Kis pártok igyekeznek a parlamentbe

Sűrűbben hallatták hangjukat a közvélemény-kutatások szerint a voksok zömének besöpörésére esélyes pártok – a Fidesz-KDNP, az MSZP és a Jobbik –, s a szemünk előtt alakult az MDF és az SZDSZ közös tarka arcképcsarnoka is. De mi a helyzet a fiatalabb, kisebb és mostohább anyagi helyzetű pártokkal? Ők vajon mivel, és főleg miből kampányolnak majd? Ha elérik a parlamenti küszöböt, az 5 százalékot, akkor miféle szerepet szánnak maguknak? Kivel akarnak együttműködni, koalícióra lépni?
A Lehet Más a Politika (LMP) 2009-ben alakult meg. Ökológiai és radikális demokrata irányvonalat követő, a liberális, a baloldali és a konzervatív hagyományokból és értékekből is építkező pártként határozta meg magát; a főbb ügyei közt említi a részvételi és képviseleti demokrácia minőségét, a társadalmi igazságosságot és az ökológiai fenntarthatóságot. Az EP-választásokon a Humanista Párttal közösen indulva az 5. helyet érte el, a voksok 2,6 százalékával. Tavaly október 18-tól megfigyelői státusú tagja  az Európai Zöld Pártnak.

Schiffer András LMP-szóvivő azzal kezdi: a kampányuk három fő üzenete közül az első a tiszta közélet, az antikorrupciós 12 pontjuk; szeretnének új, demokratikus politikai alternatívát nyújtani, ami „ki tudja passzírozni” a 2010 utáni parlamentből a párt- és kampányfinanszírozás rendezését, és hogy szorítsák ki a magyar közéletből a visszaéléseket, a politika és a gazdaság összefonódását. A másik üzenetük a „zöld fordulat”. Magyarország a foglalkoztatási krízisből új zöld munkahelyek létesítésével, a zöld iparágakba való beruházással lábalhat ki és állhat fenntartható fejlődési pályára. A harmadik a roma integrációs programjuk, amelyet a közeljövőben fognak bemutatni – ez „színvak” társadalompolitikát hirdet meg, mert az integrációnak nincs alternatívája, s figyelemmel kell lenni a leszakadó alsó-középrétegek problémáira is. Mint elmondta, félezer tagja van a pártjuknak, de ez az EP-választás idején sem volt az indulásuk akadálya.
Minden megyében és Budapesten is állítanak listát, és mind a 176 egyéni választókörzetben szeretnének jelöltet indítani. A héten már 150-nél több körzetben volt biztos egyéni indulójuk; lehet, hogy mire e sorok megjelennek, már meglesz mind a 176. A kopogtatócédulákat a tavaszi EP-választáshoz hasonlóan aktivisták gyűjtik majd, akkor százával jelentkeztek erre önként. S hogy miből futja a kampányra? Tavaly is a tagok és a párton kívül álló szimpatizánsok kis befizetéseiből jött össze a 18 millió, és most se számítanak másra; a kampánybüdzsét illetően nincsenek vérmes reményeik, s nyilván nem is az ő plakátjuk feszül majd a Kassai téri 16 emeletes házon… Ha ennek ellenére – vagy épp ezért – bejutnának a parlamentbe, akkor mindegy, melyik oldalon ülnek, a lényeg az: ellenzéki szerepre készülnek. S már most is valószínű, hogy nem lesz koalíciós kényszer, ezért ezen nem is törik a fejüket, ennek, mondta, annyi esélye lenne, mint hogy ők nyerik meg a választást.
A Szabad Emberek Magyarországért (SZEMA) néven alakított új baloldali liberális pártot tavaly október 4-én az SZDSZ-ből kilépett Ungár Klára és Sértő-Radics István, továbbá ismert roma polgárjogi aktivisták, például Derdák Tibor és Orsós János, valamint független értelmiségek. Akkor úgy fogalmaztak: nem az SZDSZ-től szándékoznak elvenni szavazókat, hisz’ „az 1 százalékos SZDSZ mögött már nincs szavazó”, hanem a csalódott baloldali és liberális választóknak szeretnének alternatívát nyújtani, azt a 280 ezer liberális és egymillió baloldali szavazót akarják aktivizálni, akik „politikai hajléktalanná váltak”.
Ungár Klára, a párt elnökségének tagja lapunknak elmondta: pillanatnyilag a fő céljuk az, hogy bejussanak a parlamentbe. Másfél száz tagjuk és segítőjük van, akik jelenleg saját zsebükből és önkéntes munkájukkal „tartják el” a pártot; a SZEMA maga még nem rendelkezik számottevő bevétellel. Elsősorban ezekre az önkéntes aktivistákra és bejelentkezett támogatókra számíthatnak a kampány ügyeinek intézésében, és anyagi hátterének előteremtésében is. – Valószínűleg nyílt felhívásban kérünk majd támogatást azoktól a potenciális szavazóktól és vállalkozóktól, akik egyetértenek a céljainkkal – mondta. Ahhoz, hogy minden megyében állíthassanak listát, legalább 53 jelölt kell. Ennyi lényegében már most is megvan, de még többet szeretnének; ezért keresnek újabb alkalmas vállalkozókat is. A pénzszűke miatt hatásos, és igen hatékony kampányt kell folytatniuk; a párt választási szlogenjén még dolgoznak. De azt már pontosan tudják, hogy milyen gondolatokkal készülnek a választási küzdelemre.
– Azért nevezzük magunkat Szabad Emberek Magyarországért pártnak, mert olyan országban akarunk élni, ahol valóban mindenki szabad lehet, s ahol az állam és a társadalom alapvető intézményei a szabadságot, az emberek egyenrangúságát, valamint az ország lakosainak esélyegyenlőségét szolgálják, erősítik. Éppen ezért határozottan elutasítunk mindenféle szélsőjobboldali törekvést és különösen a rasszizmust. Meggyőződésünk, hogy az elmúlt 20 évben – és általában a magyar történelem során – felgyűlt problémákra az ország polgárainak közösen és együttműködve kell megtalálnia a reális megoldásokat, s még a legfájdalmasabb kérdésekre sem lehet válasz a kirekesztés, a gyűlölet. Alaposan kidolgozott programunkban 60 konkrét szakmai javaslat szerepel. Ezek között is kiemelt helyen szerepel a jogállam helyreállítása és a foglalkoztatottság növelése, és – éppen ennek a célnak az érdekében – a vállalkozók helyzetének könnyítése, hogy ezáltal minél több embernek tudjanak munkát adni, mondta. Ungár Klára hozzátette: ha sikerül bejutniuk a parlamentbe, senkivel sem szándékoznak koalícióra lépni. Ugyanakkor az Országházban és azon kívül is együtt fognak működni mindazokkal a demokratikus szereplőkkel, akikkel valamilyen alapvető probléma megoldásában egyetértenek. Mindezt nem az ellenzéki-kormányoldali logika, hanem a józan ész, a tények, és békés elvek alapján teszik majd. Éppen ezért elképzelhetetlen a számukra bármiféle együttműködés a Jobbikkal, hiszen nyilvánvaló, hogy szinte minden lényeges kérdésben homlokegyenest ellenkező álláspontot képviselnek.
A Zöld Baloldal a 2009-es EP-választásokra alakult; tavaly február 28-án a Droppa György vezette Zöld Demokraták változtattak nevet és csatlakozott hozzájuk az Európai Feminista Kezdeményezés Egy Másmilyen Európáért, a Vajnai Attila vezette Magyarországi Munkáspárt 2006, és a Fiatal Baloldali Unió – Magyarországi Ifjú Kommunisták, továbbá több civil szervezet, köztük a Magyar Antifasiszta Liga és a Civil Parlament. Végül akkor az OVB-nél „adminisztrációs hiba” miatt nem regisztrálták őket, így azon a választáson még nem is indulhattak.
Droppa György, a párt elnöke lapunknak elmondta: mintegy ezer tagjuk van, de őket támogató szervezetek tagságával ez megsokszorozódik, s még nagyobb lehet a támogatóik – a potenciális szavazóik – tábora. Droppa szerint a hazai baloldal nagyon elhagyatott, és az eddig a parlamenti patkó baloldali helyeit elfoglaló pártok nem annyira baloldali, mint inkább liberális-neoliberális értékeket képviseltek. Az ő pártjuk vonzereje épp az, hogy kimondottan baloldali és zöld politikát visznek. A Zöld Baloldal két európai pártcsaládhoz is tartozik: az Európai Baloldali Pártnak teljes jogú tagja a Magyarországi Munkáspárt 2006 és az alapító Zöld Demokraták révén ugyancsak teljes jogú tagjai az Európai Zöld Pártnak. S közöttük az együttműködés nem ritka – Dánia, Olaszország, Spanyolország, Portugália is példa rá –, sőt a névválasztásuk sem szokatlan, Hollandiában is Zöld Baloldal a testvérpártjuk neve. Úgy számolnak, hogy az általuk igazságtalannak tartott, a nagy pártoknak kedvező választási törvény ellenére is legalább hét, de jó esetben akár 10-12 megyében is állítanak majd listát. Hogy hol, arról csak annyit mondott, hogy nem a fővárosban és nem Pest megyében erősek. Elsősorban azért lehetnek derűlátók ez ügyben, mert a baloldaliak – a szociáldemokraták és szocialisták, a humanisták néhány csoportjával, illetve vezetőjével tárgyalnak az  együttműködésről, de más zöld mozgalmak, társadalmi szervezetek – a feministák mellett például a az Attac és a Charta – is a támogatóik közé tartoznak.
Pénzük viszont nagyon kevés lesz a kampányra. Adakozásból, gyűjtésből és a két nemzetközi szövetségesüktől számíthatnak a kampánykassza gyarapítására és az utóbbiaktól még a politikájuk nyilvános helyeslésére is. Ám így is a nagy pártoknak jutó összeg töredéke, legfeljebb néhány millió forintjuk lesz erre. S ha sikerül átlépniük a parlamenti küszöböt, akkor az Országgyűlésbe jutásra ma legesélyesebbnek tartott Fidesz-KDNP, és az esetleg még sok mandátumot szerző MSZP, illetve a Jobbik egyikével sem társulnának, nem lépnének koalícióra. Egyértelműen önálló ellenzéki szerepre készülnek – ami persze nem azt jelenti, hogy a velük azonosan vélekedőkkel nem szavaznak majd együtt.
A választásokon is induló Civil Mozgalommal a négygyermekes édesanya, Seres Mária építész 2008 végén robbant be a közéletbe. Hatszázezer aláírást összegyűjtve azt követelték, hogy a politikusok, az országgyűlési képviselők se legyenek kivételezettek, igenis
úgy adózzanak, mint azok, akiknek a megadóztatásáról szóló jogszabályokat ők, 386-an a T. Házban meghozzák. A tavalyi őszi ülésszak első napján a képviselők úgy döntöttek: ne legyen népszavazás saját költségtérítésük ügyében – hozták a „papírformát” szeptember 14-én, senki sem lógott ki a sorból… Seres Mária honlapján akkor az „Ön milyen kérdésben kezdeményezne népszavazást?” menüpontban a párttámogatások megvonására kiugróan sokan szavaztak.
Nos, állami „párttámogatás”, anyagiak nincsenek – de jókedvű és derűlátó kampányt fognak folytatni vidéken és városokban sok-sok együttérző és cselekvő, lelkes emberrel – főként lányokkal, asszonyokkal – országszerte, kint a közterületeken, függetlenül attól, hogy mi lesz majd, április 11-én, az első fordulóban, s aztán mi lesz a választási végeredmény. Seres Mária ugyanis töretlenül hisz abban, hogy hazánk jövőjét hosszú távon nem az fogja meghatározni, hogy mit akarnak, mit csinálnak a „politikusok”, hanem az egyre erősödő civil szféra – nem a fogalmat ma még bitorló „kirakat-civilek”, akik anyagi függésük okán a politika ilyen-olyan szekértolói lettek, hanem a sokak, százezrek, sőt milliók, akik passzivitásba kényszerültek eddig. Itt, a Civil Mozgalomban mindenki azzal segít, amivel tud, amihez ért: szabad idővel, érzelmekkel, szaktudással. Náluk nem az „ideológián”, pláne nem „álideológián” van a hangsúly. A Civil Mozgalom aktivistái azon lesznek, hogy mindenki összekösse őket ezután a népszavazási kezdeményezéssel, mert ők nem a „hatalomipar” egy új terméke akarnak lenni, hanem – ha sikerül – az Országgyűlésben is az össznemzeti civil kontroll képviselői, amire nagy szükség van húsz évvel a rendszerváltás után, ez nem is kérdés. „A politikusok beszélnek, a civilek cselekszenek” – ez nem szlogen, bár akár az is lehetne: így vélekednek az ő igazságukról. A mozgalom életrehívója  hivatása alapjait használja ma is, bár a gyermekei miatt néhány éve távol van tőle: ahogy egy ház felépítéséhez terv és alapok kellenek, úgy egy szervezet felépítéséhez is – most ezen dolgozik. Segítői vannak bőven. Nagylánya ma ugyanabba a nyíregyházi építőipari szakközépiskolába jár, ahol ő is tanult, sőt tanított. Úgy véli: azért jelentkezik annyi nő a civil mozgalomba, mert érzik, lehetne ez akár jókedvű ország is, ehhez viszont közösségi feladatvállalás kell. Ahogy igyekszenek összetartani a családot, úgy szeretnék összefogni – s összefogásra buzdítani – Magyarországot. Seres Mária és mozgalomtársai-munkatársai úgy érzik: aki bekerül a parlamentbe a választók akaratából, az köteles együttműködni a többiektől pártállástól függetlenül – ha tetszik, ha nem –, éppen a voksok miatt. Mert a feladat közös, s az ellenfél nem lehet ellenség egy tízmilliós országban.

(vgp-gm)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!