Hogy érzi magát?

Régen talán „csak” tánc- és illemtanár lett volna. Ma táncedző – többszörös magyar bajnoki múlttal –, de masszőr is. Március 4-én lesz 25 esztendős az a fiatalember, aki verseket is ír, de leginkább testrestaurátornak mondja magát.
– Érdekes és kifejező a szó: hisz’ tényleg restaurálja a testet…
– A kifejezés védett családi „márkanév”: édesapám találta ki egyébként, aki maga is masszőr. De az édesanyám szintúgy ezzel foglalkozik. Budapesten, Pestszentlőrincen, majd Szombathelyen éltünk, végül visszatértünk a fővárosba, itt végeztem az ELTE táncedzői szakán, közben masszázst, anatómiát tanultam. Azt mindenki tudja, hogy a masszázs segíti az izmok ellazítását, hogy jót tesz a gerinccel, hogy a sérülések-műtétek után mintegy gyorsítja a gyógyulást. De masszőrként és táncedzőként azt is látom, hogyan segíti egymást e távolinak tűnő két „műfaj”. Nem is sejtené az ember, hogy a mozgással, a tánccal milyen hasznos ajándékot ad önmagának! Jómagam a XVI. kerületben a Rákoszentmihályi Uszodában dolgozom: az intézmény tanuszoda, így akadnak gyermek pácienseim is – aligha véletlenül. Nem volt még annyira régen, hogy ne emlékeznék arra: „de nehéz az iskolatáska…” A gerincproblémák, ferdülések, ilyen korán kezdődnek. De a legidősebb ember, akivel foglalkozom, már 85. életévét tapossa. Amúgy tánc közben elfelejti az ember, hogy hány éves, azt szoktam mondani, hogy 6-tól 99 éves korig ajánlom mindenkinek mindkettőt: a táncot és a masszázst. Anyuék szerint cirka 6-7 éves lehettem, amikor a külföldi csatornákon nem a Maci Lacit, meg a többi rajzfilmet néztem, hanem a táncokat. A Botafogó együttest meg egy majálison láttam meg: rá fél évre otthon közöltem, tánctanár leszek.
– S lőn.
– A Botafogóban kezdtem el táncolni: példaképem máig Dalotti Tibor, a vezetőjük. Aztán Szombathelyen, a Savaria Klubban folytattam Horváthné Berta Ágotánál, s a német Markus Sonyinál – formációs latin táncban többszörös magyar bajnokká lehettem a segítségükkel; 16 évesen megnyertem az amatőr tánctanárok versenyét. A formációs tánc azért érdekes, mert – úgymond – „cserélgethettem” a lányokat közben – nem egyéniben, egy partnerrel léptem parkettre. Hobbiszinten a tanítás mellett még mindig szívesen ropom: mindig mondom, jó a buli, ha nem csupán diszkóról van szó. A salsa, a cha-cha-cha közel áll hozzám, de az abszolút kedvenc mégis az elegáns keringő! Kisdiákokkal szívesen foglakozom: jólesik az osztályfőnökök dicsérete, miszerint a viselkedésükben, mozgásukban „szétszóródott” gyerekeknek a testnevelés mellett a tánc milyen hasznos. Örömteli látni, ha a szalagavatósaim jól vizsgáznak. Most már vége az „idénynek”, a 18 évesek az érettségire készülnek, így fellélegezhetek: jut idő verselésre is. A téma: a magyarság, a szerelem – múzsámat Júliának hívják –, s persze az élet és a halál. Tavaly, a Költészet Napjára, áprilisra megjelent az első kötetem 164 verssel. Zaicsák Gábor barátom illusztrációival. Reményeim szerint ez nem az utolsó könyvem, mert majd regényt is szeretnék írni. De ahhoz még – gondolom – érnem kell. A következő verses kötetemhez viszont kiadót keresek…

(gündisch)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!