Havas-jeges játékok Vancouverben péntektől 16 napon át

Az olimpia szervezőbizottsága, a VANOC nem kevesebb, mint 900 millió kanadai dollárt költött és költ biztonsági intézkedésekre, így a több száz térfigyelő kamerára, a játékokon jelenlevők testi épségét vigyázó rendfenntartókra vagy éppen a légtér védelmére.  A Province című helyi lap tudni véli, hogy csaknem négy és fél ezer katona, hétezer rendőr, továbbá ötezer biztonsági őr figyel a rendre a havas-jeges csúcson. Bízzunk benne, hogy feleslegesen lesznek szolgálatban, mind a kanadai városban, mind a másik színhelyen, a 125 kilométerrel odébb fellelhető üdülőközpont, Whistler hegyeiben, ahol a különböző viadalok zajlanak majd.
Mindenesetre az óvatosság jegyében született lépések sorába tartozik, hogy várhatóan egy hadihajót is a vancouveri öbölben állomásoztatnak majd, igaz, a hivatalos verzió szerint nem biztonsági feladatok ellátásával lesz megbízva, hanem anyagi megfontolások állnak az akció hátterében. Ha igaz, azért vezénylik a Norvég Csillag elnevezésű, szuperbiztos tengeri alkalmatosságot a Vancouver Harborba, hogy ott szálláshelyül szolgáljon tehetős vendégeknek. Olyanoknak, akik saját(os) nyugalmuk érdekében nem sajnálják kipengetni az úszó hotel egy-egy kabinjáért, bocsánat: szobájáért az éjszakánkénti 275 kanadai dollárt, bár akad 575-be kerülő lakosztály is a hajón.
A biztonságérzet más megközelítésben a sportolók számára is rendkívül fontos, amennyiben csak az érezheti teljesen jól magát a bőrében, aki nem doppingolt, mert a rossz útra tévedtek jó eséllyel rajta is vesztenek, ha illegális segítséghez folyamodtak. A doppingellenőrzésért felelősök már közölték, hogy a játékok hivatalos ideje alatt – amely február 4. napjától az olimpia záróünnepélyéig, vagyis 28-ig tart – bármely sportoló „bármikor, vagy bárhol, előzetes értesítés nélküli megkeresésre köteles a Nemzetközi Olimpiai Bizottság által kezdeményezett doppingellenőrzésnek alávetnie magát” – áll a NOB kódexében. Aki doppingvétséget követ el, rövid úton kipenderítik az olimpiai faluból, eredményétől megfosztják, és hosszas – ha ugyan nem örökös – eltiltást varrnak a nyakába. Szóval nem érdemes „félrelépni”…
Az ellenőrök előreláthatólag kétezer tesztet végeznek el, miáltal a téli olimpiák történetének legnagyobb kontrollprogramját valósítják meg. Az is közhírré tétetett – nyilván nem véletlenül –, hogy egy speciális csapatot állítottak össze arra rátermettekből azzal a feladattal, hogy már a versenyek kezdete előtt figyeljék (meg) az általuk gyanúsnak tartott sportolókat. Feltehetően azzal a szándékkal alakult meg a „doppingspionok” teamje, hogy eleve elriasszák a tisztátalan eszközökhöz, módszerekhez folyamodókat, akik – például sérülésre, betegségre hivatkozva – még a rajt előtt visszaléptethetők. 
A kétezres mintavételi tétel amúgy hetvenszázalékos növekményt jelent a 2006-os, torinói olimpia vizsgálati számához képest. Hogy mennyire nem éri meg lebukni, arra az olaszok külön elrettentő büntetéssel hívják fel sajátjaik figyelmét: a doppingoláson rajtavesztett talján versenyző tudniillik a „szokványszankciók”, így az eltiltás mellett még százezer eurós pénzbüntetéssel is számolhat!
Az olimpiákat kísérő jelképek legfontosabbika, a láng csaknem 1000 kilométeres út megtétele után került bő kétheti „szolgálati helyére”, a BC Place Stadionba, ahol az ünnepélyes megnyitót is tartják. A fáklya október 30-án kelt útra a kanadai Victoriából, s az ország összes tartományában megfordulva, 1036 települést érintve zárja le pályafutását. Összesen 12 ezren futottak-futnak vele, s teljesítik az ötkarikás história eddigi leghosszabb, 45 ezer kilométeres belföldi stafétáját. Sajátos mellékkörülményként említhető, hogy a láng – a leghidegebb észak-kanadai régiókban – többször is elaludt a jeges szélviharok kísérte, olykor mínusz 35 fokos hidegben. A szervezők azonban mindenre gondoltak, mert négy tartaléklánggal „felfegyverkezve” vágtak neki a már-már végtelenül hosszú útnak. Az előrelátás eredményeként minden esetben sikerült újragyújtani az olimpia szimbólumát.
A külsőségeknél is fontosabbak persze a „belsőségek”, vagyis a versenyek és a versenyzők. A vonzáskörzetével együtt  2,1 milliós Vancouver ad otthont például a jégkorongnak, a curlingnek (seprűs emberek és a jégen csúsztatott füles gömbök sportja ez),  a mű- és gyorskorcsolyának, a snowboardnak (hódeszka), továbbá a nyitó- és záróceremóniá-nak, míg Whistler a központja az alpesi és az északi sí (tehát példának okáért a műlesiklás és lesiklás, illetve a síugrás és sífutás versenyeinek),  aztán a biatlon, a bob, a szánkó és az egyik legifjabb „csúszkaműfaj”,  a szkeleton (itt fejjel előre, hason fekve szánkóznak le a jégteknőben) vetélkedőinek.
Kanada az 1976-os, montreali nyári, és az 1988-as, calgaryi téli olimpia után harmadszor gazdája ötkarikás játékoknak, mely utóbbin 16 magyar is szerencsét próbál. Aranyvadászoknak semmilyen értelemben nem nevezhetők, még csak kalandvágyó vállalkozóknak sem, egyszerű, de nagyszerű sportemberekről van esetükben szó, akik igyekeznek a piros-fehér-zöld színek képviseletében minél jobban szerepelni, amennyire tehetségükből, felkészültségükből futja. Nem egyformán esélytelenek, mert például a már több Európa-bajnoki érmet begyűjtött rövidpályás gyorskorcsolyázóink dobogó közeli szenzációval is előrukkolhatnak akár, ehhez azonban jó adag szerencsére is szükség lesz. Az élcsoportban végezhet a 2004-es, budapesti Eb műkorcsolya-versenyeinek női aranyérmese, a vancouveri magyar zászlóvivő, Sebestyén Júlia is, akinek ez lesz a negyedik, egyszersmind utolsó olimpiája. Nem elhallgatható érdekesség, hogy a 16 magyarral húsznál is népesebb kísérőcsapat tart Kanadába, miközben egyetlen gyúróra és két orvosra tellett csupán a MOB, a Magyar Olimpiai Bizottság büdzséjéből. Pusztán az arány(talanság) kedvéért: a 179 tagú orosz olimpiai csapat tagjait 100 orvos (!) segíti a vancouveri játékokon… Bízzunk benne, hogy egyetlen magyar doki sem lesz beteg Kanadában, mert akkor lesz igazán nagy a baj, a gyúró meg majdcsak megoldja valahogy az ingázást Vancouver és Whistler között...
Hogy a kanadai szereplés menynyire zárul elfogadható mérleggel, nem tudjuk, a múlt azonban egyértelmű, és „jelzésértékű”, amennyiben a téli olimpiák 1924 óta íródó históriájában egyszer sem sikerült még aranyérmet szereznünk. Ehhez a legközelebb műkorcsolyázóink
álltak, nevezetesen 1948-ban, St. Moritzban a Kékesy Andrea és Király Ede alkotta párosunk, majd 1980-ban, Lake Placidben a Regőczy Krisztina, Sallai András jégtánckettősünk, de mindkét duónak be kellett érnie az ezüsttel. Rajtuk kívül még négyen állhattak fel – összesen négy alkalommal – a dobogóra: szintén Lake Placidben, de még 1932-ben, aztán 1936-ban, Garmisch-Partenkirchenben is a Rotter Emília, Szollás László műkorcsolyázó párosunk, illetve a szintén duplázó Nagy testvérek, László és Marianna, akik 1952-ben, Oslóban, majd 1956-ban, Cortina d’ Ampezzóban végeztek harmadikként páros műkorcsolyázásban. Negyedik, ötödik és hatodik helyezéseink – ha nem is tömegével, de azért – ugyancsak akadtak, a legfrissebb a dobogótól nem távoli pozíciók közül az a negyedik helyezés, amely a rövidpályás gyorskorcsolyázó Huszár Erika nevéhez fűződik: a Vancouverben is rajtoló sportolónőnk 1500 méteren lett negyedik a torinói játékokon, s ugyanitt lett a férfiaknál ötödik, ugyanebben a műfajban és távolságon Knoch Viktor.         

   (Jamzon)

 

Sportdiplomataként, a NOB meghívására és megbízásából lesz jelen az olimpián Aján Tamás, a Nemzetközi Súlyemelő Szövetség magyar elnöke, aki – hetvenéves elmúlván – a NOB-nak immár nem „rendes”, hanem tiszteletbeli tagjaként működik közre a játékokon.
„Természetesen a súlyemelés továbbra is a nyári olimpia műsorán szerepel, nem a télin, ám a NOB hagyományosan minden olimpiára küld egy speciális csoportot, amelynek speciális feladata van, s ebben kaptam én helyet ezúttal is, így leszek ott Vancouverben is. Alapvető feladata a csoportnak az, hogy az eseményeket látogassa, majd írásos jelentésben értékelje a tapasztaltakat, jókat, rosszakat egyaránt. Például azt, hogy az adott sportágban hogy ment a rendezés, milyenek voltak a körülmények, vagy éppenséggel, hogy hányan voltak kíváncsiak az adott versenyre. Általában három NOB-tag alkotja az alkalmi testületet, és mivel a téli sportokat is kedvelem, örömmel mondtam igent a felkérésre. Egyéni szempontjaim is vannak természetesen: igyekszem majd minél több olyan eseményre eljutni, ahol a mieink indulnak. Elsősorban a rövidpályás gyorskorcsolyázóinktól várok jó eredményeket, mellettük a műkorcsolyázó Sebestyén Júlia végezhet előkelő helyen a magyar csapatból.  Hogy mi a kedvenc téli sportom? A jégkorong, imádom, Vancouverben is minél több meccsre próbálok eljutni. Torinóban, és még előbb, a négy évvel korábbi, Salt Lake Cityben rendezett olimpián is majdnem minden hokimeccset meg tudtam nézni. Azt viszont már nem árulom el, hogy van-e kedvenc csapatom, maradjon ez az én titkom” – mondta a VH érdeklődésére a holnapi indulás előtt Aján Tamás.
 
 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!