Németh Sándor
– Ma van a nagy nap: újraindul – némi szünet, pár hónapnyi cezúra után a Vidám Vasárnap című egyházi műsor a Magyar ATV-n… Mi változik?
– Nem mi, hanem ki?! Mi – mindannyian, itt, az országban, határainkon túl a Kárpát-medencében, a nagyvilágban. Hét éven át folyamatosan jelen volt az egyházi műsorunk a televízióban – hirdetve a szinte örök keresztény-zsidó értékeket, amelyek az Újszövetség szerint kétezer, az Ószövetség esetében négyezer esztendeje nem változtak. Most újra itt vagyunk: az istentisztelet nyilvánosságának a célja az, hogy segítse az embereket az Isten-keresésben, hiszen azok, akik Istent szeretik, embertársaik iránt is igyekeznek e szeretetet közvetíteni. A műsor, úgymond, interaktív: rengetegen bekapcsolódnak, s immár a szomszédos országokban is egyre több helyen elérhető a kábeltelevíziózásnak köszönhetően, így összeköti a magyarokat; de a világhálón a földkerekség távoli pontjain is figyelemmel tudják kísérni a nézők, a hívők – erről sok-sok visszajelzést kapunk itt Budapesten. Közben éljük dolgos mindennapjainkat: összejöveteleink előtt a Hites Adakozók Hálózata karitatív adományokat – tartós élelmiszert, ruhaneműt, készpénzt – gyűjt, hogy szerteágazóan tudjunk segíteni itthon, jobbára a haza szegényebb felében, Kelet-Magyarországon és például Erdélyben, vagy mint nemrég, a szerbiai Vajdaságban. Legutóbb Magyarkanizsán jártunk. Itt, a határaink közelében magunk támogatjuk a családokat, embertársainkat – messze nem csupán az egyházunknak utalt adóegyszázalékokból, de a földrengés sújtotta Haitiba most az egyik nagy amerikai segélyszervezeten, a Blessing Operation-on át juttattunk el ötvenezer dollárnyi summát, hogy legyen tiszta ivóvizük, gyógyszerük-kötszerük, mozgó kórházuk, mert nagyon sok a sérült.
– Önre igazán el lehet mondani, hogy homo politicus. A Hit Gyülekezetének a tagjai is általában aktívan részt vesznek a társadalmi életben…
– Valóban, különösen azon időszakokban, amikor az ország sorsával kapcsolatos döntéseket kell meghozni! Nem leszünk politikamentes egyházi szervezet, de a pártoktól távol maradunk, értékeinket követjük. Azaz azt tanácsoljuk az embereknek, hogy ezek alapján válasszanak majd, de mindenképpen valamelyik demokratikus pártot, hiteles embereket előnyben részesítve. Ma Magyarországon egy kifinomult politikai érzékkel rendelkező konzervatív ember is nehezen tud mit kezdeni a jobboldallal. A választások előtt hetvenvalahány nappal úgy érzem, hasznos és szükséges volna, ha a két egykori nagy rendszerváltó párt valóban összefogna. Ezt nem csupán „homo politicusként” , egy nagy és összetartó közösség lelkészeként mondom, hanem úgy is, mint családapa: feleségemmel 34. éve élünk együtt jóban-rosszban, a négy gyermekünk – három lányunk, egy fiúnk már, mondhatni, felnőtt – ki jogász, ki közgazda, ki meg turisztikai mérnök, kereskedő lett. Itthon, ebben az európai kis hazában szeretnének annyi mindenki mással együtt boldogulni. S már egy unokánk is van: Dávid háromesztendős, a jövő az övé. Vagy inkább: ő a mi jövőnk…(gündisch)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!