A Blikk című napilapban olvastam január 14-én, hogy Pakson fűtés és
világítás nélkül él Bese Sándor (72 éves), súlyos beteg férfi.
Életveszélyes szívműtéten van túl, cukorbetegségben szenved. 2010
szeptembere óta nincs áram a lakásában.


Szégyellem, hogy én világosban és fűtött szobában élek. Az úr hiába fordult a helyi önkormányzathoz, nem kapott segélyt, bizonyára Pakson csak szegény emberek élnek. Az E.ON szerint jogszabályszerűen jártak el. Igen, de nem emberségesen. Hol vannak az egyházak, a segélyeket – melyeket egyébként nem irigylek – külföldre szállítók?
Vegyük észre a körülöttünk nehéz helyzetben élőket is. Vegye fel velem a kapcsolatot az E.ON, és én nyugdíjasként kifizetem a tartozását, és kapcsolják vissza az áramot, töltsék ki a papírokat, amelyben kéri a védendő fogyasztói státust, és Bese úrnak csak alá kell írnia. Ha az E.ON megadja a bankszámlaszámát és a hivatkozási számot, hétfőn átutalom a tartozást.
Szégyellem, hogy ilyen országban élek, ahol az emberek széthúznak, egymásra irigykednek, de ha segítséget kérnek, azt nem hallják meg. Igaza volt megboldogult férjemnek, hogy el kell menni ebből az országból, és az utolsó ember kapcsolja le a villanyt. Emberségből megint elégtelenre vizsgáztunk.
Kiss Lászlóné, Budapest

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!