Bologna és a bölcsek

A diagnózis igazságközeli, de vázlatos. Mindez pedig természetesen(?) és kizárólag a szociál-liberális oktatásügy kudarca. A Fidesz-KDNP választási szövetség ugyanis teljes mértékben osztja a Bölcsek Tanácsának verdiktjeit. (Kétségtelen, fontos nemzeti ügyről van szó, de aligha hiszem, hogy formálisan a köztársasági elnöknek kelljen kormányzati feladatokkal foglalkoznia.) Ne feledjük: Magyarország Európai Felsőoktatási Térséghez való csatlakozása önkéntes vállalás volt! Emlékezetem szerint teljes nemzeti konszenzus, hogy ne mondjam, szakmai eufória övezte. Az ellenzék sem forszírozta hatástanulmányok készítését: vajon a változásokkal hosszú távon fenntartható-e a magyar felsőoktatás korábban nemzetközileg is elismert színvonala? (Tetszettek volna megakadályozni, hogy az universitásos integrációk ellenére 20 év alatt a hazai felsőoktatási intézmények száma megkétszereződjön!)
Ez így már utólagos/időzített kampánytéma, valóban bölcselkedés. A felsőoktatás időközbeni expanziója sötét árnyékot vetít a grémium által kívánatosnak tartott szerkezeti át(vissza)rendeződésre. Arról nem is beszélve: mit szól az elképzelésekhez az Európai Unió? (Tudjuk, nélkülük is van élet…) Brüsszelben ugyanis azért hagyták jóvá a fejlesztési források folyósítását a hazai felsőoktatás EU-kompatibilitásához, hogy szellemi tőkénk kamatoztatását kondicionálják. Csakhogy közben – előre látható módon – ütköztek a nemzeti és a közösségi érdekek. Ellentmondásba kerültek a tradíciók és a reformok. A kedvezőtlen trend pedig aligha állítható meg adminisztratív eszközökkel. (Valóban, nem lesznek fizikatanárok, de kőművesek sincsenek.) Igaz, ma még arányaiban egyre több az érettségit adó iskolaválasztó, ebből következően a továbbtanulni szándékozó fiatal, de ez a tendencia abszolút mértékben – demográfiai okok miatt – hamarosan megszakad. (Ettől függetlenül tovább nyílhat az olló a diplomát szerzők és a szakképzésben részt vevők száma között.) A felsőoktatás iránt nem fog csökkeni a kereslet, legfeljebb a mai, túlméretezett infrastruktúrához képest, kihasználatlanok maradnak a meglevő kapacitások.
A felsőoktatás ma fekete dobozhoz hasonlítható, ahol a kibocsátói oldalon a munkaerőpiac igényei változatlanul korlátozottan jelennek meg. A kulcskompetenciák a való életben nehezen „megfeleltethetők”, az oktatás szemléletéből hiányzik a pragmatizmus. A bolognai szisztéma osztott képzésének anomáliái között emlegetik: nem teszi lehetővé a kívánatos életpálya-vezetést, megtöri az egyén szociokulturális evolúcióját. A modellváltás „ad hoc” jellege a képzésszolgáltatókat nem kívánatos piaci versenybe is kényszerítette. (Hiszem és vallom: a tudásmenedzsment egyébként sem rendelhető alá finanszírozási metodikáknak.) Nem csak ott állítanak elő ugyanis a gyakorlatban hasznosítható szellemi javakat (felkészült szakembereket), ahol dúskálnak a pénzben vagy éppen hiányában vannak.
Nem kell ahhoz Bölcsek Tanácsa, hogy azon keseregjünk, mekkora a lemaradásunk anyagi és erkölcsi értelemben a világ legfejlettebb országaihoz képest. Ezt eddig is tudtuk. Tartani lehet azonban attól, hogy a kívánatos/szükséges tartalmi kiigazítások helyett nem a „bolog -
nai sötét falovat” kárhoztatjuk, hanem új ideo-lógiai köntösbe öltöztetve ugyan, de minden marad a régiben. A kiútkereséshez és főleg a megtalálásához ennél több kell! A bölcsek „kívánságlistájából” csupán egy konzervatív oktatáspolitikai paradigmaváltás körvonalazódik. Ezek után csak remélni lehet: a bölcsek „intelmei” valódi változásokat generálnak a hazai felsőoktatásban. Mert azt már mindenki látja, hova vezetett a sok bölcselkedés…
Dr. Nagy Zoltán, Debrecen

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!