Egzotikus tájakon: Helsinki (1. rész)

A finnek december 6-án nemcsak a nagyszakállú Mikulást ünneplik, hanem a függetlenség napját is. Finnország ekkor nyerte el önállóságát Oroszországtól, előtte pedig a svédek uralták ezeket a területeket,
A fővárost, Helsinkit is svéd uralkodó alapította. 1550-ben Gustav Vasa svéd uralkodó adott rendeletben utasítást, hogy új fővárost alapítsanak. A területet benépesítése meglehetősen könnyen ment, ugyanis a király kötelezte a környező falvak lakosait, hogy költözzenek az új városba halálbüntetés terhe mellett. Ez kellőképpen motiválta is a helybelieket. Hamarosan megszületett Helsinki, svédül Helsingfors. A cél az volt, hogy egy kereskedelmi központot hozzanak itt létre. Az 1700-as években háborúk, tűzvészek, éhezés és járványok kísérték a város történetét. A területet többször is el akarták foglalni az oroszok, de sokáig sikerült visszaverni a támadásokat. Ekkor épült meg Suomellinna szigetén Európa egyik legnagyobb erődje, a Sveaaborg, mely ma a világörökség része. A hihetetlen erődkomplexum télen kicsit kihaltnak tűnik. Persze most is meg lehet nézni a korabeli ágyúkat, és a hatalmas vas tartószerkezeteket, Izgalmas elképzelni ahogyan annak idején hatalmas hajóhadak érkeztek, és hogyan próbálták meg ezeket távol tartani a partoktól. Láthatunk az erődrendszernél a bunkereket, furcsa kis földalatti létesítményeket. Ilyenkor, télen nagyon hideg van, a kirándulók a melegebb helyeket keresik fel inkább. A kávézók viszont remekek.
Helsinki környékét sokáig észak Gibraltárjának is nevezték, mert elég jól védhető volt. Aztán a svéd–orosz háborúban győzedelmeskedtek az oroszok, úgyhogy 1809-ben ide is benyomultak a cár csapatai, és az orosz tervezők elkezdték átépíteni a várost. A terület nagyhercegséggé vált, melynek Helsinki lett a fővárosa. A dóm köré különböző izgalmas épületeket emeltek, és felépítették az Uszpenszkij székesegyházat is. A város lakóinak száma egyre csak növekedett, és mivel a az I. és II. világháború sem sújtotta nagymértékben Helsinkit, manapság mintegy félmillióan laknak itt. Ezek a hivatalos adatok, de a nyüzsgő, nagy a forgalmú városban mindig többnek érezni.
Helsinki központját megnézhetjük városnéző buszokkal, de bérelhetünk biciklit is, de kerékpáros legyen a talpán, aki ilyen hidegben biciklizni tud. Ennél sokkal kényelmesebb, ha a nagy piros buszokra vagy villamosra szállunk. Helsinkibe kiváló a villamosközlekedés.
Mehetünk persze gyalog is. Lehet, hogy sokkal többet látunk a városból nyakunk köré tekert sállal, fejünkön sapkával sétálgatva a fő utcán, és környékén. Így lehet érezni Helsinki lüktetését és hangulatát. Nyáron bérelhető evezős csónak is, hiszen rengeteg az apró kis tengeröböl, amelyeket csatornák kötnek össze egymással. Ha megérkezünk a centrumba, elsétálhatunk a kikötőig. A hatalmas hajók 40 percenként viszik el a turistákat a Sveaborgba, a híres erődbe, ahol érdemes sétálgatni pár órát. Nagyjából ennyi idő alatt fel lehet fedezni a környéket. Meg lehet nézni a múzeumokat, aztán vissza lehet menni hajóval a központba. Itt találjuk a halpiacot is. Hétköznap már kora reggel ide hozzák az árut a halászok, és a legkülönfélébb tengeri szörnyeket lehet megcsodálni. Szinte minden fontos közintézmény egymás mellett van, és itt van a helsinki városháza is, lényegében a halpiacra néz mind a három hatalmas épület, illetve a kikötőre, amely a halpiac mögött található. Itt van a finn köztársasági elnöki palota is, és itt találjuk a svéd nagykövetséget is. Ha egy kicsit továbbsétálunk, az egyik oldalon az Uszpenszkij székesegyház még az orosz időkre emlékeztet, de a másik oldalon már modern üzletek várják a turistákat.
Bár ilyenkor, januárban nagyon hideg van, finom kis kávézókban melegedhetünk, ahol megkóstolhatjuk a finom finn édességeket. Bár ezek közül van néhány nagyon kemény, és nem az európai ízlésnek való, de a melegnek azért örülni fogunk.

Kiss Róbert Richard

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!