót, elsősorban az újabb menekülthullámot? No, meg több uniós tagállam szerint azt is, hogy elinduljon a kisebbségek lakta térségek elszakadási hulláma is.
Ki időt nyer, életet nyer: a lisszaboni uniós csúcson eldöntötték, hogy még egyszer megpróbálnak alkut kötni a szerbekkel, akik – görög drámába illően – eljutottak Koszovótól Koszovóig: két évtizede itt szította fel Milosevics a szerb nacionalizmust, hogy most itt, a nemzetük bölcsőjének tekintett földön kellene beletörődniük „Trianonjuk” végleges megpecsételésébe. Ez lett, a nemzeti bölcső küszöbön álló elszakadása a Nagy-Szerbia álmából. S ha azt netán tovább álmodnák Belgrádban, bízva a Biztonsági Tanács orosz (és kínai) vétójában, akkor megint áltatják magukat, ezúttal – a koszovói beavatkozása előtt még egyezkedni akaró – Amerika teremt számukra kész helyzetet. A szombati brit Guardian tudtával a State Departmentben már fogalmazzák a koszovói függetlenségi nyilatkozatot, ismét mellőzve a BT-jóváhagyást.
Európa pedig mentené a menthetőt. Immár meggyorsított tagfelvétellel kecsegteti a szerbeket, az erről szóló egyezményt a szerbiai elnökválasztás két fordulója közé időzítve, ekként támagatandó a nyugatos Tadicsot a nacio-nalista Nikoliccsal szemben. Hajdan IV. Henriknek Párizs megért egy misét, vagyis vallásváltást, vajon négy évszázaddal később megéri-e Európa, tehát a befogadás a szerbeknek a lemondást Koszovóról. Talán azzal vigasztalhatnák magukat, amivel egykor Willy Brandt vette rá honfitársait, nyugodjanak bele német területek elvesztésébe: semmiről sem mondtunk le most, amit nem vesztettünk volna el korábban (mármint egy világháborúban). A szerbek is már régen elvesztették Koszovót, ahol túlnyomó albán többség jött létre, mire Milosevics megpróbálta visszaforgatni az idő kerekét. S hát a formálódó egységes, határ nélküli Európában alighanem mást jelent még Trianon is, mint valaha.A. J.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!