Matuz Krisztián nem tűri a sportszerűtlenséget

 „A viselkedés a mikrofonnál pedig mindenkinek a saját döntése és felelőssége. Általában jobban jár, aki kerüli a konfrontációt, mégis rengetegen állnak kritikusan csapatokhoz, játékosokhoz, és – főleg – játékvezetőkhöz. Nálam csak a sportszerűtlenség, illetve a hanyag hozzáállás húzza ki a gyufát. Ha egy játékos nincs jó formában és rosszul teljesít, azért nem fogom szétszedni a közvetítésemben. De ha úgy érzem, hogy egy csapat összes játékosával gond van, nekem is nehéz visszafognom magam” – magyarázta. „Sokszor azt is megkérdezik tőlem, melyik a kedvenc csapatom, kinek szurkolok. Van kedvencem, de mikor kommentálok, olyan lelkiállapotban dolgozom, hogy fel sem merül bennem ennek hangot adni. Azt hiszem, még sosem vettem észre magamon, hogy elfogultan kommentálnék” – tette hozzá.
Matuz Krisztián középiskolás korában már biztos volt abban, hogy felnőttként is sporttal szeretne foglalkozni. „Rengeteg rossz példát láttam a környezetemben, gyerekkoromtól olyan munkát képzeltem el magamnak, amit igazán szeretek. Sokáig fociztam egyesületben, de beláttam, NB I-es játékos nem lesz belőlem, ugyanakkor elkísért minket egyik külföldi túránkra egy újságíró, aki gyakornoki lehetőséget ajánlott nekem. Bár lelkesedésem az újságírás iránt olykor elhalványult, de évekkel később mégis beiratkoztam egy oktatási stúdióba. A sport volt a biztos pont, a televíziózás csak a ráadás. Képernyőn például sosem akartam szerepelni! 1998-ban kerültem a Magyar Televízióhoz, éppen akkor, mikor Faragó Richard és Hajdú B. István ideiglenesen távoztak. Első tévés munkámban egy gyerek focitornáról tudósítottam, de a felvételt visszanézve azt kell, hogy mondjam: szögletes volt” – nevetett. „Az első élő közvetítésemen egy gyorsasági motoros Európa-bajnokságról kommentáltam, ahol Talmácsi Gábor is indult. Bár nem érdekeltek különösebben a technikai sportok, Knézy Jenő azt mondta: fiatal vagy, hamar megszereted! Focimeccset a 2000-es olimpia alatt kezdtem kommentálni, ugyanis nem kerültem be az utazó keretbe, de megkaptam a magyar bajnokikat. Tisztán emlékszem mindenre, mert ahogy az ilyenkor lenni szokott, nagyon megfáztam az első bejelentkezésem előtt...”
Matuz Krisztián úgy érzi, szinte tökéletes volt eddig az összhang munkája és elvárásai közt. „A labdarúgás mellett mindig törekedtem arra, hogy minél jobban megismerjem másik kedvencemet, a kézilabdát. Ha kellett, hajnali négykor jártam forgatásokra, melyet senki nem vállalt szívesen, vagy vidékre utaztam, kevésbé jelentős meccsekre. Nincs hiányérzetem, bár atlétikát szívesen kommentálnék egyszer. Teljesen más világ, mint a csapatsportok, egy sprintszám például izgalmas feladat lenne. Az sosem fordult meg a fejemben, hogy más irányt is kipróbáljak a televíziózásban, de a sporton belül több műfajra is nyitott vagyok. Örömmel készítenék például portrékat magyar sportolókról, de vezetnék állandó műsort is” – mondta a tévés, aki pályája elején Vitray Tamástól is segítséget kért a kritikák elfogadásához. „Rengeteg sportadó van, több a betölthető kommentátori poszt; mikor az MTV-hez kerültem, sportot még csak ott lehetett nézni. Saját bőrömön tapasztaltam, kezdő riporterként az első évek a tanulásról és nem a népszerűségről szólnak. Próbálok minél kevesebbet foglalkozni a többi kommentátor munkájával és teljesítményével, inkább a nekem szóló kritikákat igyekszem jól kezelni. Kezdőként persze mindenkinek meg akartam felelni, de hamar bebizonyosodott, hogy ez lehetetlen. Eleinte olvasgattam internetes fórumokat is, melyeken a kommentátorokat kritizálták, sőt, egy ízben válaszoltam is az egyik különösen ocsmány hozzászólásra. Ma már nem jellemző rám, hogy a világhálón keressek elismerő, vagy bántó véleményeket, de ha valaki a nevét, arcát is adja mondandójához, azt megbecsülöm.”

Á.D.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!