Ötven állami vállalatot véd a nemzetbiztonság

Emlékeznek még a pár héttel ezelőtti vitára, hogy a pályázaton nyertes OMV-nél vagy a MOL-nál tankoljanak-e az állami autók? Akkor a VH-nak úgy nyilatkozott Szollár Domokos kormányszóvivő, hogy „az új szolgáltatóval december 19-én kötött szerződés nem érinti a nemzetbiztonsági szempontból érzékeny és stratégiailag fontos állami szervezetek üzemanyag-ellá-
tását… Ezt a feladatot ugyanis kizárólag nemzetbiztonsági védelem alatt álló szolgáltató végezheti el, és Magyarországon jelenleg csak egy ilyen van, az pedig a MOL”. De mit is jelent a gyakorlatban, hogy nemzetbiztonsági védelem alatt áll egy cég? Miből áll az ilyen védelem?
Aligha kétséges: közegészségügyi kitettsége okán a védettek közé tartozhat az Omninvest influenzavírus-laboratóriuma is. Ám Németh Zsolt, a cég szóvivője az érdeklődésünkre még a tényt sem kívánta megerősíteni, csak annyit közölt: ahol van ilyen védelem, ott az a lényeg, hogy legyen minél észrevehetetlenebb.
– A nemzetbiztonsági védelemnek szerves része az állami vezetők meghatározott körének védelme. Emellett törvényileg szabályozott módon folyik, bizonyos kiemelkedően fontos szervek és létesítmények védelme, ez utóbbi az, amiről most beszélünk – így Szövényi György nyugállományú rendőr alezredes, az üzleti hírszerzés és elhárítás szakértője, a Magyar Biztonságvédelmi Egyesület főtitkára. – S hogy ebbe körbe mely intézmények, cégek tartoznak, azt kormányhatározat sorolja fel tételesen. A legfrissebb, januártól érvényes határozat szerint összesen mintegy félszáz állami – igazságügyi, rendvédelmi, katonai és más – intézmény, valamint legalább ennyi polgári gazdálkodó szervezet szerepel a sorban. A fő különbség a kettő nemzetbiztonsági védelme között az, hogy az előbbiekkel az illetékes szolgálatok – a Nemzetbiztonsági, a Katonai Biztonsági és az Információs Hivatal – megállapodásban rögzítik az együttműködés kereteit, amiből kölcsönös kötelezettségek is fakadnak. Az persze államtitok, hogy pontosan milyenek. A civil vállalkozásokkal más a helyzet. Nekik felajánlja az illetékes szolgálat az együttműködést, de ők nem kötelezhetők a megállapodásra, vissza is utasíthatják azt. Viszont általában érdekeltek benne, mert bizonyos beszállításokhoz elengedhetetlen egyfajta előzetes ellenőrzés. És a cégek nem akarnak elesni akár milliárdos rendőrségi, katonai, titkosszolgálati vagy más állami beszállításoktól. Mindezek feltétele a cégek előzetes ellenőrzése, ami a NATO-beszállítók esetében – többek között a terrorizmus veszélye és a nemzetközi érintettség miatt – még szigorúbb. És ez akár azzal is járhat, hogy bizonyos vezetőket, kulcsszereplőket A, B, vagy akár C típusú átvilágítás alá kell vetni.
S hogy maga a védelem miből áll? Ne gondolják, hogy rögtön megfigyelik, bekamerázzák, lehallgatják a céget! Az együttműködési szerződésben rögzítik, hogy a nemzetbiztonsági védelmet elfogadó szervezet és azt nyújtó szolgálat mit tesz azért: ne váljon az előbbi prédájává az ipari hírszerzésnek, külső támadásnak, a belső emberek visszaéléseinek – mert az a nemzet érdekeit is veszélyeztetheti. Alapfokon a két fél meghatározza a kapcsolattartás módját, kijelöli a személyeket, akik időről időre informálják egymást az aktuális biztonsági helyzetről és a problémákról. Példának okáért, ha a nemzetbiztonsági szolgálatnak olyan információja keletkezik, amely érinti az adott céget, akkor azt a tudomására hozza, amiért „cserébe” kap bizonyos lehetőségeket, hogy a cégen belül ellenőrzéseket folytasson. Ám nem szerződhet arra a védett cég, hogy a dolgozóit megfigyelik, lehallgatják! Az ilyesmihez – ha a törvény szerint indokolt – bírósági engedély szükséges. A nemzetbiztonságiak kezdeményezésére biztonsági intézkedéseket tehet a cég; például szigorítja a felvételi rendjét, megváltoztatja a titokvédelmi szabályozását, gyakrabban ellenőrzi az emberei napi tevékenységét vagy bizonyos beosztások betöltését nemzetbiztonsági átvilágításhoz köti, hogy a kérdőívvel kiszűrje a kockázatot jelentő – a kérdésekre valótlan válaszokat adó, így valamit rejtegetni akaró és ezzel zsarolható – emberek alkalmazását.
Ám ha kiderül, hogy a vállalat ellen valamiféle külső akció, támadás indul vagy belülről szivárognak ki a nemzetbiztonságilag érzékeny információk, akkor az már „új helyzet” – és ez nem is tartozik az együttműködési megállapodás esetkörébe. Akkor már csak helyzeti előnyt jelent, hogy nem egy vadidegen cégnél kell a nulláról kezdeniük mindent a nemzetbiztonságiaknak, akiknek ilyen esetben egyébként is lenne elhárító munkája, hanem már jól ismerik a céget és a projektben résztvevőket. Ám ez a munka már a szolgálat saját, törvény szabta feladata. S ilyen esetben – nemzetbiztonsági érdekből – akár már a védett cég tudta nélkül is felhasználhat titkosszolgálati eszközöket, hogy megakadályozza a kémkedést vagy a támadást. Ilyenkor beindul a nemzetbiztonsági gépezet, és szigorúan
a nemzetbiztonsági törvény keretei között akár meg is figyelhetnek, lehallgathatnak gyanússá vált embereket, ügynököket építhetnek be a céghez, s be is kamerázhatják az épületek „kényes” részeit.

Vasvári G. Pál

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!