A nyelv védelmére nem nyelvtörvény kell

A rendszerváltás óta látjuk, hogy a magyar nyelvbe mind nagyobb ütemben szivárognak be a szükségtelen angol szavak, és, ami nagyon elszomorító, megjelentek már szócsoportok is. A mai világ rohanó műszaki fejlődése az új berendezésekkel értelemszerűen magával hozza az azokat leíró, elnevező új szavakat is. Ezek közül meghonosodhatnak azok, amelyeknek nincs magyar vagy a magyarba már beépült más, de már magyarnak tekintett idegen szavak. Ezek a szavak azonban többnyire nem a köznapi  élet szavai.
A reál értelmiségiek, főleg a kutatók ma már nem lehetnek meg a világnyelv, az angol nélkül, sőt talán nem tévedek, ha felteszem, hogy egymás közt is ezen a nyelven értekeznek, de otthon magyarul kérnek vacsorát.
Mindenki másnak, de leginkább a humán értelmiségnek marad a világháló, ahol az élet majdnem minden területéről találhatók oldalak, amelyekből vagy mindent meg lehet ismerni, vagy semmit, de annak külön utána kell járni, hogy a közlemény megfelel-e a valóságnak.
Emellett itt vannak a mindenféle hordozható kütyük – „természetesen” angol nevekkel –, amelyekre főleg a fiatalság nagy vehemenciával veti rá magát. A magyar értelmiségnek pedig nincs elég ereje, hogy rászorítsa a profit mindenható urait a megfelelő magyarításra. (Nem a használati utasítás fordítására gondolok.)
Az angol szavak egyre gyorsuló ütemű beszivárgása a magyar nyelvbe, véleményem szerint – ellentétben a hivatásos nyelvészekkel – aggasztó anyanyelvünk további létére nézve. A mai magyar nyelvben kereken 10 százalék a honfoglalás előtti szavak száma, amelyből 6,5 százalék ősi finnugor és uráli eredetű. A jövevényszavak száma 37,5 százalék, amelyből 10-10 százalék a latin és a német eredetű (a többi török, szláv, neolatin és más). Belső keletkezésű szavaink száma 40, míg a nemzetközi szavak száma 10 százalék. (Zaicz Gábor: Etimológiai szótár alapján.)
Valószínű, hogy a nemzetközi szavak az elmúlt 150-200 év ipari fejlődése következtében meghonosodott szavak. Szent István uralkodásától a hivatalos nyelv a latin volt és tartott 850 éven át. A Habsburgok is kerek 400 évig uralkodtak. A köznyelvbe a latin és a német az egyház és az uralkodó osztály tagjai közvetítésével kerülhetett. A létszámában csekély értelmiségi réteg akkor nem tudta megakadályozni, hogy nyelvünkbe nagy számban kerüljön latin és német szó. Ezt csak a nyelvújítás értelmisége akadályozta meg, illetve fordította vissza, hiszen a belső keletkezésű szavak és a magyar nyelv hivatalossá tétele az ő munkásságuk eredménye. Ma viszont az eszmék és a kultúrák szabad áramlása idejében úgy látszik, hogy az értelmiség akar a legfőbb nyelvváltoztató lenni, és az angol nyelvet átvenni. Erre a Jáksó László cikke mellett mind több példát lehet felhozni a kereskedelmi angol mániából és a média világából is.
A nyelv védelmére nem nyelvtörvény kell, elég, ha a humán értelmiség felébred álmából és a maga eszközeivel megakadályozza, hogy végleg eltűnjön a magyar nyelv, hogy átlagos ország legyünk végre. Jáksó cikkén egyébként jót derültünk.
Horváth Tibor, Budapes

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!