Vona plagizálással vádolja Orbánt

 A pártvezető ezúttal sem mondott többet – érdemit – gazdasági és szociális terveiről, mint azt, hogy tíz év alatt 1 millió új munkahelyet teremtenek „szinte minden” eszközzel támogatva a növekedést. De hogy mi lesz az első, a második, a harmadik évben, és hogy mik lesznek a növekedés eszközei, erről nem árult el semmit. Elutasította az erőszakos szélsőséget (mint az egyik pólust – a másik úgymond a kormányzat), de ezt is úgy tette, hogy néven sem nevezte Vona Gábor és Morvai Krisztina pártját. Szava sem volt arról, hogy ez a párt történetesen megszüntetné a mentelmi jogot – ami alkotmányellenes – miközben Morvai támogatja Budaházy György képviselői indítását, ami a súlyos cselekmények gyanújával fogva tartott szélsőséges szereplő azonnali szabadlábra helyezésével járna együtt. Érthető, hogy ebben a Millenáris-parkban tartott beszédben már nem volt helye korábbi, Horthy nevének nosztalgikus történeti patinájával hitelesített ideájának a szélsőjobb megregulázására: „két pofon, oszt annyi”. Ez a recept már a múlté.

A Fidesz elnökét közelről ismerő politológus, Wermer András szerint Orbán azért nem ejtette ki száján azt a szót, hogy „kétharmad”, mert úgymond fenyegetően hathat, mivel ezzel olyan hatalmat kap, amellyel bármi megtehető. (Ezzel a kétharmaddal most hasonlóképpen lehetnek, mint némely történelmi szereplő a revánssal: mindig gondolni rá, soha sem beszélni róla.) A félelem a félelemtől magyarázhatja azt is, hogy ezúttal a megszokottól eltérő volt Orbán szóhasználata a „felelősségre vonások” ügyében. Ami természetesen nem jelenti azt, hogy holnaptól más munkakört kapna az egykori igazságügy-miniszter, ma Fidesz-képviselő Balsai István. (Aki köszöni, jól érzi magát az inkvizítori szerepkörben és nem zavarja az sem, hogyha egy kommentátor pártja pitbulljának nevezi.) A Balsai által menedzselt igazságtételről írta a minap a pártközeli Magyar Nemzet: „Figyelem, ha a Jobbikkal együtt van meg az alkotmányozó többség, akkor is lőttek a politikai kiváltságként kezelt mentelmi jognak.” (Ez legalábbis érdekes: néhány nappal korábban Morvai Krisztina beszélt arról, hogy bizonyos témák – például a földvásárlások – mentén elképzelhetőnek látja az együttműködést a Fidesszel…)
Az, hogy ez akár a találgatás szintjén azért felmerül, mutatja, a kampány sötét lova a Jobbik a maga egyelőre ismeretlen kapcsolatrendszerével, támogatóival. Az a kérdés, hogy kik is a párt vezetői, aztán hogy honnan jöttek a mecénások, nagyon is foglalkoztatja az elemzőket: kutatják az archívumokat is. Nemrégiben előkerült a 2000-es évek elejéről egy Új Ember lapszám, amely A közélet „Jobbik” oldala címmel adott hírt a Jobboldali Ifjúsági Közösség országos konferenciájáról. „»Nem áll mögöttünk egyik párt sem« – írta Zázrivecz Gábor, a JOBBIK (Jobboldali Ifjúsági Közösség) Hírlevelének főszerkesztője  az 1999 óta működő szervezet újságában. A keresztény egyetemisták által alapított szervezet a kényszerű védekezés mellett pozitív értelemben is meghatározta magát.” Zázrivecznek hívták akkor még Vonát, aki ott kerekasztal-beszélgetést is szervezett Harrach Péterrel és Semjén Zsolttal. Mindenesetre hosszú és változatos utat járt be a politikus, aki e hét végén keserves szemrehányásokkal illeti Orbán Viktort évértékelő beszédéért, amelynek – szerinte – csak azokat a részeit tapsolta meg a publikum, amelyeket az ő programjukból emelt át. Mellette a párt egyik legfontosabb és ma még igen kevéssé ismert embere Kovács Béla, a külügyek intézője. Az 1960-as születésű Kovács Tokióban politológiával foglalkozott, 1986-ban Moszkvában szerzett nemzetközi közgazdász diplomát, 1998-tól 2003-ig – mint interneten olvasható önéletrajzából kitűnik – nemzetközi kereskedelmi cégnél dolgozott vezető beosztásban Japánban és Oroszországban. 2003-ban orosz állami felsőfokú intézményben lett befektetési szakjogász. 2005 óta a Jobbik külügyi bizottságának elnöke. Ő készítette például elő 2008-ban a jobbikos delegáció találkozóját a prágai szélsőjobboldali Nemzeti Párttal, amelynek színhelye – mint az MTI akkori tudósításából megtudható – a pozsonyi Duna-hídon lévő UFO étterem volt. A Barikádnak adott interjújában elmondja: „Már fiatalkori tanulmányaim lehetőséget adtak arra, hogy közelről tanulmányozzam a kapitalizmus és a szocializmus pozitív és negatív oldalait két vezető nagyhatalom, Japán és Oroszország révén. További munkám során betekintést nyertem a két rendszer politikai és gazdasági működésébe, sok baráti és üzleti kapcsolatot sikerült teremtenem több országban. Külföldi barátaim között van jelenleg miniszterelnök, külügyminiszter, parlamenti képviselők, gazdasági vezetők.”
Válaszolva az új párt hetilap pénzforrásokra vonatkozó kérdésére, kijelenti: „Mint a párt felelős külügyi vezetője határorzottan állítom, hogy sem Moszkvából, sem máshonnan a Jobbik nem kapott anyagi támogatást. Nincs állandó belépőnk a Gazprom székházba, nem tart pórázon Putyin…”

B. B.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!