Kommentár

 
Pár hónapja egy amerikai publicista hosszan idézett abból a jegyzőkönyvből, amely a moszkvai feltárások nyomán került napvilágra a szovjet pártállam legfőbb szervének, a politikai bizottságnak egy, a nyolcvanas évek derekán tartott üléséről. Azon Ahromejev marsall vázolta a politikusoknak afganisztáni intervenciójuk alapvető dilemmáját: minden csatát mi nyerünk meg, elfoglaljuk az adott területet, helységet, ám amint távozunk, az ellenség tüstént visszatér oda. S így ment ez a csúfos kivonulásig. A közíró csupán óva intésnek szánta az emlékeztetőt, s alighanem tökéletesen időzítve.
Most a NATO-erők próbálkoznak egy nagy, ha úgy tetszik, sorsdöntő offenzívával, noha egy másik tábornok, az amerikai parancsnok McChrystal  tervének megfelelően ők a csata nyomán mennek is, meg maradnak is. Ahhoz, hogy – Obama elnök ígéretének megfelelően – előbb-utóbb „afganizálni” lehessen az afganisztáni háborút, először tálibtalanítani kellene. Vagy legalábbis úgy zavarni el a kérdéses területről a tálibokat, hogy ott be tudjanak rendezkedni a kabuli kormányhoz hű erők. Akiket most mintegy visznek magukkal az atlanti csapatok, s továbbra is védernyőt próbálnak húzni föléjük, meg a térségben berendezkedni remélt kormánytisztviselők fölé.
Ez nem lesz Falluja hadművelet, fogadkoznak az amerikaiak, utalva az iraki várost lerombolva és lakosait megölve elfoglaló 2004-es akcióra, amely éppenséggel csak fékezte a vágyott irakizálást, hiszen ellenük fordította az irakiakat. Történetesen éppen a fallujai tanulságok alapján módosította Irakban a haditerveket McChrystal tábornok, aki ezzel (no meg a szunnita törzsekkel kötött alkukkal) biztosította is az amerikai távozás lehetőségét. Ezt kellene megismételnie Afganisztánban, persze merőben más – a többi közt törzsi – erőviszonyok között. Hiszen ezen az ázsiai hegyvidéken valójában sohasem volt erős központi kormányzat, aminőben Washington reménykedett Karzai támogatásával. S nyolcéves háborúskodás után a tálibok talán erősebbek, mint amikor övék volt Kabul: a főváros kivételével minden tartományban van „árnyék kormányzójuk”, s több veszteséget okoznak az amerikaiaknak, mint a kezdetekben. Egy rosszmájú, ám kitűnő tollú amerikai publicistanő, Maureen Dowd nemrég megtudta, hogy ennek egyik oka: ők szó szerint magasabb havi zsoldot fizetnek az afgán katonáknak, mint amennyit a kabuli kormány… Hát, így bizony nehéz lesz.

A.J.    

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!