Zsadon Andrea nem tudja fölvenni az egyenruhát

z Zeneakadémiát végzett, operaénekesként kezdte a pályát. Nyilván nem készült primadonnának.
– Kislány koromban azt mondtam anyukáméknak, hogy a hétből három napig szeretnék orvos lenni, mert segíteni akarok az embereken. Két napig szeretnék fodrászként dolgozni, mert borzasztóan izgat, hogy az embernek a fején mi történik a hajával, egy napig énekelni akarok, mert ezért élek, és egy napig pedig pihennék.
z Már kislány korában azért élt, hogy énekeljen?
– Zeneóvodába jártam. Ott már egész kis korunkban sokat énekeltünk, és zongoráztak hozzá az óvó nénik. Ezt nagyon szerettem. A szüleim
pedig nyitottak voltak, és miután látták, hogy ez tetszik nekem, efelé irányítottak. Így jártam Kodály-zenedébe, majd a Zeneakadémiára. Aztán több vidéki városban is énekeltem operafőszerepeket. Vámos Lászlót, az Operettszínház főrendezőjét is ismertem már, mert a West Side Storyban játszottam nála Mariát. Amikor Szegedre jött, megkérdezte tőlem, hogy „miért kell magának vidéken sínylődni, jöjjön a Fővárosi Operettszínházba.” Ez volt az én vesztem, vagy éppen ez szolgálta a javamat. De mindenesetre én úgy mentem az Operettszínházba, hogy nem akartam odakerülni.
z Nem is szerette korábban az operettet?
– Nem voltam jóban az operettel.
z Mit nem szeretett benne?
– Semmit. Se a dallamokat, se a játékstílust. Amikor a Pesti Műsorban megkérdezték tőlem, hogyan fogok én egykor Csárdáskirálynőt játszani, a fiatalok nyerseségével azt mondtam, hogy Honthy Hanna nyilván nagyszerűn játszott, de mi egészen biztos, hogy máshogyan fogunk színházat csinálni. Édes Honthy Hanna ezt elolvasta, és visszaíratott egy cikket, hogy majd a kisművésznő megtanulja, hogyan kell színházat és operettet játszani. A mai napig úgy gondolom, tanulmányozni kell, hogy mit csináltak az elődeink, de biztos, hogy nem úgy kell játszani, mint negyven, ötven évvel ezelőtt.
z Nyilván vannak olyan mesterségbeli fogások, ha úgy tetszik klisék, amiket el kell sajátítani.
– Vannak manírok, amiket meg kell tanulni. És szükség lenne sok olyan rendezőre, aki kontrollálja, hogy mit csinálunk. Amikor az Operettszínházba kerültem, megkaptam Adél szerepét A denevérben. Volt egy olyan jelenet, amiben már majdnem a főpróbán tizenötször kellett újra és újra bejönnöm a színpadra. Bőgés lett a vége, de Vámos kiverte belőlem a természetes játékmódot.
z A primadonnának jól kell énekelnie, és igen jó nőnek kell lennie, még az sem árt, ha némi romlottság is van benne.
– Az én táncos-komikus férjem, Szolnoki Tibor azt szokta mondani, hogy előadás közben, a nézőtéren, minden férfi a primadonnát akarja. Rendkívül izgalmas szexuális jelenlétre van szükség. Amikor ott az ember körül a zenekar, ott vannak a táncosok, énekesek, érzem a zene rezgését, az annyira felhevít, izgat, hogy olyan, mint egy szexuális jelenlét. Engem sokan vártak a művészbejárónál, szerettek volna megkaparintani.
z Régóta nem játszik az Operett-színházban.
– Tiborral együtt eljöttünk egy olyan közegből, ahol nagyon jó volt bizonyos ideig, de akkor már nem szerettük. Tizenhét évvel ezelőtt ezért szerveztünk saját társulatot Operettvilág Együttes névvel.
z Az operett látványos, sok szereplőt igénylő műfaj, magánszínházként nem állíthatnak ki olyan nagyszabású produkciót, mint ami megvalósítható a Nagymező utcában.
– Mi soha nem vállalunk playback fellépéseket, mindig negyven-, ötven-,
hatvantagú zenekarunk van. Nem herendi porcelánt, briliánst gyűjtök, hanem erre költök. Nem véletlenül van jelzálog a lakásunkon. De persze, amikor nem csinálunk ilyen nagyszabású produkciót, akkor ketten, Tiborral egy zongorista kíséretében adunk másfél órás műsort. Ebből van bevételünk.
z Az nem zavarja önöket, hogy így óhatatlanul kikerültek a fősodorból?
– De igen, irgalmatlanul zavar minket. Azért nem vagyunk benne a szakmában, mert renitensek vagyunk. Én nem tudom fölvenni az egyenruhát. Nem vagyok hajlandó arra, hogy így-úgy megalázzanak. Már elég öreg vagyok ahhoz, hogy meg merjem kérdezni, miért balról kell bejönnöm a színpadra, mit miért kell csinálnom. A Játékszínben azért érzem jól magam, mert ott ezt megtehetem. Tibor és én is játszom, az Imádok férjhez menni című vígjátékban. Most beállunk A kaktusz virága előadásába is, ami már hat éve megy. Tibor a Reviczky Gábor által játszott fogorvos szerepét kapta meg, én pedig azt a bártulajdonos, énekes asszony szerepet, amit Lehoczky Zsuzsa játszott. Ez mérce is számunkra. Azt hiszem, hogy nagyon szeretnek bennünket a Játékszínben, és ez igencsak jólesik.

Bóta Gábor

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!