Dühöngve ásnak a gödörben

Elárulja, hogy alighanem pánik tört ki a magát holtbiztos és főleg fölényes választási győztesnek vélő ellenzéki pártban (politikai körökben azt híresztelik, hogy Orbán tajtékzott Varga óvatlansága miatt). A Fidesz ugyan korántsem csupán a sarkán volna sebezhető, mint a görög mondavilág hőse, ám a nyugdíj mégis Achilles-sarkának tekinthető, hiszen már az első ciklusban ráfizettek egy adott emelés ellenzésével. Hogy aztán kormányra kerülve a saját nyugdíjcsökkentő döntésükkel lázítsák magukra az idősek sokaságát, amit persze a következő választási kampányban a szocialisták ki is használtak, megérthető publicistánk aggódó háborgása. Maga ismeri el, hogy pártjának sikerült kétszer belelépnie ugyanabba a folyóba, amely persze nála a baloldal mocskos nyugdíjügyi vádaskodását jelenti.
Tényleg, hogy merészelik a szocialisták kihasználni a Fidesz alelnökének elszólását?! Ilyesmire nyilván kizárólag a jobboldal van feljogosítva, amely egy – nem is nyilvánosságnak szánt – szintén óvatlan fejtegetést meglovagolva „amortizált” baloldali miniszterelnököt és kormányt. S bizonyára azért kell „éhenhalást” emlegetni, hogy ellensúlyozásnak hasson a Fidesz szórólapja, amely (kerületemben) a szocialista polgármestert az exkormányfő tettestársának nevezi: „együtt tették tönkre az országot”. Hogy a saját elképesztő propagandájukat igazolhassák, muszáj meghamisítani az ellenoldal teljesen jogos kifogásait a Varga által megpendített – és azóta folyvást tagadni próbált – „svéd modellel” szemben. Ezért a káromlás, s a jó két hete tartó folyamatos nyugdíjasnyugtatás, igaz, Varga nélkül, akit jószerivel eldugtak a sajtó elől.
Helyette (ki tudja, miért, bár kitalálható) az európai parlamentben ügyködő Schmitt írta alá a nyugdíjasokhoz küldött „garancialevelet”. Én írok Önnek, évődhetnénk Tatjána levelére utalva, mert az ősz hajú olimpikon kiszemelése is „mindennél többet mond”, pláne, hogy kit kellene sürgősen feledtetnie. S főként: mit. E kampánylevél alján kis ollóval jelezve, mint levágandó a Fidesz „garanciái”, arra biztatva a nyugdíjasokat, hogy őrizzék meg (ez is importált kampánytrükk). Pedig valóban érdemes megtartani, mint a szavazók megtévesztésére kiötölt fondorlatok egyik díszpéldányát. Mindenesetre a hírhedt nigériai csalók is megirigyelhetnék Schmitt levelét a „Tisztelt Nyugdíjashoz”, ahogyan meg vagyunk szólítva. Majd azon melegében meg is tévesztve. Hiszen – egy távolban szolgáló politikus esetében megérthetően – a szerző (?) azzal indokolja levélírói buzgalmát, hogy úgy látja, „Magyarországon komoly veszélybe kerültek a nyugdíjak”. No, persze, a világért sem attól, hogy a győzelemre esélyesnek tartott párt alelnöke megváltoztatná a nyugdíjrendszert (miként különben 2001-ben is tervezte kormánya, szintén a választások utánra). Hanem mert a szocialisták „immár nyíltan arra készülnek, hogy privatizálják a nyugdíjakat”. Bizonyíték erre: „egy új törvénnyel magánkézbe akarják adni a nyugdíjpénztárakat”. S ez esetben, amit a Fidesz természetesen meghiúsítani ígér, „a nyugdíjasok akár nyugdíjuk felét is elveszíthetik”. Ez vastag betűkkel ki is van emelve, hadd riadjanak meg az öregek.
Maradjunk annyiban, hogy ha mi forgatnánk ki ily módon teszem azt Schmitt valamely megnyilatkozását, okkal és sikeresen perelhetné lapunkat, s a bíró zordul ítélkezne: valótlanul állították, valós tényt hamis színben tüntettek fel stb. Egy nigériai levélíró sem lehetett volna ravaszabb: a kevésbé tájékozott olvasó kapkodhatja a fejét, hiszen ügyesen vannak összekeverve a magánnyugdíj-pénztárak az állami nyugdíjrendszerrel, s az előbbieket ráadásul még egyszer „privatizálnák” azok a fránya szocialisták. Szerintem azért nem kellene ennyire lenézni az időseket.
Már csak azért sem, mert e kétségtelenül – és tapasztalatai alapján: okkal – gyanakvó nemzedék éppen a lankadatlan nyugdíjas nyugtatás láttán kezdhet el igazán aggódni. S minél buzgóbban tagadják a Fidesz napi szószólói a svéd modell fontolgatását, kiváltva persze a szintén naponta előkerülő ellenbizonyítékokat, annál inkább lépünk bele valóban másodszor ugyanabba a folyóba. S nem segít ezen az olykor már komikus ellenvád sem, mint a héten is, amikor a jobboldali média diadalmasan citált a volt kormányfő által létesített idősügyi tanács (amúgy minden nyugdíjváltozatot elemző) terjedelmes anyagából olyasmiket, hogy a korhatárnak el kell érnie a hetven évet: azért ilyen csacskasággal egy nigériai nem is próbálkozna, hiszen rögtön kiderült e változatról, ki a szerzője (történetesen Varga delegáltja a tanácsban), de még az a ma középnemzedékét nyilván okkal megriasztó tény is, hogy azt a hetvenet 2100-ra kell majd elérni… Szerintem nem kellene ennyire lenézni a jobboldali lapok olvasóit sem.
Nem óhajtom megzavarni a Fidesz kampánystratégáit, eléggé zavarban vannak amúgy is, de egy bölcs mondás szerint, aki gödörbe zuhant, legalább hagyja abba az ásást, vagyis ne mélyítse maga alatt a gödröt. Minél többet és többször állítják, hogy ó dehogy, a világért sem, annál jobban üldözi őket a saját múltjuk megannyi „nyugdíjügye” (közte Orbán fejtegetése a Kéri-körben arról, hogy a szocialisták nem mertek szembemenni a fő bázisukat jelentő inaktívakkal, s ő majd az aktívakat fogja előnyben részesíteni). S minél képtelenebb – hamar cáfolható – vádakkal próbálkoznak, kedvenc szóhasználatukkal: elterelni a figyelmet, annál gyanúsabbá válnak. S annál több szó esik arról, amit annyira szeretnének tabuvá tenni: a svéd modellről.
Amit nem mernek, mint a vakmerőségéről híres Bokros, nyíltan felvállalni, pedig akadnak szakértő hívei, közte az említett is. Hiszen tényleg nem ördögtől való, a svédeknek eddig meg is felelt (bár a válság ezt is kikezdte és más országokban már sok gondot okozott átvétele), tehát akár védhető is, mármint bizonyos szemszögből. De nem a nyugdíjasokéból, inkább a költségvetésnek kedvezne. Ezért ismerte el az a szakértő is, hogy „Varga súlyos politikai hibát követett el”, bár szerinte csupán pontatlan megfogalmazásával. Hát akkor miért nem, pestiesen, „pontosítanak”? Vagy hogy a felajzott publicistára hivatkozzam: miért tojnak be?! Könnyű kitalálni: mert óhatatlanul szóba kerülne az átkozott svéd modell, arról végképp nem lehet beszélni megemlítése nélkül, s ez immár olyanná vált, mint a kötél az akasztott ember házában. Nem akarok ironizálni, de már megint egy kötélben látszik elbotlani a Fidesz kampánya.
Akadnak más közírók és megannyi internetes Anonymus, akik meg azon háborognak, hogy miért van ekkora súlya a nyugdíjasok voksának, hiszen a jövő kétségtelenül nem az övék. Csakhogy korábban, a humoralista poénjával, azt nekik is megígérték… S ők bizony méltányolták a szocialisták erőfeszítését a 13. havi nyugdíj megmentésére (és egyáltalán: megadására), ezért nem hat eléggé a Fidesz-vád ennek a válságban történt elvételéről. Viszont hathat az ígéret a nyugdíjprémiumra, amely végül is ugyanolyan szándékra vall, mint a sokat (de nem idős körökben) szidott tizenharmadik. S amit Orbán pártja még a Schmitt-levélben sem ígér, mint a gazdasági felemelkedésből járó részesedést, ami persze megfelel a Kéri-körös koncepciónak. Ami pedig e korosztály választási súlyát illeti: ez bizony majd minden demokráciában így van, mivel a fiatalabb nemzedékek nem a szavazási hajlandóság okán minősülnek aktívnak. Újraválasztási kampányában Clinton elnök egy floridai, főként idősekből álló tömeg előtt idézte a közgazdászokat, akik szerint az államháztartási gondok fő oka, hogy az emberek tovább élnek. Clinton itt megállt, szétnézett ősz hajú közönségén, s feltette a szónoki kérdést: „Az a baj, hogy tovább élnek?!” Majd leszakadt a sportcsarnok teteje a kirobbanó lelkesedéstől.

Avar János

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!