Megsínyli a szerelmi élet a női karrierépítést

Ám ha hölgyek kerülnek vezető pozíciókba, nemritkán tönkremegy a szerelmi életük, rámegy a házasságuk, ezért több nőbarát munkahely kellene, véli az egyik szakmai szövetség női vezetője. A férfi-női „szerepcseréhez” fűződő illúzióktól óva int a gyakorló ügyvéd-pszichológus, azt állítván, hogy ezek „zömmel eleve kudarcra ítéltek.”
Már az amerikai munkavállalók fele nő – írta a The Wall Street Journal nemrég. Az USA-ban történelmi „határkő”, hogy most először többségbe kerültek a nők a munkaerő összetételében, hisz’ arányuk a munkavállalók között még csak 35 százalék volt 1970-ben. A fordulatban nagy szerepet játszott a főleg férfiakat foglalkoztató ágazatokban „tizedelő” recesszió; míg a férfi munkaerő esetében elérte a 11,4 százalékot a munkanélküliség, a nők között csak 8,8 százalék volt, mivel a sok nőt foglalkoztató oktatást, egészségügyet kevésbé érintette a krízis. Igaz, a nők keresete Amerikában alig több, mint háromnegyede a férfiakénak… Vajon itthon is hasonló átalakulás játszódik le? S hogyan hat a família életére, ha munka nélkül marad férfi, és a nő válik családfenntartóvá?

– Velünk éppen ez történt! Még most is háztartásbeli vagyok, pedig már lejárt a gyesem – meséli a 36 éves reklámgrafikus-dekoratőr K. Balázs, aki a családjával egy ferencvárosi társasházban él. – Dolgoztam korábban, úgy havi százezer körül kerestem. A feleségem Orsolya közgazdász, s a kisfiunk, András születése után két évig gyesen volt. Ám akkor fordult a kocka: a válságban én maradtam munka nélkül, neki pedig egy bank jó állást kínált, ahol csaknem a dupláját kapja mint én. Nem is lehetett más választásunk: ő ment dolgozni és én maradtam otthon, igaz kevés pénzért, a gyes lejártáig – tavaly augusztusig –, de anyagilag így jöttünk ki jobban. Azóta sincs állásom, Orsi pedig sokat túlórázik, és szinte minden nap fáradtan jön haza. Így én intézem a ház körüli tennivalókat, a család ügyeit és délután én megyek Andrásért, aki már oviba jár. De senki ne gondolja, hogy ez a helyzet megterheli a házaséletünket! Annál erősebb, mélyebb a kapcsolatunk. Sokan csodálkoztak, hogy bevállaltam a gyest. Azután amikor lementem a fiammal a játszótérre, meglepődve láttam, mennyi ott az apuka. Ők sem panaszkodtak egy árva szót sem.
– Bár hazánk távol áll attól, hogy itt is „tótágast álljon a világ” és több legyen a foglalkoztatott nő, mint a férfi, de azért vannak jelei, hogy a nők helyzete valamivel jobb. Ők a EU 27-ek között a 24. helyen állnak, míg férfiak az utolsó előttin – mondja Váradi Rita, a KSH foglalkoztatáspolitikai statisztikai tanácsadója. Tavaly nálunk a 15–64 éves – aktív korú – nők 49,9 százalékát foglalkoztatták, azaz minden másodikat. A férfiaknál ugyanebben a korcsoportban 61,1 százalék volt foglalkoztatotti arány. S tudni kell: a nőknél azért is kisebb a ráta értéke, mint a férfiaknál, mert – bár a férfiakat is megilleti a jog erre – hagyományosan a nők maradnak otthon a gyermekeikkel. A szakember szerint a válság a férfiakat itt is hátrányosabban érintette, ugyanis főleg azokból az ágazatokból bocsátottak el sok dolgozót, amelyek jellemzően férfi munkaerőt alkalmaznak. Ilyen az építőipar, a feldolgozóipar, ezen belül is az autó-, a gép- és a számítógépalkatrész-gyártás. A nők közül legtöbben a szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás ágazatban váltak állástalanná. S a mérleg nők javára billenését igazolja a KSH lakossági kikérdezésen alapuló folyamatos munkaerő-felmérése is. Eszerint a tavalyi durván százezer fős foglalkoztatotti létszámcsökkenés kétharmad részben a férfiakat és egyharmad részben a nőket sújtotta – ez is arra utal, hogy a válságban a nők munkaerő-piaci helyzete kevésbé romlott a férfiakénál. A foglalkoztatásból kikerülők korcsoportos vizsgálta pedig azt igazolta, hogy zömmel a fiatalok, túlnyomó részben a 25-35 év közöttiek váltak állástalanná a nők és a férfiak között is. Ami nyilván azzal függ össze, hogy ez a korosztály kevésbé biztonságos viszonyok közt – például „lejáró” határozott idejű munkaszerződéssel – dolgozik. Az ilyen szerződéssel dolgozó nők aránya tavaly a férfiakét meghaladóan, mintegy 20 ezer fővel nőtt. Ugyanakkor a 2/3-os arányban nőkre jellemző részmunkaidős foglalkoztatásban még mindig hátul kullogunk; az EU-ban élenjáró Hollandiában ennek az aránya közel 50 százalék – a nők körében 75,8 százalék! –, nálunk pedig alig több mint a tizede, mindössze 5-6 százalék, s a nőknél is csak 7-8 százalék. De már idén várható némi előrelépés, ugyanis novemberben elfogadta az Országgyűlés a javaslatot, hogy 2010-től a közszférában a gyes-ről, gyedről visszatérőket, ha kérik, kötelező részmunkaidőben foglalkoztatni.
– Ahová Amerika most felküzdötte magát, oda mi lecsúsztunk, hisz’ a rendszerváltozás előtt minden munkaképes korú magyar nő dolgozott, ha épp nem gyesen volt – fejtegeti Ferenczi Andrea, a Magyar Női Karrierfejlesztési Szövetség elnöke. Ő a ’90-es években vállalkozóként többször is heteket töltött továbbképzéseken az USA nagyvállalatainál, munkaerő-gazdálkodási és kommunikációs cégeknél, s azt tapasztalta: ott az egyenlőség jegyében programszerűen szorgalmazza az állam a nők munkába állását és segíti is ebben őket. Ám a dolgozó amerikai hölgyek jobban rászorulnak az öngondoskodásra, s kevésbé számíthatnak a szociális rendszerre – nem véletlen, hogy a szülés után csak egy-másfél hónapot maradnak otthon. És miközben a karrierjüket építik, „férfias harcukban” sokan el is vesztik a nőiességüket, férfias életviteli mintákat követnek. A magyar nők helyzete, életfelfogása is más. Sokkal konzervatívabbak. Nem akarnak feltétlenül egyenlőek lenni a férfiakkal; szeretnek virágot és bókokat kapni, s elvárják, hogy a férfiak – a főnökeik,
a beosztottaik és a családtagjaik is – udvariasan bánjanak velük. Élnek a szociális rendszer lehetőségeivel, s ha tehetik – kivéve a keveseket, akinek nagyon jó és nagyon jól fizető az állásuk –, otthon maradnak egy-két évig a szülés után. Ám mindennek nagy ára van! A gyes, a gyed után nehezebb újrakezdeni vagy folytatni, és aki ez idő alatt „pihen”, nem képzi tovább magát, az megreked a karrierje útján. S ha a nő dolgozik, akkor általában a férfiaknál többet dolgozik, hisz’ nálunk még ma is általános a második műszak. Aki vezetői állásba kerül, annak a munkájával kapcsolatos sűrű, szinte egész napos elfoglaltsága miatt nemritkán tönkremegy a szerelmi élete, rámegy a házassága, a családja. Több nőbarát munkahely kellene, ahol figyelembe veszik a hölgyek speciális családi életútját, amiben vannak a munkahely számára „elveszett” időszakok; ahol tudnak részfoglalkozású és otthoni munkát is kínálni – vélekedik Ferenczi Andrea.
Dr. Grád András ügyvéd, pszichológus, az ELTE jogi karának tanára szerint bár tiszteletre méltó siker, amiről a gyest vállaló és élvező K. Balázs beszélt, s a női karrier is, ám a „szerepcsere” tapasztalata szerint zömmel eleve kudarcra ítélt. Mint mondja, a társadalmi tradíció már kiosztotta nemi szerepeket, s a gyermekeket is a hagyományos szerepre készítik fel a családok. A hirtelen váltás veszélyes lehet – többnyire az is; egy nagy társadalmi ugráshoz nem egy, nem is két generáció kellene. – Az évezredeken át tanult minta az: a férfi szolgáltatja az erőt, a hatóképességet, ő gondoskodik a család anyagi hátteréről, a nő pedig a meleg szeretetteljes, elfogadó otthonról. A férfi szerep a követelményről, a női az elfogadásról szól, s ezeket nem lehet „rábeszélésre” felváltani egymással. S e biológiai eredetű szerepek nem is cserélhetők fel teljesen. Egy férfi nem tud szoptatni egy kisbabát, az anyának pedig még az is természetes, hogy a szíve felőli oldalra, a bal mellére veszi a kicsit. Száz középkori festményből százon ez látható. S ezt nem valamiféle maradiság mondatja velem, hisz’ a nemi egyenjogúság lánglelkű harcosaival teljesen egyetértek abban, hogy a nőket ugyanazok a jogok illessék meg, mint a férfiakat, és ha dolgoznak, ugyanazzal a munkával keressenek ugyanannyit, mint a férfiak. A gyermek szocializációjának elsődleges terepe a család. Ha abban összekeverednek a férfi és a női szerepminták, akkor később ez – ha nem is feltétlenül, de valószínűleg – nem hat előnyösen a gyermek személyiségfejlődésére; lehet, hogy csak nehezebben fog eligazodni a világban, de talán még a saját nemi szerepét illetően is bizonytalan lesz. Ha egy férfi vállalja, hogy háztartásbeli legyen, és egy nő, hogy ne maradjon otthon a kisbabájával, amögött többnyire anyagi indíték, vagy – mint most a válságban – munkanélkülivé válás húzódik meg. S a meggyőződéses karrierépítő nők jó része úgy a 30-35. éve táján ráébred: elrontotta az életét, és gyermeket akar. Vagy vegyük azt, ha nem a kisgyermekről való gondoskodásra felkészített nő, hanem a férfi marad otthon. A gyes-neurózis nem függ a nemünktől; ebben az esetben a férfi lesz az, aki úgy érzi, hogy addigi aktív és sikeres életét felváltotta azzal: otthon van egész nap bezárva a gyerekkel, nem tud kívüle senkivel sem kommunikálni, minden problémával magára maradt. És ha megjön a felesége fáradtan a munkából, akkor az egész napi frusztrációját rázúdítja. Ez a kapcsolat gyors megromlásához vezet; az ilyen élethelyzetet egyiküknek sem igazán jó; a férfi így azt érezheti, hogy már nem eléggé becsülik meg, pedig „keményen megdolgozik érte”, a nő pedig nem csak azt, hogy nem becsüli őt a férje az egész napi munkájáért, de kívül is reked a gyermek nevelésén és folyton veszekednek vele. Mindketten feszültek – s este 6-tól elalvásig marják egymást… A gyermek már önmagában is rizikótényező: sok hagyományos szereposztású családban is úgy hiszik, a kicsi lesz az, aki majd a széthullóban lévő házasságukat összetartja, ám ennek többnyire a fordítottja  szokott történni. Túl sok válást láttam válóperes bíróként majd ügyvédként, hogy mást mondhassak.

(vavsvári)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!