Nincs szükség sietős nyugdíjreformra

Korózs szerint a stockholmi képlet akkor alkalmazható, ha nagy a foglalkoztatottság, öt százalék feletti a gazdasági növekedés és ha demográfiai összetételében viszonylag fiatal a társadalom. Az államtitkár úgy látja, a modelltől szenvednek a lengyelek és a lettek, s nyögvenyelősen működik a rendszer Olaszországban is.

z Most nem számháború, hanem nyugdíjszámítási háború folyik immár két hete, erőteljes „adok-kapok” alapon a kormánypárt és a legnagyobb ellenzéki párt között… Varga Mihály, a Fidesz gazdasági kabinetjének vezetője akkor beszélt egy interjúban az általa preferált „svéd modellről”…
– Hála a jó istennek, a választási kampányban rákényszerülnek a politikai pártok arra, hogy kirakják a lapjaikat az asztalra. Gyakorlatilag én az égvilágon utána mást nem csináltam, mint hogy elővettem az internetről azokat a megnyilatkozásokat, amelyeket a Fidesz politikusai tettek. A mögöttünk lévő esztendő novemberében volt egy befektetési konferencia itt, Budapesten, ahol Varga Mihány egy tízpontos nyugdíjreformtervet ismertetett, többek közt Bokros Lajos, Draskovics Tibor társaságában – nagy rendezvény volt. Ezt az idézetet magam nyomtattam ki a netről: „Ki kell jelölni a nyugdíjreform indulásának céldátumát, hogy tudjuk a partraszállás idejét, s erre a 2013-as év alkalmasnak tűnik.” De a Figyelőnek adott hosszú interjúban is egyértelművé tette, hogy a névleges egyéni számlás, NDC-rendszert – ez a svéd modell – kívánják bevezetni, ha kormányra kerülnek. Nincs másról szó, mint, hogy a Fidesz kirakta a lapjait – még ha utána nyilvánosan vissza is vonták, szinte azonnal… Sőt: próbáltak bennünket beszorítani, hogy a miénk a svéd modell. Merthogy a „Nyika”, a Nyugdíj- és Idősügyi Kerekasztal több száz oldalas tanulmányában – több más, a fejlett világban alkalmazott számítási rendszer mellett ez is szerepel. Nos, a kerekasztal nem a kormány, pláne nem az MSZP testülete, hanem egy független szakemberekből, tudományos kutatókból álló civil tanácsadói testület, amely grémium egyébként két év munka után nem is foglalt állást egyetlen modell mellett sem, ám mindet elemezte, mint egy „étlapot”, hogy a jövőbeni kormányoknak legyen lehetőségük ezeket megvizsgálni, közülük esetleg választani. Akármilyen színezetűek is ezek a kormányok… Ebbe a csapatba a pártpolitika csak áttételeken keresztül delegálhatott tagokat. Így a parlament két szakbizottságának, a költségvetési és a szociális bizottságán át, az utóbbit akkor jómagam vezettem, az előbbit pedig történetesen Varga Mihály, Orbán Viktor egykori pénzügyminisztere. Ha tehát a kerekasztal felvetései közé bekerült a svéd modell, az éppen a Fidesz és a KDNP – ez utóbbi párt egyszer már törvényjavaslatot is tett ez irányban – delegáltjainak Németh Györgynek és Zentai Lászlónak, illetve Mészáros Józsefnek, a KDNP-javaslat kidolgozójának köszönhető. Ők a „legharcosabb” képviselői a svéd modellnek… A Fidesz Erős Magyarország programjában is ott áll – ez a honlapjukon megtalálható –, miszerint kiszámíthatóvá és rugalmassá teszik a nyugdíjrendszert. Hogy aztán az egyéni járulék-folyószámla ismeretében, annak feltételeivel – ugye ez maga a svéd modell – állapíttassék meg a majdani járadék.
z Ehhez képest éppen a Fidesz nyugdíjas- tagozatának volt vezetőjét, a tavaly  meghalt Aszódi Pált az Országos Nyugdíjas Polgári Egyesület elnöki posztján követő Zsák Jánosné szerint nincs szükség a rendszer átalakítására.
– Nézze, részben a Gyurcsány-kormány, nagyobb részben pedig a Bajnai-kabinet meghozta azokat az intézkedéseket, amelyek a jelenlegi magyar nyugdíjrendszert fenntarthatóvá, finanszírozhatóvá teszik, sőt kellő rugalmasságot is biztosítanak ahhoz, hogy ha – mondjuk – a Ratkó-korszak ma ötvenes „gyermekei” nyugdíjba vonulnak, erre jó válaszokat tudjon adni. Tudjuk, hogy fájt a 13. havi nyugdíj megvonása, de a gazdasági világválság hozta helyzet sajnos ezt indokolta. Ez is ilyen, a fenntarthatóságért hozott közös áldozat. A héten a kormány által összehívott Idősügyi Tanács ülésén elsőnek kért szót Zsák Jánosné, utána még vagy tízen szóltak hozzá, egyértelművé téve, hogy nincs reformkényszer.
z Mitől „mumus” ez a bizonyos svéd modell? A skandináv államot – igaz, adórendszere legendásan kőkemény – a jólét honának szoktuk volt tartani…
– A kerekasztal modellezte és összehasonlította a körülöttünk meglévő nagy nyugellátási rendszereket, s diagramot is felállított, egy bizonyos: a svéd rendszer adaptálásával járnak a legrosszabbul a nyugdíjasok. Igaz, – ezzel jár a legjobban az állam! Merthogy a mindenkori járulékbevételekből finanszírozzák a mindenkori járadékokat – magyarán szólva, amit beszednek, azt fizetik ki. „Önfenntartóan”. Amúgy az is  óriási tévedés, hogy azon az egyéni számlán mindig lehet követni a követni valókat! Ma nálunk – bár a számítás bonyolult – egy ötvenéves is tudja, le is kérdezheti a nyugdíjbiztosítótól –, hogy majd mire számíthat. A svéd rendszerben ilyen nincs: ha a gazdaság éppen lejtmenetben van, s csökken a foglalkoztatottság, akkor nyilván kevesebb a bevétel, s kevesebb nyugdíjat fizetnek ki. De ne nekem tessék ezt elhinni, hanem mondjuk érdemes felhívni Judit Lindbergh asszonyt – adok hozzá akár telefonszámot is –, s meg fogja mondani, hogy a régi felosztó-kirovó rendszerben, hozzávetőlegesen ilyen működik hazánkban is, neki vagy harminc százalékkal lenne ma magasabb a nyugdíja. Tavaly, de az idén is Svédországban nominálisan is csökkentik a nyugdíjakat. Tehát őszintén kell beszélni róla, hogy mindez mivel jár.
z Úgy tudom, a 70 éves kor, amelyről mostanában beszélnek csupán azt jelenti, hogy addig dolgozhat az, akinek „nem jön össze” a nyugdíj. Akkor kap valamit az államtól hozzá… Amúgy pedig a születéskor várható svéd átlagéletkor magasabb…
– Tény, hogy tovább élnek, de mi is lassan, de biztosan felzárkózóban vagyunk. Egyébként jól látja, valóban olyan a rendszer: arra ösztönzi a munkavállalót, hogy a lehető legtovább dolgozzon, ameddig csak bír.
z Vagy ameddig– lehet! Ha megtűri a munkaerőpiac! Egy nagy pályakezdő munkanélküliséggel küzdő országban aligha nyílnak nagyra a kapuk a „hetvenkedők” előtt!
– Ha előbb megy el, akkor bizony nyomorultul kevés lesz a nyugdíja. Egy egyszerű képletet mondok: ha valakinek mondjuk százezer forint a nettó fizetése most januárban, akkor a jelenlegi magyar rendszerben februárban olyan 68 ezer forint feletti nyugdíjra számíthat; a Német Szövetségi Köztársaságban alkalmazott pontrendszerben is nagyjából hasonló százalékra. A többiben valamivel kevesebbre, ám az NDC a legrosszabb variáns: abban már csak 56 ezer forint lenne a nyugdíja. El lehet dönteni a választópolgároknak, hogy mit szeretnének: 68 ezer forintot avagy 56 ezret, amit most az ellenzék javasol?! Biztosan lesznek persze olyanok is, akik inkább a kevesebbet választanák, csak Orbán Viktor kormányozzon… És vajon tudja-e az állampolgár, hogy mi történik a svéd modellben azoknak a járulékbefizetéseivel, akik hamarabb halnak meg, mint a rájuk irányadó nyugdíjkorhatár? Elvész a járulékuk! Olyan egyszerű kérdéseket kellene feltenni például, hogy van-e ott hozzátartozói nyugellátás? Nincs! Nincs özvegyi nyugdíj és nincs árvaellátás a rendszerben. Persze szociá-lis háló van – de az nem ugyanaz. Meg kellene kérdeznie tehát a választópolgárnak, hogy „akkor kedves pénzügyminiszter úr, kedves Varga Mihály, akkor 2013-ban meg tetszenek szüntetni az özvegyi nyugdíjakat? Berekesztik több mint százezer árvának a járadékát?” Ma egyébként cirka 972 ezer özvegyi nyugellátásban részesülő van hazánkban – a két nem aránya egyébként jelzi a demográfiai gondjainkat, miszerint az erősebbik nem bizony a gyengébb: hatszor annyi özvegy asszony él köztünk a társadalomban, mint özvegy férfi… Ez bizony borzasztóan rossz arány.
z Azért a svéd modell sem ördögtől való…
– Nem, amennyiben pörög a gazdaság, ha nagy a foglalkoztatottság! Ha van öt százalék feletti gazdasági növekedés. Meg ha demográfiai összetételében egy viszonylag fiatal társadalomról van szó. Európában minden társadalom elöregedőben van, ám – elsősorban a közel-keleti – bevándorlók nagy száma miatt a svéd kevésbé. A bevándorlók is fizetnek adót és járulékot, de hozzá kell tenni: negyven- éves helyben lakás kell ahhoz, hogy a svéd nyugdíjból részesedjen valaki. Szóval sokkalta árnyaltabb a kép, mint hogy azt mondjuk, „na, akkor 2013-tól jöhet a svéd modell!”, mert az Európában igen alacsony, 56-57 százalékos foglalkoztatottság mellett a járulékbevételek sem fedezhetik a  mindenkori nyugdíjkifizetéseket. S még valami, amiről szintén nem szól a fáma: a svéd modellben a nyugdíjak után bizony adót kell fizetni! Nem dobhatjuk ki az ablakon a mi kockázatközösségi szolidaritásunkat. Ezért az MSZP programjában továbbra is szerepel a nyugdíjkorrekció, az utazási kedvezmény, a méltányossági keret kétszeresére emelése, s el kell határolódnunk minden „ötletrohamtól”, hogy „bedobják-visszavonják”… Aligha véletlen, hogy a miniszterelnök – aki nem folytatja politikai pályafutását – közölte: nincs szükség sietős reformra, a nyugdíjrendszer nem versenyautó… Egyébként az úgynevezett svéd modell felbukkanása valahogy mindig a Fideszhez köthető: egy egykori, 2001 nyarán készült emlékeztető szerint – pedig akkoriban nem vezettek jegyzőkönyvet a kormányülésekről – „be kell vezetni a névleges egyéni számlára épülő öregségi nyugdíjrendszert, a megfelelő előkészítést követően 2003. január 1-jétől a pályakezdők esetében érvényesülhet. A teljes körű átállás 2006–2007-ben lehetséges.” Úgy vélem, elég jó a magyar nyugdíjrendszer, ellátás több jogcímen is járhat az embereknek. Ám ha úgy döntenek majd, hogy nincs szükség az államra, ha nincs szükség a garanciájára, akkor bizony kell csökkenteni a hárommillió nyugdíjas ellátását is, nem csupán a jövőbeni ígérvényeket. A lengyelek már szenvednek a svéd modelltől, mert 17 százalékos a munkanélküliség; a lettek majd’ belepusztulnak. Olaszországban is nagyon nyögvenyelősen működik. Mi úgy látjuk, hogy az államnak garanciát kell vállalnia azokért, akik negyven éven át görnyedtek az esztergapad felett, vagy álltak a katedrán, s tanították a gyerekeinket – szolgálati idővel és járulékfizetéssel megteremtve a jogos feltételeit annak, hogy nyugdíjasok legyenek. Jussuk van hozzá. Az már más kérdés, hogy azon el lehet gondolkodni, amin háborog az ország: negyvenéves kigyúrt férfiak, bombázó nők ma el tudnak menni százszázalékos nyugdíjjal. Aztán másnap dolgoznak újra, rendszerint ugyanott, fizetésért. Ilyen nincs máshol. Ennyire nem lehetünk gazdagok.

Gündisch Mónika

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!