A közszolgálat kötelezettsége és a sztrájk

Most, hogy túl vagyunk a tömegközlekedési sztrájkon, parancsoló szükség a közszolgálatiság sztrájkkal kapcsolatos dilemmájára rámutatni. Mindenki abból indul ki, hogy a szakszervezeteknek legfőbb feladata az általuk képviselt emberek életszínvonalának és munkakörülményeinek javítása egy kollektív alkumechanizmus révén, amelyet az támogat, hogy a szakszervezetek a munkáltatókat bizonyos szankciókkal fenyegethetik.
Szakszervezet a magántulajdonban lévő nagyüzemekben alig van. Ha mégis, akkor nem vagy nem eléggé erős. A szakszervezetek döntő többsége a részben vagy egészben állami és önkormányzati tulajdonú közüzemekben és közszolgáltató intézményekben működik. Róluk van szó, amikor azt mondjuk: gondot okoz, hogy miközben a szakszervezetek elsődleges funkciója a tagok egyéni helyzetének javítása, az egyébként erkölcsileg fontosnak tartott társadalmi igazságosság (pl. az, hogy  a kenyérkeresőket el kell szállítani munkahelyükre, mert különben fizetésük s később munkahelyük sem lesz) leronthatja a szakszervezetek  tárgyalási pozícióit. Ugyanakkor a szakszervezeti vezetőknek a tagokkal szembeni számadási kötelezettsége meghiúsíthatja (mert pl. leszavazzák az egyezséget, mondván, az kevés) a szakszervezet és a munkáltató által létrehozott egyezség teljesítését.
Ha a közoktatási vagy az egészségügyi rendszer közalkalmazottai sztrájkolnak, a szolgáltatásokat igénybe venni szándékozók érdekei alapjaikban  sérülnek. Ugyanakkor szakszervezeteik az ápolónők esetében a betegellátás minőségének, a szakmai normáknak a fontosságát, a  tanárok esetében a tanítás színvonalának, a diákokkal szembeni magatartás  korszerűsítésének, a buszvezetőknél pedig  az utazóközönség udvarias és balesetmentes   szállításának szükségességét hangsúlyozzák. Valójában tehát pontosan a közszolgálati (és közüzemi) szektor az, ahol a legélesebben jelentkezik a szakszervezeti feladatok és célok megvalósítása és az etikailag helytelen viselkedés közötti konfliktus. Hogyan tudják tehát az ápolónőket, a pedagógusokat és a helyi buszvezetőket képviselő szakszervezetek a feladatokat, célokat, eszközöket összehangolni, és időnként a sztrájkot bevetni annak ellenére, hogy a munkabeszüntetés  akadályozza és károsítsa a szakmai normák érvényesítését? A megoldás megközelítéséhez, mielőbb meg kell(ene) alkotni a közüzemek, a közszolgáltatók és szakszervezeteik közös kátéját. A magatartási, illetve szolgáltatói kódex megalkotásával, s annak alapján a felmerülő vitás esetek/helyzetek etikus vagy etikátlan voltának megítélésével, s mindezek  nyilvánosságra hozásával az elégséges közüzemi szolgáltatást szavatoló szakszervezetek kivívhatják maguknak a lakosság többségének szimpátiáját és jogos, valamint etikus követeléseik érvényre juttatásának támogatását (is). Ha csak a legutóbb említett sikerül, az is megéri a fáradságot.
Dr. György Zoltán, Kaposvár

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!