Frittmann János
– Ötödszörre azért csak sikerült! Hiszen korábban már négyszer is szerepelt a hazai legjobbak listáján…
– Már a jelölések is nagy megtiszteltetésnek számítanak, hiszen nem akármilyen borászok társaságába kerül be általa az ember. Ráadásul az is számít, hogy hol?! Magyarország szerintem a világ egyik legjobb „borországa”, már ami a szakmai tudást és a szőlő, a föld szeretetét, s a „végtermék” minőségét illeti. Az pedig most különösen jólesik, hogy az egyenlők közt én lehetek az első: véleményem szerint ez a cím messze nemcsak nekem szól, hiszen családi vállalkozást folytatunk, hanem fivéremnek, Istvánnak is. Sőt, hogy tovább menjek: az egész kunsági borvidéknek! Hiszen ez a táj korábban nem tartozott a „favoritok” közé, sőt kicsit lesajnált-lekezelt is volt a 22 jeles magyar borvidék között. Hogy hát: „homoki”. Pedig dehogy csak homok, pláne futóhomok van errefelé! Akad itt jó öntés, meg csodás humusz is – a nagy testű vörösborok innét jönnek… De az étkezési szokások változásával a könnyedebb boroknak is egyre több tér jut. Egyébként a kedvenc fajtám az ezerjó: az nem igaz, hogy mit tud ez az ősi magyar fajta! Aki egyszer megkóstolja, be fogja tudni azonosítani, hogy hol itta… Az utóbbi időszakban sok tehetséges, ambiciózus, nyelveket is beszélő, s így „valcoló” fiatalnak köszönhetően nő a tájék presztízse is; egyre több díjnyertes bort ad ez a környék is. Az ifjak, mint az egykori céhlegények, el-elutazgatnak idegen, szakmailag még többet adó tájékokra, külföldi tanulmányutakra. István fia, Péter is borásznak tanul a főiskolán, Tamás fiam már végzett borász, jelenleg gazdasági másoddiplomájának megszerzésére készül; lányom, Anita pedig szálloda- és vendéglátóipart tanul Siófokon. Negyvenhektárnyi saját szőlőültetvényünk van, az asszonyok is kiveszik a részüket a borvertikumban, a sógornőm, Volák Judit például iparművészként a címkéket tervezi. Sokat exportálunk, a boraink több európai ország, sőt Új-Zéland italszaküzleteiben, gasztronómiájában is fellelhetők.
– S milyen lesz idei bor? Ünnepeltek már vele, általa?
– Ünneplésre még egyáltalán nem volt időnk. Majd a családi ünnepekkor, az esztendő, azaz már a hónap végén. Novemberben itt, a szűkebb pátriánkban már ünnepeltünk, itthon volt Soltvadkerten Szávay Ági, a világ egyik legjobb teniszezője. Aranyos kislány, azaz már kész nő, s nem „szaladt el vele a ló”, ahogy mondani szoktuk… A pincékben meg szenzációs borok vannak szerintem, országszerte! Pedig a fagy, az aszály, a hőség betett a szőlőnek is, ezért idén sokkal inkább borásznak kellett lenni a talpunkon, mint korábban: különös figyelmet igényelt a szüreti időpontok kiválasztása, maga a szüret s a mustkezelés. Ha valaki tavaly nem rontott el valamit, akkor igazán nagy baj nem történhetett. Szinte „maguktól” jók lettek a borok… A fehér és a rosé borainkon már most látszik, hogy nagyon-nagyon szépek… A rendszerváltás óta nem sok minden javult az élelmiszerágazatban, de a borok minősége mindenképpen… (gündisch)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!