Kedves Naplóm!

Lehetett gyalogolni kilométereket, iskolába, kórházba, munkahelyre, BKV-bérlettel a zsebünkben. Még jó, hogy nem állítottak meg szigorú ellenőrök, hogy jogszerűen használjuk-e a lábunkat. Lehetett káromkodni, magánautókba kéredzkedni, interneten társas utakat szervezni Pestről Budára, vagy éppen fordítva. Lehetett – és ezt el is várták – szolidárisnak lenni az egész fővárost megbénító sztrájkkal.
Igen, lehetett volna szolidárisnak lenni, de cserében elvártuk volna, hogy valahogy a gyerek eljusson az iskolába, a nagymama a rendelőintézetbe kezelésre, apa-anya a munkahelyére – már amíg van –, mert másoknak, például az utasoknak is vannak jogai, elvárásai, ha úgynevezett pulykapénz nem is mindenkinek jár.
Tudom, ez az utóbbi nem valami pluszpénz, hanem úgymond a fizetés egy része, amelyet el akartak venni a buszsofőröktől. Persze a buszjegy, pláne a BKV-bérlet is a fizetés egy része – ez esetben az utasoké, amelyet rendszeresen odaadnak, jelen esetben olyan szolgáltatásért, amelyet meg sem kaptunk egy egész héten át. Hogy milyen kárpótlás jár ezért a ’zembereknek? Azt írják a lapok, csak „gesztusra” számíthatunk, ami eléggé gesztustalan a részükről.
Ennél gálánsabb egy bizonyos produkciós iroda, amely hajlandó kártérítést fizetni azoknak, akik a beígért Michael Jackson-emlékkoncert helyett egy dilettáns revüt láthattak. Azt olvastam, hogy akik olyan „szerencsések” voltak, hogy részesei lehettek a fantasztikusnak nem mondható show-nak, egybehangzón állítják, hogy a műsor inkább hasonlított egy mozgásterápiás csoport évzáró bulijára, azzal a különbséggel, hogy az itt fellépők garantáltak nem tudtak sem táncolni, sem énekelni. Se kép, se hang a pénzükért. Nem tudom, ki vette meg őket – esetleg látatlanban –, ha meg látta, mégis a nyakunkra hozta a produkciót, annál rosszabb.
Csakhogy itt legalább feketén-fehéren kiderült, hogy már megint csúnyán át lettünk verve. Itt legalább kiderült… 

Gálvölgyi János

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!