Kovács Zoli Újpesten a pályán kívülre került

Tudását a szurkolók dallal is elismerték. Ennek ellenére 2008-ban elküldték a  Megyeri útról. Pályafutása során három alkalommal külföldön is megfordult, játszott Franciaországban, Görögországban, sőt Kínában is. Profi labdarúgó-karrierjét Győrben fejezte be. Ezt követően visszatért sikereinek színhelyére, ahol egy ideig a fiatalokkal foglalkozott, és nemrég nevezték ki Sallói István utódjának.

Hitte volna, hogy ismét „lila” lesz a feje?

– Bárhol játszottam, mindig is újpestinek éreztem magamat. Egy biztos, tudtam, hogy vissza fogok térni a Megyeri úti stadionba.
Számított arra, hogy átveszi Sallói István szerepkörét?
– Elődöm már hosszabb ideje hezitált azon, hogy elvállalja-e azt a megbízást, amit be fog tölteni. Ezek után a klubvezetés közölte velem, hogy engem szemeltek ki erre a posztra. Így aztán menet közben megismerkedtem a feladatokkal, amiket Sallóitól zökkenőmentesen tudtam átvenni.
Van-e tüske önben?
– Természetesen van, mert váratlanul, szerződésem érvényessége alatt küldtek el Újpestről Szentes Lázár edzősége idején. Ám azóta sem tudom, hogy ki és mi játszott szerepet abban, hogy nem tartottak meg a csapatban.
Miként került Győrbe?
– Egervári Sándor hívott a Rába partjára, amikor ő volt az edző, vele már korábban dolgoztam együtt, és sokra becsülöm munkáját, kvalitását most is bizonyította a fiatalokkal.
Egy évre szerződött az ETO-hoz, kontraktusát nem töltötte ki. Miért?
– Amikor felmondtak Egervári Sándornak, úgy éreztem, hogy nekem is mennem kell.
Hány évet húzott le a lila-fehéreknél?
– 1996-ban kerültem a Megyeri útra, ez azt jelenti, hogy 15. évemet kezdem náluk.
Mint sportigazgatónak van-e beleszólása a szakmai munkába?
– Az effektív edzésvezetésbe és a felkészítésbe nincs, de szoros kapcsolatot kell tartanom az edzővel.
Az átigazolásoknál van-e feladata?
– Természetesen. Az egyik fő munkaköröm lesz, hogy megfelelő embereket tudjunk Újpestre hozni.
És hoznak? Mert úgy hírlik, hogy három jelenlegi meghatározó focista  is a távozás gondolatával foglalkozik.
– Ha nem is foglalkoztatja őket, külföldről van érdeklődés irántuk. Sajnos egyetlenegy egyesület sem áll úgy anyagilag, hogy ha játékosaikat megfelelő összegért tudják eladni, ezt ne tegyék meg. Bár bízom benne, hogy legalább egyet vagy kettőt közülük itthon tudunk tartani, mert ahhoz, hogy a csapat továbbra is olyan szinten tudjon szerepelni, mint ahogy ősszel, szükség van rájuk.
Azért már érte vérveszteség a csapatot.
– Valóban, mert az egyik kiváló labdarúgónk, Sándor György a Videotonhoz távozott, és az ő pótlása az egyik komoly leckém lesz. Hosszú éveken keresztül a legjobb góllövőnek bizonyult.
Van-e olyan játékostársa, akire szívesen emlékszik, illetve volt-e kedvenc játszótársa?
– Wéber György volt az, akitől a legjobb labdákat kaptam, és az ő passzaiból sikerült a legtöbbször gólt elérnem.
Három helyen is szerepelt külföldön. Melyik ország volt a legkedvesebb ezek közül a szívének?
– Franciaországban volt a legprofibb a helyzet, és ott volt a legmagasabb színvonal is, ahol szerepeltem. Görögországban fantasztikus szurkolótábor előtt játszhattam, míg Kínában bajnokok lettünk, ám egy európai embernek az ottani szokásokat és körülményeket bizony nehéz megszoknia. Bár anyagilag nem jártam rosszul.
Úgy gondoljuk, értékelték a csapat őszi teljesítményét, és ezen belül a játékosokét is.
– Természetesen, és a csapat őszi produkciójával elégedettek vagyunk, bár azért akad még javítanivaló. A játékosrangsort pedig Kabát Péter vezeti, aki nagyszerű teljesítményt nyújtott, és a gólokból is igencsak kivette a részét.
A válogatottban is több alkalommal szóhoz jutott. Erre az időszakra miként emlékszik vissza?
– Nagyon nagy megtiszteltetésnek tartottam, hogy felhúzhattam a címeres mezt, és arra még ma is büszke vagyok, hogy húsz alkalommal lehettem válogatott, és hogy az első két találkozómon gólt is sikerült elérnem.
A norvégok ellen játszott először a nemzeti 11-ben, és az ott elért góljáról még ma is beszélnek a szurkolók.
– Nagyon örülök annak, hogy még emlékeznek rá, és nekem is az egyik legkedvesebb találatom. Emellett az Újpestben lőtt góljaimat is nagyon sokra tartom, főleg azokat, amelyeket az örök rivális Ferencvárosnak lőttem.
Hol volt, illetve hol lesz könnyebb: a pályán vagy a „kispadon”?
– A mostani feladatköröm egyértelműen jóval nehezebb, mint amikor 10 ember támogatásával kellett a pályán szerepelnem.
Dalba foglalták a nevét a drukkerek. Most mire számít?
– Ha megy a csapatnak, akkor nem lesz gond. Ám ha isten ne adja, nem sikerül teljesíteni az elvárásokat, akkor biztos, én is fogok hideget és meleget kapni.
Mikor derül ki az, hogy elmennek az emberek, vagy pedig kik lesznek azok, akiket hozni kívánnak?
– A külföldre távozásnál nem szempont a magyar átigazolási időszak, ők akkor távoznak, ha a külföldi klubok komolyan gondolják a szerződtetésüket, ám az átigazolási időszak alatt itthon biztos, hogy egy-két embert Újpestre fogunk hozni. Erről viszont még nem tudok biztosat mondani.

Fluck Miklós

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!