A hazai lakosság csak jóval kevesebb, mint a fele tájékozódik
rendszeresen a napi politikai életről. Ők mellőzhetik az esti krimiket.
Egy másik rész érdektelen, és a politikai akciókat csak akkor értékeli,
ha közelebbről érinti az életét. Így az átlagosan ötvenszázalékos
béremelés és egyéb jóléti intézkedések örömében a 2002-es önkormányzati
választásokon tarolt a szocialista-liberális oldal. Ennek fordítottja
történt a 2006-os önkormányzati választásokon. A kormány takarékossági
csomagja miatt a konzervatívok-nacionalisták győztek.
Az elemzők elfelejtik megemlíteni, hogy a megszorítások egy 7000 milliárd forintos uniós támogatás feltételei, amelyekre Brüsszel kötelezte hazánkat. Az ellenzék első három népszavazási kérdése (egészségügyi díjak, egyetemi tandíj) a Kádár-kor ingyenes szolgáltatásainak visszaállítását célozzák. Ütődött az, aki majd ezek ellen szavaz!
Nehezen képzelhető el, hogy a regnáló kormány saját választóinak anyagi nehézséget kíván okozni. A miniszterelnöknek először a párttársait kellett meggyőznie a kellemetlen, de szükséges takarékossági intézkedésekről, amelyek rendbe hozzák az államháztartást.
Érdekesnek tűnik a személyekre vonatkozó népszerűségi sorrend. A Göncz Árpád óta hagyományként kiemelt köztársasági elnök neve mellett olyan politikusok sorakoznak, akik süketek párbeszéde helyett az ellenlábasaikkal való megegyezést szorgalmazzák (például Dávid Ibolya, Szili Katalin, Göncz Kinga). Figyelemre méltó Kósa Lajos fideszes polgármester legutóbbi előretörése. Ő egyik beszédében a parlamenti erőviszonyok erőszakos, utcai megváltoztatása ellen szólt.
Horváth Ágnes miniszter viszont a lista utolsó helyén áll, pedig elődje nyomdokain haladva, a magántőke további bevonásával és az intézmények ésszerű átszervezésével kívánja elérni az egészségügy halaszthatatlan modernizációját. A végső cél, hogy a beteg mindig olyan intézménybe kerüljön, ahol a legeredményesebben gyógyíthatják meg. A vizit- és kórházi napidíj csak a jéghegy csúcsa. Sok a kivétel, és létük nyilván ideiglenes. Aktuális céljuk a hálapénzek „kiváltása” a közgyógyhelyeken.
A reformtörekvések közül Európa-szerte az egészségügyé a legkeményebb dió, mert egyrészt mindenkit érint, másrészt egzisztenciális és mobilitási változtatásokat igényel. A gyakran hangoztatott, egész életen át fizetett társadalombiztosítási járulékok sohasem fedezték az egészségügyi ellátás költségeit. A hiány csak az államkincstár adósságát növelte.
A javasolt népszavazás milliárdokat emészt fel, a hálapénzek visszaszorítása pedig milliárdokat takarít meg a pácienseknek.
Ami a felsőoktatási tandíjakat illeti, piacgazdaságban ez szinte mindig volt és lesz, mert az egyetemek, főiskolák autonómiáját és szakmai színvonalát biztosítja. Nem marad ki egyetlen tehetséges vagy rászorult diák sem az ingyenes oktatásból: az állam, az egyházak és a legkülönbözőbb alapítványok gondoskodnak róluk. Évtizedek után igen nagy lehetőséget jelentenek a hallgatók külföldi tanulmányútjai. Ezek a fél-, egyéves időszakok egész életükre üdvös hatással vannak.
Dr. Bara Dénes Szeged,
nyug. egyetemi tanár
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!