Szijjártó Péter felvetette, hogy honnan veszik a szocialista
politikusok a bátorságot arra, hogy a Fideszt gyalázzák nyugdíjügyben,
miközben ők maguk vették el a 13. havi nyugdíjat.

Ezt a nyilatkozatot épp ésszel már igen nehéz elviselni, különösen akkor, ha arra gondolunk, hogy a Fidesz-kormány idején mi történt a nyugdíjasokkal. Amikor 2001. november 23-án 5513. szám alatt benyújtottam a 13. havi nyugdíjról szóló országgyűlési határozati javaslatot – amikor a nemzetgazdaság igen kedvező helyzetben volt – a Fidesz-kormány lesöpörte az asztalról. Azóta a javaslat miatt sok támadás ért. Az egyik közgazda kifejtette, hogy aki kitalálta a 13. havi nyugdíjat, annak az évkönyvekbe kisbetűvel írják a nevét. Vállaltam és vállalom a nemecsek ernőséget, mert az országgyűlési határozati javaslat benyújtására többek között az is késztetett, hogy míg 1990-ben az átlagnyugdíj az átlagbérnek 66, addig 2000-ben csak 59 százalékát tette ki.
Amikor a világgazdasági válság miatt a szocialista kormány felszámolta a juttatást, az egyik televíziócsatornán azt nyilatkoztam, hogy emiatt búcsút mondok a politikának. Véleményem azonban megváltozott, mert a nyugdíjprémium-rendszer idővel részben pótolja a 13. havi nyugdíjat.
A Medgyessy-kormány idején a Fidesz nem szavazta meg a 13. havi nyugdíj bevezetését, 2009-ben pedig több ellenzéki képviselő egyetértett megszüntetésével. Mindezek után lehet-e a Fideszről azt állítani, hogy nem szívügye a 13. havi nyugdíj? Lehet. Ha még arra is gondolunk, hogy 1999-ben azoknak a nyugdíjasoknak, akik 30 ezer forintnál több nyugdíjjal rendelkeztek, nem biztosították a törvény szerint járó 18,4 százalékos nyugdíjemelést, csupán 11-et folyósítottak számukra, akkor még inkább kirajzolódik az ellenzéki párt nyugdíjpolitikája.
Az MSZP nem ígéri, hogy a jövőben a nyugdíjasok számára kolbászból lesz a kerítés, de azt programjába vette, hogy a népgazdaság teljesítményétől függően kedvezőbb ellátást biztosít nekik. Ennek alapján amennyiben a GPD növekedése meghaladja az 5 százalékot, újra bevezetik a svájci indexálást, így a nyugdíj emelése a bérek növekedését is követi. A nyugdíjprémium bevezetését is csak akkor tervezi a baloldali párt, ha a fedezet is biztosítva van a gazdaság részéről. Tehát nem üres szólamok ezek, hanem a teljesítményhez kötött elképzelések.
A legrémisztőbb a Fidesz azon elgondolása, hogy a nyugdíjakat csak a befizetett járulékalapból kívánják folyósítani. Jó lenne, ha az ellenzéki párt szakpolitikusai tanulmányoznák, hogy az Európai Unió országaiban hogyan valósul meg a nyugdíjfolyósítás. Ezen országokban, hasonlóan Magyarországhoz, a járulékok adják a nyugdíjkifizetés döntő részét, de a járulékot a központi költségvetésből is több ország kiegészíti. Pl. Németországban 80, Ausztriában 84 százalék volt a 2000-es évek elején a járulékkal fedezett hányad, a hiányzó részt a központi költségvetésből biztosították. Franciaországban, amennyiben a járulékbefizetés nem fedezi a nyugdíjak összegét, szolidaritási adót vetnek ki minden jövedelemre azért, hogy zavartalanul folyósíthassák a nyugdíjakat.
Az állami költségvetés azért sem lehet közömbös hazánkban a nyugdíjasokkal szemben, mert a nyugdíjkiadások a GPD százalékában csak 10 százalékot tesznek ki, fejlett európai uniós országok átlaga több mint 12 százalék.
Dr. Takács Imre  szakközgazda,
az Országgyűlés MSZP-frakciójának
tanácsadója, Hajdúszoboszló

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!