A kis napóleonok majmolják a nagyokat. Miért ne?! Egy hűbérváros
hűbérurának mindent szabad. Most csak az eszmei „szabadosságát”
jelezném négy felvonás helyett „levonásban”. A kultúra „vetületében”. A
nyáj (népe) elé tükröt tartván.
A jó ízlés tiltaná, de a hatalom fitogtatása átlépi ezt a „csekélységet”. Elvégre – itt a végeken – már rég egy földesúr diktál.
Négy politikai és emberi „attitűdjét” jelezném, egyben a szíves figyelmet felhívnám a folyamatok „távlatára”.
1. Városvezetői kultúrpolitikai teendői első sorában szerepelt egy gróf Tisza István- szobor elkészíttetése. Azóta odajárnak ünnepelni a városvezetők. No, nem Tiszát, magukat. A vigasz ebben annyi, hogy igen csekély közönség részvételével. (Talán mégse halt ki a művelt városi polgárság sem Debrecenben, sem másfelé.)
2. Gróf Wass Albert külön „királyi koronázási dombot” (összedömperezett „hegyet”) kapott a sík Nagyerdőben, amelyben mindennap azt kiabálja a gróf, hogy „adjátok vissza a hegyeimet!”. Azonnal, csak egy kis „egyeztetési” gondunk van az EU-val, amelynek ugye mi is és Románia is tagja. (Lásd a negyedik pontot!). A műdombon – az eszmei szemétdombon – uralkodó gróf, a környékén lévő, méretben igen szerény, s hozzá képest kis csöszmők írókat ábrázoló szobrokat (pl. Ady Endre, Arany János, Fazekas Mihály, Krúdy Gyula, Gulyás Pál stb.) lenézve uralja a terepet. (Egyébként a gróf szobra – a jobboldali ítészek véleménye szerint is – igen gyenge műalkotás)
3. „Gróf” Kósa Lajos – Fidesz-alelnök (Hogy nem gróf? Majd lesz! Jön Viktor király és ő gróf lesz!) mellszobra okozott botrányt nem is olyan régen a Modemben. No comment.
4. „Gróf” Kósa Lajos – a legutóbbi „oltári ízlésficamban” – a Hotel Óbester szálló hatalmas falfestményén huszár cuccban pózol a „város-nagyok” és a pénzt pengető vidéki burzsoázia jelesei között. Természetesen nem akárhol, a Nagy-Hortobágyon, helyrerutyutyu, markotányos leánykák mosolyától övezve-koszorúzva. Mindenki huszár gúnyában. Szegény Simonyi óbester (ezredes) – ha látná ezt a giccspancsot, elzavarná a díszes mentés társaságot fát ültetni. Ugyanis az óbester anno – saját pénzéből vett! – facsemetékkel beültette a mostani Péterfiát és a Simonyi utat, két sorban. S még megkérte a kollégiumi ifjúságot is, hogy segítsen e fákat megóvni. Ugyan, mit kérhetne ma Simonyi az Óbester Hotel „huszárfalának” láttán? Óvakodjatok megtekinteni? Vagy valami hasonlót.
Wass gróf kapcsán jeleztem, hogy tartogat az életünk egy pikáns mosolyt („egyeztetést”) ehhez az „adjátok vissza…” ügyhöz. Az Óbester Hotelt ugyanis uniós pénzből (is) építették!!! Hát, akkor miről is beszélünk kedves jó uraim, Wass gróf úr és Kósa „gróf” úr. Arcpirító ez az egész színjáték. Tragikomédia.
Hajdú Árpád, Debrecen
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!