Harminc éve vándorol a kiégett, poszt-apokaliptikus Amerikában a magányos próféta, Éli (Denzel Washington), hogy megóvja azt a kincset – egy könyvet –, mely még a fegyvernél és az ivóvíznél is értékesebb, és sokan ölni is hajlandóak érte. A Hughes testvérek (A pokolból, Veszélyes elemek, Halott pénz) jegyzik az Éli könyve című akciófilmet, melynek Washington producere is volt, fiával együtt. Az Oscar-díjas színész a Moviehole.net filmes portálnak elmesélte, a forgatás előtt az összes szerepben kipróbálta magát.
F Miként tud azonosulni Élivel, és mit remél a mai Amerikától?
− Kezdjünk a könnyű kérdésekkel! (nevet) Mit remélek a mai Amerikától? Húha! Amit az emberiségtől remélek, azt hiszem. Tudja, tegnap láttam a filmet. Ez volt az első alkalom, hogy befejezve láttam, mert részeket már korábban is láttam belőle. Egy mondat bogarat ültetett a fülembe, amit a Bibliáról mondtam, hogy talán ez lehetett az oka a háború kitörésének. És talán nem túlzás erre gondolni. Persze ez a film nem egy figyelmeztetés, de ha belegondolunk, már évezredek óta ez megy. De remélem, mi csak szórakoztatunk.
F Meglepődött, hogy egy akciófilm akár spirituális is lehet, a forgatókönyv pedig, hogy úgy mondjam, természetfeletti?
− Tudja, a fiam, John David Washington az egyik producere a filmnek. Eddig három film esetében fordult elő, hogy szerette volna, ha benne vagyok. A másik kettő ettől teljesen eltérő volt. Ő volt az, aki rábeszélt, hogy elvállaljam a Kiképzés főszerepét, mert szerinte ilyen filmem még nem volt korábban. Ebbe a történetébe is sokat beleadott, és tudja, ő egy nagyon spirituális fiatalember, különleges egyéniség. Teljes mellszélességgel a film mögé állt, és nem fogadott el nemleges választ tőlem. Mostanra pedig már sokat tanult az egész folyamatról. A forgatókönyv írásától kezdve végig ott volt, a forgatáson, aztán a vágáson, a végső simításokig. És így én is sokkal közelebb kerültem a történethez. Sokkal többet foglalkoztam vele, vagy talán nem is foglalkoztam, de ha azt a sok harcot nézem, azon gondolkozom, hogy miként voltam képes ezt az egészet véghezvinni. A spirituális utazásról pedig azt gondolom, hogy amikor már belemerültem, és teljesen beleástam magam, és tényleg hittem a Hughes testvérekben és az ő látomásukban, és rengeteget dolgoztunk együtt a forgatókönyvön is, ez megerősítette a történetnek ezt az oldalát.
F Éli amolyan messiás figura?
− Tudja, mindnyájunknak megvan a maga feladata. Az övé ez volt. Érdekes, ha úgy tekintünk az egészre, mint egy spirituális utazásra. A legkomolyabb pró-
batétel a történet végén vár rá. Majdnem eléri az Ígéret földjét, azonban előtte még át kell kelnie egy völgyön.
F Mit mond a film az emberekről?
− Az ember elmegy az óceánhoz, hogy megpróbálja a pici agyába betuszkolni az összes információt az óceánról. Ahelyett, hogy beleugrana, és csak élvezné a vizet. A vízbe ugrás nálam a hit. Hogy szerintem mi az, amire az emberiség vágyik? Pontosan a spirituális utazás. Úgy gondoltam, hogy ez egy érdekes, jó történet. Átláttam ennek a történetnek és ennek a férfinak a lelki és ösztönszintű indítékait, és hogy a szavak jelentését miként lehet manipulálni. Bekapcsolod a tévét, és csak ezt látod. Mindig is úgy láttam, ez a különbség a spiritualitás és a vallásosság között. Az emberiség ragaszkodik a vallásához, és úgy gondolja, az enyém jó, a tied rossz. Én jó vagyok, te pedig rossz.
F Volt olyan a forgatókönyv olvasásakor, amikor úgy gondolta, ilyet ez az ember nem tenne!
− Nem emlékszem ilyesmire, mert ez azért egy nagyon hosszú folyamat volt. A Hughes testvérekkel, a forgatókönyvíróval, meg a fiammal együtt dolgoztunk a forgatókönyvön. A Biblia is mindig nálunk volt, mert mindig kerestük a megfelelő idézeteket. A készítés minden folyamatában részt vettem. Felhasználtam rendezőként szerzett tapasztalatokat, részt vettem a forgatókönyv megírásában, hiszen én is az egyik producere vagyok a filmnek. Sokszor találkoztunk a házamban, és ha kellett, eljátszottam az összes szerepet, így elevenítve meg őket. Példának okáért, volt egy ötletem Gary Oldman szerepével kapcsolatban. Épp ezt a szereplőt játszottam, amikor azt mondtam: „Imádkozzatok értem!” Amikor letérdel és suttog, mert azért ő egy igen összetett figura. Könnyű lenne belőle rosszfiút csinálni, és talán ez így még gonoszabbá teszi, hogy ő ezt most tényleg komolyan gondolja-e, vagy sem. De igazából tényleg én játszottam el ezt így otthon, a vendégházban. Azt mondtam, hogy imádkozzatok értem! És én úgy is gondoltam.
F Most, hogy már rendezett is, ezt a tapasztalatot is beépíti, amikor játszik?
− Csak a folyamatot. Az én feladatom a szerep eljátszása. Emlékszem, évekkel ezelőtt egyszer Warren Beattyvel beszélgettem. Az első általam rendezett filmben nem akartam szerepelni, de ő azt mondta, hogy muszáj. Megkérdeztem tőle, hogy miért? Azt válaszolta, hogy azért, mert ez egy olyan ajtó, amelyet már ismerek. Ehhez színészként már hozzászoktam. Szóval, én ennél is tovább mentem. Azt mondtam, az összes szerepet megnézem. Hogy miért? Nem azért, hogy mindent átírjak, de azért ez tényleg egy ajtó.
F Tervezi, hogy újra rendezni fog?
− Hát persze.
F Miért akarta ezt a filmet, eltekintve attól, hogy a fia ennyire akarta?
− Ez volt a legfőbb ok, semmi egyéb. Persze ez nem száz százalék, hiszen semmi sem az. Ez egy folyamat. Nem tudok egy frappáns választ adni erre, mert én sem tudom.
F Mára megváltozott az értékrendje?
− Persze, régen bármit elvállaltam! Vállalom, vállalom! (nevet) Valahogy így. Most meg igazából nem is tudom. Attól is függ, hogy épp mit csináltam, épp hol tartok az életemben, és hogy hol lesz a forgatás.
F Mennyiben tér el ez a film a másik kettőtől, amelyeket a fia annyira erőltetett?
− Rávett a Kiképzésre és az Amerikai gengszterre. Most meg erre. Az egész amiatt van, hogy egyre érettebb. Mikor fiatalabb volt, azt akartam, hogy olvasson, így adtam neki egy rakás forgatókönyvet. Mostanra meg az összes gyerekem filmőrült lett.
Fordította: Kántor Zsána
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!