Saját szememmel láttam, amikor a közértben egy jól öltözött hölgy
elemelt egy csomag rágógumit, majd a zsebébe csúsztatta. Aztán vett
egy-két dolgot, fizetett a pénztárnál és távozott. Megdöbbenten álltam
és kutatóútra indultam.


A bolti lopás és a kleptománia között csak látszólag nehéz meghúzni a határt. A szakemberek ez utóbbit a jól leírható szenvedélybetegségek közé sorolják, amely más szenvedélyekhez hasonlóan gyógyítható. A függőség abban nyilvánul meg, hogy valaki rendszeresen és kényszeresen elégíti ki szenvedélyét, figyelmen kívül hagyva, mennyit árt környezetének és önmagának. Ha nem teheti meg, akkor elvonási tünetek lépnek fel, melyek akár súlyos testi vagy lelki formát is ölthetnek, a függőség ugyanis megváltoztatja a személyiséget, beszűkülés, önzés, kiüresedés is lehet a következménye.
A kleptomán személy indíttatása merőben más, mint egy bűnözőé. Soha nem azért lop, hogy egy számára másképp elérhetetlen, drága tárgyat megszerezzen, sokkal vonzóbb az az izgalmi állapot, mely a sokszor teljesen értéktelen, hasznavehetetlen dolgok eltulajdonításakor keletkezik.


Kleptomániás mazochista


A beszámolók szerint a késztetés hirtelen érkezik, mintha forróság öntené el, és a beteg nagyon fontosnak érzi, hogy a kiszemelt tárgyat megszerezze – persze nem a kosarába téve.
A tiltott cselekmény végrehajtása aztán – átmenetileg – örömmel tölti el, de ezt hamar felváltja a bűntudat. A kleptomániás ember tisztában van azzal, hogy amit csinál, az büntetendő, mégsem tud ellenállni a kényszernek. Ugyanúgy, ahogy a szenvedélyes játékos a játéknak, a bulímiás az étkezésnek, és ebbe a kategóriába sorolható  a kábítószerezésen, az alkoholizmuson és a dohányzáson kívül az újkor betegsége, az videi- és internetfüggőség is.
A szégyen által gerjesztett feszültség aztán jelen van a betegben, és ennek oldására csakis egy újbóli „bűnbeesés” adhat gyógyírt. Érdekes, hogy sok kleptomániás ugyanarra a helyre jár vissza, ugyanazt a típusú tárgyat lopja el, emelve ezzel annak a kockázatát, hogy lebukik.
Egyes pszichiáterek szerint a kleptománia rejtett mazochizmus, a beteg cselekedetével ki akarja provokálni a büntetést.


Gyógyulás, beismerés, akarat


A szenvedélybetegségek esetében – vonatkozik ez a kóros lopási hajlamokkal küzdőkre is – csak akkor lehet segíteni, ha maga az illető is változtatni akar az életmódján. A szakemberek szerint magatartásterápiával, a pszichológia eszközeivel, mélylélektani módszerekkel elősegíthető a változás. A gyógyulásban fontos szerepe van a segítőkész, megértő családi háttérnek, a környezet támogatásának.


A jog nem tesz különbséget


A betegség mielőbbi felismerése azért nagyon fontos, mert a jog nem tesz különbséget a lopások indíttatása szerint. Mindegy tehát, hogy bolti szarka, megélhetési bűnöző vagy kleptomániás személy tulajdonított el valamit, a cselekmény ugyanúgy büntetendő. A betegségre való hivatkozás persze enyhítő körülmény, éppen ezért a valódi bűnözők szívesen takaróznak vele. 
Az ilyen szenvedélybetegségnek is csak olyan ember esik áldozatul, akinek az élete nem teljes, súlyos gondok nyomasztják, esetleg olyan szerelmi csalódások érték, amiket nem tud feldolgozni, ezért mesterséges örömforrást keres, ami pótléka lehet a problémák megoldásának. Legtöbbször akkor derül ki, hogy valaki kleptomániás, ha étkezési zavarokkal vagy depresszióval orvoshoz fordul, amit általában a lelkiismeret-furdalás vált ki.
Nehéz kiszűrni a valódi kleptomániásokat, talán csak úgy vehetjük észre, ha látjuk, valójában meg tudnák vásárolni mindazt, amit lopnak, tehát az eltulajdonítás során valami más motiválja őket. Ha azt tapasztaljuk, hogy környezetünkben valaki rendszeresen lop, pedig erre igazából nem szorul rá, többször elkapták, érdemes leülni vele beszélgetni. Fel kell oldani a benne lévő feszültséget, hogy magától legyen igénye arra a sorozatos lopások nélküli boldogságra. Lelkileg és fizikailag erős, kiegyensúlyozott ember ritkán esik e függőség áldozatául.


Köveskuti Tünde

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!