Sokkal többre képes az MSZP a mai felméréseknél

z Bő öt éven át az „európai kormány” tagja volt, de nyilván nem szakadt el a hazai politikától sem. Mennyire lett „európai” és mennyire maradt magyar, a szó politikai értelmében?
– Természetesen az elmúlt 5 év alatt is figyelemmel kísértem a  magyarországi politikát, drukkoltam az országnak. Rendszeresen elmondtam véleményemet a kormányfőnek, egyes kormánytagoknak és az MSZP vezetőinek. Azt is elmondtam, hogy Brüsszelben hogyan látják a magyarországi fejleményeket. Ha megkérdeztek, szóltam minderről a magyar televíziókban, rádiókban és a lapokban is. Elmondtam például, hogy az Európai Bizottság tagjai, akik korábban hazájukban kormányfők, miniszterek, pártvezetők voltak, tehát tapasztalt politikusok, egyáltalán nem tartják Magyarországot mindenben sereghajtónak, ahogy ezt a magyarországi ellenzék igyekszik beállítani. Bár a biztosok nem képviselhetnek nemzeti érdekeket, hiszen az Európai Bizottság a közös érdekek érvényesüléséért felelős, igyekeztem úgy dolgozni, hogy a tevékenységem legalább közvetve segítsen Magyarországnak. Gyakran kaptam otthonról konkrét kéréseket is, amelyek teljesítését, úgymond a színfalak mögött, az abban illetékes biztos kollégámmal vagy rajta keresztül az adott országgal lehetett elősegíteni. Tehát változatlanul magyar maradtam, ugyanakkor megerősödött bennem az európai méretekben és összefüggésekben való gondolkodás, ami persze kétszeres külügyminiszterként korábban sem állt távol tőlem.

z És a magyar ellenzék személyiségeivel tartott kapcsolatot?
– Nem, de ez nem rajtam múlott. Én többször is felajánlottam a Fidesz vezetőinek és európai parlamenti képviselőinek is, de válaszra sem méltattak. Talán azért, mert rossz volt a lelkiismeretük a biztosi jelölésem megakadályozása érdekében folytatott példátlan politikai kampányuk, a rólam terjesztett rágalmak miatt, vagy azért, mert ez végül is sikertelennek bizonyult.
z Mekkora a valóságos befolyása a brüsszeli bizottságnak és benne egy biztosnak?
– A bizottság feladata a kezdeményezés. Ez a testület terjeszti jóváhagyásra az Európai Parlament és az illetékes Miniszteri Tanács elé az új szabályozásra vagy a meglévő szabályok megváltoztatására irányuló javaslatokat. A kezdeményezést az illetékes biztos a felügyelete alá tartozó főigazgatóság és a saját kabinetje segítségével dolgozza ki és terjeszti a Biztosok Kollégiuma elé. A bizottsági jóváhagyás után pedig ő képviseli az ügyet az Európai Parlament szakbizottsága előtt, majd a Parlament plenáris ülésén és a Miniszterek Tanácsában is. Sok múlik azon, hogy mennyire meggyőző az érvelése, de az is segít, ha az adott ügyben meghatározó szerepet játszó európai parlamenti képviselőkkel és miniszterekkel, különösen a soros elnöki tisztséget ellátó ország miniszterével, jó a személyes viszonya.
z Távozván Brüsszelből, immár elmondható, hogy kivel volt különösen jó és hasznos személyi kapcsolata?
– Barroso elnökkel és valamennyi biztossal mindvégig szívélyes, kollegiális volt a viszonyom. Ez a légkör jellemezte az egész bizottság munkáját, amit a legkevésbé sem zavart az, hogy a biztosok között egyaránt voltak konzervatív-kereszténydemokrata, azaz néppárti, liberális és szociáldemokrata pártokhoz tartozók. A szociáldemokraták közül Margot Walströmmel, Joaquin Almuniával, Günther Verheugennel, Peter Mandelsonnal és az őt váltó Cathy Ashtonnal, a liberálisok közül Neelie Kroesszal, Mariann Fischer-Boellel és Janes Potocnikkal, a konzervatívok közül pedig Benita Ferrero-Waldnerrel, Jacques Barottal és Stavros Dimasszal volt kifejezetten baráti jellegű a kapcsolatom. A pénzügyminiszterek közül valamennyi soros elnökkel nagyon jó együttműködést sikerült kialakítanom. Közülük is kiemelkedően jó volt a luxemburgi Jean-Claude Junckersszel, a brit Gordon Brownnal, az osztrák Karl-Heinz Grasserrel, majd az őt váltó Wilhelm Morterrerrel, a finn Jyrki Kataneinnel, a német Peer Steinbrückkel, a portugál Fernando Texeirával, a francia Christine Lagarddal és a svéd Anders Borggal.
z Elégedett-e azzal, amit biztosként tett és Brüsszelben is elégedettek-e ezzel?
– A legtöbb magam elé tűzött célt sikerült elérnem. Amit nem, az nem rajtam, hanem a körülményeken múlott. Teljesítményemre azért is vagyok büszke, mert a szabályok szerint a Pénzügyminiszteri Tanácsban az adózás területén egyhangú döntésre van szükség. Azt gondolom érthető, hogy meglehetősen nehéz 27 pénzügyminiszter egyetértését megszerezni egy-egy javaslathoz. Én ezt jó néhány, 10-15 éve megoldatlan kérdésben is elértem. A dolog jelentőségét az adja, hogy az uniós adópolitika a gazdasági élet valameny-
nyi szereplőjének magatartását képes befolyásolni, ösztönözni vagy fékezni, a termelőtől a fogyasztóig. A bizottság által elfogadott javaslataim felsorolása és rövid ismertetése mintegy 20 oldalt tesz ki. Ezek nagy részét az Európai Parlament és a Pénzügyminiszteri Tanács is elfogadta, így életbe is léphettek, mások még jóváhagyásra várnak.
z Mondana erre pár példát?
– A kedvezményes áfakulcs állandó jellegű alkalmazásának lehetősége a nagy élőmunka-igényű szolgáltatásokra, a válság idején, uniós szinten, több ezer kisvállalkozást és több tízezer munkahelyet mentett meg. Ennek a csomagnak volt része a távhő kedvezményes áfakulcsa is, ami lehetővé tette, hogy a magyar kormány 25% helyett 5%-ban állapítsa meg a forgalmi adót. Ez közel 600 ezer családnak, 2 millió embernek jelent évente több tízezer forint megtakarítást. Az áfafizetés helyének új szabályozása eredményeként a más tagországokból – elsősorban Luxemburgból – Magyarországra irányuló elektronikus szolgáltatások, így a televíziós és rádióműsorok, internetről letölthető programok áfabevétele ezentúl a magyar költségvetést fogja gyarapítani.
z Ma sok szó esik az adóelkerülők elleni harcról, a német kormány éppen most vesz meg svájci banktitkokat. Volt-e ebben a küzdelemben szerepe az adóügyi biztosnak?
– Az adócsalás és adókikerülés, valamint az adóparadicsomok elleni fellépés tétje uniós szinten évi 200-250 milliárd euró veszteség, ami például a regionális fejlesztési támogatások négyszerese. A bizottság és az Európai Parlament valamenynyi javaslatomat támogatta, egy részüket már a Pénzügyminiszteri Tanács is jóváhagyta. Kettőt közülük, így a tagállamok közötti segítségnyújtást a saját adófizetők más tagállamban keletkező jövedelme után járó adó behajtásában, valamint a széndioxid-kibocsátási kvóták kereskedelmében rohamosan terjedő áfacsalást kiküszöbölő fordított adózás alkalmazását a Pénzügyminiszteri Tanács az elmúlt év végén, illetve ez év elején, az Európai Parlament plenáris ülése pedig ezen a héten, az utolsó munkanapomon hagyta jóvá. Utódomnak, a litván Algirdas Semetának előterjesztésre készen adtam át a javaslatot a társasági nyereségadó alapja kiszámításának egységesítésére és az energiaadózás olyan módosítására, amely előnyben részesítené a megújuló energiafajtákat.
z Vagyis – ellentétben egy rosszmájú, de a hazai jobboldali sajtóban szívesen idézett nyugati lapvéleménnyel – nagyon is hagyott nyomokat biztosi tevékenységével?
– Az Európai Parlament adóügyekben is illetékes szakbizottsága az elmúlt év végén kért fel egy átfogó beszámolóra az 5 éves munkámról. A többórás ülésen nemcsak sok dicséretet, de a beszámolóra és egyes kérdésekre adott válaszaimra még tapsot is kaptam, ami egyáltalán nem jellemző a biztosok és a képviselők viszonyára. Ugyancsak elismeréssel méltatták 5 éves tevékenységemet a Pénzügyminiszteri Tanács februári ülésén és az Európai Parlament február 9-i plenáris vitájában. Hát ez igazán szép búcsú volt.
z És a vámügyek, ott mit tehetett egy biztos, hiszen az EU végtére is vámunió?
– A vámpolitika területén a vámeljárásokat gyorsabbá, hatékonyabbá és ráadásul évi 2,5 milliárd euróval olcsóbbá tévő új Vámkódex, valamint az elektronikus ügyintézés bevezetése fűződik a nevemhez. Azt gondolom, hogy joggal sorolható az eredmények közé a hamisított termékek bekerülése elleni fellépés is, hiszen ezek nemcsak bevétel- kiesést jelentenek az eredeti termékek gyártóinak és a költségvetésnek, de például a gyógyszerek, élelmiszerek, kozmetikai cikkek, gyermekjátékok, valamint autóalkatrészek esetében a fogyasztók egészségét biztonságát, sőt életét is veszélyeztetik.
z Rátérve a hazai dolgokra: megbánta vagy sem, hogy öt évig mégis távol volt a hazai belpolitikától?
– Egyáltalán nem bántam meg. Nagyon sok olyan tapasztalatot szereztem és olyan személyes kapcsolatokat építettem ki Európa-szerte, amire magyar politikusként nem lett volna lehetőségem és amivel használni tudok hazámnak.
z Most az MSZP-lista élbolyához tartozva, nyilván beleveti magát a kampányba. Teszi ezt „régi motorosként”, vagy bizonyos értelemben „új fiúként”, hiszen kimaradt az elmúlt válságos fél évtizedből?
– Hazatérésemet követően rögtön, azaz holnaptól bekapcsolódom a kampányba. Ebben felhasználom majd a rendszerváltást követő 14 év belpolitikai tapasztalatait, az 1990-es, 94-es, 98-as és 2002-es kampányban szerzett tapasztalatokat és mindazt, amivel az elmúlt 5 éves brüsszeli munkám gyarapította az ismereteimet. Az pedig, hogy kimaradtam az elmúlt évek itthoni politikai csetepatéiból, inkább előny, mint hátrány.
z Mennyiben előny és miben hátrány?
– Az elmúlt 5 év egyetlen vitatott döntését vagy ügyét sem lehet összefüggésbe hozni velem.
z A nyolc esztendővel ezelőtti, az Orbán-kormányt leváltó kampányban pártelnökként és tévévitázóként széles körű elismerést váltott ki. Képesnek érzi magát valami hasonló teljesítményre?
– Nem szeretnék szerénytelennek tűnni, de azt gondolom, hogy még jobb teljesítményre vagyok képes, mint 2002-ben voltam. A tapasztalatom több, a munkabírásom pedig változatlan, hiszen az elmúlt években, Brüsszelben is 12-14 órát dolgoztam.
z Mit fog csinálni a szocialista kampányban és főleg: mit kíván a leginkább hangsúlyozni?
– A kampányt irányító csapat munkájában kívánok részt venni. Igyekszem valamennyi választókerületben személyes jelenléttel hozzájárulni a szocia-lista jelölt eredményes szerepléséhez. Továbbra is szívesen állok a média rendelkezésére és erre biztatom majd politikus társaimat is. Megszólalásaim célja a párttagság önbizalmának erősítése, a hagyományosan a szocialistákra szavazók visszaszerzése és természetesen a választók minél nagyobb része bizalmának, támogatásának a megszerzése. Ennek érdekében összehasonlítom majd a szociáldemokrata értékrendet a konzervatív-kereszténydemokrata, a liberális és a jobboldali radikális nézetekkel. Bemutatom az eddigi szocialista kormányok tevékenységének eredményeit és a hibákból, mulasztásokból levont tanúságokat. Enélkül ugyanis nem lehet hiteles az értékelés. Természetesen összevetem majd az MSZP programját más pártok ígéreteivel, azok programjával vagy éppen programjuk hiányával, illetve annak rejtegetésével.
z Ön született optimista, ám most korántsem rózsásak az esélyeik, sok elemző még kétharmados többségű Fideszt is el tud képzelni. Mekkora esélyt ad pártjának?
– Mivel hiszek a szociáldemokrata értékrendben és meggyőződésem, hogy a szocialista kormányok jóval több eredményt értek el, mint amennyit hibáztak, most is optimista vagyok. Biztos vagyok abban, hogy az MSZP sokkal jobb eredmény elérésére képes, mint amit jelenleg a közvélemény-kutatások mutatnak. Ezt kívánom magam is elősegíteni.
z Arra gondol, hogy most is volnának „rejtőzködő”, ám valójában baloldali szavazók, akiket a felmérők nem képesek elérni?
– Elsősorban arra gondolok, hogy a választók mintegy 40%-a nem hajlandó arról nyilatkozni, hogy kire kíván szavazni vagy azt mondja, hogy valószínűleg el sem megy szavazni. Közöttük valószínűleg nagyon sokan vannak olyanok, akik korábban a szocialistákra szavaztak, s akiket vissza lehet, illetve vissza kell nyerni.
z Orbán – magát máris kormányfőnek képzelve – amolyan kétfrontos harcról beszél a „két szélsőség” ellenében. Mit szól hozzá?
– Azt gondolom, minden politikusnak bíznia kell pártja sikerében, de nem helyes, ha valaki már hónapokkal a választások előtt öntelt nyilatkozatokat tesz, ígérget és fenyegetőzik. Sok csalódott politikust láttam már idehaza és szerte a világban, akik azután a választókat hibáztatják az általuk elvártnál rosszabb eredmény miatt, vagy éppen csalást emlegetnek. Az olyan nyilatkozatok pedig, amelyek az MSZP-nek az elmúlt 20 év során kormányon és ellenzékben egyaránt bizonyított felelős és demokratikus magatartását közös nevezőre hozzák a Jobbiknak az alkotmányosság kereteit feszegető nézeteivel, nem az MSZP-t, hanem a nyilatkozót minősítik.

Avar János

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!