Háború a nemzet ellen

Beültem az Urániába, a négyrészes alkotás első két, 150 perces részére. A magyar korona képével indul, alá jó hosszú egyházi dalt énekelnek. Már ebből sejtettem: aligha fogok higgadt közgazdasági elemzést kapni. Ezután az esztergomi bazilika, Pannonhalma, a budavári turul, majd egy Nagy-Magyarország alakú felhő tűnik fel, s közben 5-6 szakértő beszél: a szívcsakráról, a boldogasszony-tiszteletről, a Szentkorona-tanról, az ősiség törvényéről, s arról, hogy a Kárpát-medence a világ leg… (ide bármely pozitív jelző felső foka betehető). Az érdemibb magyarázatok szerint 12 milliárd dollárnyi nemzeti vagyonból több száz milliárdnyi adósság lett (az adatok forrását nem közlik). Ezért az összes pártot és vezetőiket, s a parlamentet is felelőssé teszik, mindenkit ellenségnek vélve, az IMF tevékenységét a tatár–török–osztrák–német–orosz hódítással vetik össze. Ellenfeleik fotóját (az utóbbi húsz év teljes politikai elitjét, főleg az SZDSZ vezetőit) érvek nélkül mutatják be, sugallva: mind vétkesek.
A film többször is visszatér az Akadémia befeketítésére, működését leginkább a történelem és irodalom terén mondva magyarellenesnek – talán személyes konfliktus okán (nem ismerték el a szívcsakrát?).
A jelenről szólván Papp Lajos hétmillió abortuszról beszél (időhatárok nélkül, s ennek forrását sem közlik). A szívsebész másodmagával ősmagyarnak maszkírozta magát. A többiek közül csak Zlinszky János jogász nevét ismertem, egy hölgy vitézkötéses mellényével hangsúlyozta nemzeti érzelmeit. Kifejtették: minden székely magyar, ám a magyar nem feltétlen székely. (Ennek épp annyi köze volt a privatizációhoz, mint a turulnak vagy a boldogasszonynak.)
A szövegekben kvázi racionális érvek és ideo-
lógiai maszlagok keveredtek, a közölt adatok csak a szakmaiság látszatát próbálták megadni. A nemzeti önsajnálat és a sérelmi megközelítés dominált, szerintük a magyarság és igazi vezetői ezer év alatt sem követtek el hibát, mindig az ellenség mesterkedései okozták a bajokat. Csak mi – hirdették a beszélők –, mi vagyunk a NEMZET igazi hívei – ellenvéleményről, kompromisszumról szó sem lehet. Nincs vita, csak kinyilatkoztatás.
Az egészet antimodernista kiáltványnak, nagyképű fejtegetésekbe csomagolt népbutításnak éreztem. Nem közgazdaságtant, hanem mitológiát adtak elő. A film – amennyit láttam belőle – ésszerűnek tűnő érvei dacára érzelmi hatásokra törekedett.
Egy idő után már igen fészkelődtem székemen, s többször ki is buggyant belőlem az ellenvélemény. A vetítés első órája végén azonban üvölteni kezdett a sziréna, s a tűzriadó megváltott a kínos műélvezettől. Utólag megállapíthatom: az első óra egyáltalán nem a privatizációról szól – amelynek során valóban történtek disznóságok. A címet mégis pontosnak érzem – egy kis csapat háborúzik a nemzet nagyobb (így vagy úgy), haladni kívánó része ellen, Etelköz Európa ellen, a nemzetbe bezárkózni kívánók a nyitottság hívei ellen. Ady sora jutott eszembe: „Óság-tartók népe most ront ellenünkbe”.
A mű közönséghatását nem tudtam lemérni, a tűzriadó elnyomta azt. Aki ilyen filmre beül, vélhetően hisz is az ott elhangzottaknak, s az Uránia közönsége talán eleve erre van kondicionálva. Ám egy több mint négyórás film aligha vonz tömegeket e zászló (az Árpád-sávos?) alá. Akad a befolyásolásnak hatékonyabb eszköze is. Mégis, az óság-
tartók minden téren nyomulnak, jó lenne, ha a modernitás hívei felébrednének végre.
Fábri Ferenc, Budapest

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!