Volt szép hat napunk, amikor áldozhattunk a sétának, dühönghettünk,
járhattunk horribilis benzinár mellett, szennyezve a környezetet, a
gépkocsival.


A BKV nyereséggel jött ki a sztrájkból. A költségeket, az időveszteséget mi, utasok fizettük. Ekkor kezdtem számolni (adataimat az újságokból merítettem). A BKV-nak tizenkétezer dolgozója, ehhez kb. 26 szakszervezet tartozik. Ez alapszervezetenként átlagban kevesebb ember ötszáznál. Mint tudjuk, nem minden dolgozó szakszervezeti tag, én megfeleztem, így 250 fős csoportok jöttek létre. A BKV szerint kétszáznegyvenezer forint az átlagfizetés náluk. Egyszázalékos tagdíjjal 250 tagnál a havi bevétel hatszázezer forint.
Namármost, a szakszervezeti vezetők bére átlagban (itt végig csak arról van szó) 860 ezer+50 százalék prémium. Ez így 1 millió 300 ezer forint, ehhez jön az adminisztrátor bére, a helyiség, a berendezések, a sztrájkalap (ami, tudjuk, hosszú megmozdulást, vagyis mozdulatlanságot, csocsót, zsugázást tesz lehetővé), a nőnapi virág, a beiskolázási segély, karácsonyra a szaloncukor stb. Ez a pénz honnan van? Tán csak nem a BKV-tól?
Mivel a céget nagyobb részt a pesti és az országos adókból a költségvetés működteti, mi, utasok vagyunk a munkaadók. Tehát mi fizettük a sztrájk költségeit. Kérdésem: miért kell eltartanunk egy ellenérdekeltségű szervezetet – nekünk? Ha ez a törvény, hibás és jogtalan. (Megérne egy próbanépszavazási kezdeményezést, különös tekintettel Gaskó et-ra!)
Különben ezzel a hozzáállással igazolta értékrendjét az egész BKV. Erkölcstelen végkielégítések, jogtalan pulykapénz kizsarolása a szakszervezet részéről. Ez egy ilyen banda, csak öntsük nekik a milliárdokat.
Soós Levente, Budapest

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!