Többet kell tűrnie a közszereplőnek

A cikkben Németh Péter, a Népszava főszerkesztője elmondja: a másodfokú döntésről ők is csak a sajtóból értesültek, mivel erre a tárgyalásra nem kaptak idézést, s a döntés ellen felülvizsgálati kérelemmel fordulnak a Legfelsőbb Bírósághoz.
Németh Péter szerint nem lett volna szabad elmarasztalni a lapot, amely közölte Veres nyilatkozatát – aki egyébként Orbánnak a Magyar Nemzetben megjelent, a szocialistákat külföldi pénzek nem rendeltetésszerű felhasználásával vádoló szavaira reagált. A cikk szerint a főszerkesztő „nem hivatalos csatornákból úgy értesült: a másodfok – szemben az első fokkal – azért döntött Orbán javára, mert úgy értelmezte: Veres mondatai magánszemélyként érintették a Fidesz elnökét, nem pedig közszereplő voltában”. – A kampány küszöbén épp a legrosszabbkor jött ez a döntés, mert teljesen kiszolgáltatottá tesz bennünket. Mit írhatunk le és mit nem a politikusok egymást minősítő nyilatkozataiból? Honnan tudjuk, melyik bíróság kit és mikor nyilvánít közszereplőnek vagy magánszemélynek? – kérdezi a Népszava főszerkesztője.
– Mit szól az iméntiekhez? Akkor most Orbán Viktor közszereplő vagy magánszemély? – fordultunk Magyar György ügyvédhez.
– Kezdjük azzal: a „nem hivatalos forrásból származó értesülés” meggyőződésem szerint nem hivatalos következtetés. Ugyanis egy bírói ítélet sajtátosan kötelező része az indoklás, ami éppen arra szolgál, hogy a bírói rendelkezést – a döntés „mikéntjét és miértjét” – elmagyarázza, megokolja. A rendelkezést mindig az indokolással együtt kell értelmezni. Ez utóbbit pedig nem ismerjük.
Ami viszont Orbán Viktor közszereplői mivoltát illeti, abból kell kiindulni, hogy ő az adott ügyben magánfél-e vagy sem. Ha őt mint magánfélt éri jogsérelem vagy joghátrány, akkor a sérelmi küszöbe alacsonyabb lehet, mint a közszereplőké. Erre mondta az Alkotmánybíróság, hogy a közszereplő sokkal többet köteles eltűrni, a politikai és nem politikai  megszólalások tekintetében is; például azt, ha az ellenfele állítja, hogy „hazudik”, „lop”, „becsap másokat”. Orbán Viktor neve hallatán senkinek sem az jut az eszébe, hogy ő magánszemély lenne – a nyilvánosság előtt közszereplőnek számít. Ha pedig az, akkor a tűrési küszöbe is magasabb, mint a magánszemélyeké.
S ez ügyben van már a Legfelsőbb Bíróságnak bevált gyakorlata, ami több hasonló perben előkerült. Eszerint csak akkor lehet a tűrési küszöböt a helyére tenni, ha tisztázzák, hogy a sérelmes kijelentés a közszereplői tevékenységgel összefügg vagy sem. Magyarán, ha az akár nagyon bántóan minősítő kifejezés az illető közszereplői tevékenységével kapcsolatos, akkor köteles tűrni. Viszont ha nem – mert tegyük fel, például arról szól, hogy az édesanyja autóját elvitte és összetörte –, akkor a tűrési küszöbe lehet alacsonyabb, lehet „magánszemélyi”, és ilyen esetben felléphet jogai védelmében. Azt hiszem, bölcs dolog megvárnunk, hogyan dönt majd a felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróság. Egy biztos: Orbán Viktor politikus és mint ilyen, egyértelműen közszereplő. S az őt látszólag sértő kijelentés – szerintem – a közéleti szerepéhez köthető. De az eset összes körülményeit csak az eljáró bíróság látja teljes körűen – vélekedett az ügyvéd.
Vásárhelyi Mária szociológus véleményét is kértük. Ő így beszélt: – Már 1998 óta tart a nyilvános vita erről. Az első nevezetes eset, amikor Schmidt Mária perelte be a Magyar Hírlapot, amiért egy nyilvános eseményről tájékoztatta a lap az olvasókat. Azt hiszem, a törvényalkotók szégyene – ebbe beleértem a szocialista-liberális kormányzás nyolc évét is –, hogy mai napig sem voltak képesek megváltoztatni „a sajtó objektív felelőssége” nevű agyrémet. Holott mindenki tudja, hogy a demokratikus nyilvánosság megcsúfolása, ha a sajtó azért tartozik felelősséggel, mert valósághűen tájékoztat egy nyilvános eseményről, a politikusok ott vagy másutt, de nyíltan elhangzó kijelentéseiről.

vgp

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!