Levente Péter önképző társas lény

z Amikor hívom, a saját mobilját is úgy veszi föl, hogy azt mondja, Levente család. Miért?
– Mert ott tartózkodom, ahol a székhelyünk van, a Gerecse hegy oldalában. Ideköltöztünk már harminckét éve, a szabadidőnk 90 százalékát itt töltjük, és tizennegyedik esztendeje pedig már itt is lakunk. Negyvenkét éves házasok voltunk most Döbrentey Ildikóval, ez az alap. És a négy tervezett gyerekünkből hála istennek egy, Dóra él, ő most már a második unokát szüli nekünk egy csodálatos vőtől, aki mintha a pótfiunk lenne. Éppen a napokban született meg Iluskánk, aki a kétéves Ábriskának a kishúga.
z Hogyhogy négy gyerekből egy él?
– Négy gyermeket terveztünk. Domokos meghalt negyven éve, Zsófikára hiába vártunk. Utána az Úristen kegyelméből született Dóra lányunk, most már harminckét éves. Majd született Marcika, ő már huszonkilenc éves lenne, ha nem hal meg szintén orvosi gondatlanságok örvényében. Negyvenéves voltam, amikor ez történt, és akkor döbbentem rá, hogy éretlen felnőtt vagyok, mert nem tudom elviselni ezt a keresztet. Istenhívő voltam annak eredményeképpen, hogy a marxista esti egyetem esztétika-filozófia szakát elvégeztem. De akkor elhatároztam, hogy nem idealista materialista leszek, hanem realista Jézus-követő, egyistenhívő. És ennek ellenére összecsuklottam, amikor Marcikánk is meghalt. Kifejezetten az élő gyermekünk, Dorka volt az a szalmaszál, és a feleségem az a mentőöv, aki miatt én tovább akartam a Földön maradni. Akkor találkoztam egy őrzőangyalom jóvoltából dr. Kontra György professzorral, akihez három évig jártam Karácsony Sándor reformpedagógus munkásságáról tanulni. Ennek lényege az, hogy aki másokért felelősséget vállal, feltétlenül érett ember kell, hogy legyen.
z Azt szokták mondani, hogy egy színészben kell, hogy maradjon valami a gyermekből. Nem biztos, hogy totálisan érett felnőttnek kell lennie.
– Gyermekinek és nem gyermetegnek kell maradnia. A gyermeteg az, aki bár már golyóálló Mercedesszel jár, netán vezérigazgató, de óvodás és általános iskolás színvonalon lökődik és lökdös ide-oda ösztönlényként. Ilyenek például a nem valódi politikusok, hanem a pártpolitikusok is, akik egyáltalán nem az őket megszavazókat, az országot, a nemzetet képviselik, hanem kizárólag az elkötelezettségen alapuló pártfegyelem alapján gondolkodnak, a döntés felelősségét átadják a vezetőiknek. A gyermeteg felnőtt él így. A gyermeki őrzi a természetességét. Az előzőek a természetellenesen viselkedő emberek, és nagyon veszélyesek a társadalomra, a közvetlen környezetükre. Úgy lehetek érett felnőtt, hogy nemcsak ösztönlényként vagy akár észlényként lökődöm a világban, hanem társas lényként is igyekszem viselkedni.
z Miközben úgy beszél, mint egy magatartás-kutatással foglalkozó professzor, már negyvenkilencedik éve az ország Móka Mikije. És még régebben került a szakmába, mint bábszínész.
– 1961-től dolgozom, öt év alatt lettem népszerű.
z Abból, amit elmondott, mit tud beleadni Móka Miki figurájába?
– Azok közé a művészek közé tartozom, akik megtalálhatták azt az adottságukat, amivel születtek. Ezt leginkább Szilágyi Dezsőnek, a Bábszínház legendás igazgatójának, Szabó Attila televízió-rendezőnek, Takács Vera televíziós szerkesztőnek, Szabó Éva rádiós szerkesztőnek, ifjabb Elek Ottó dramaturgnak és Várkonyi Gábor producernek köszönhetem. Ez a hat ember mindig adott nekem lehetőséget arra, hogy a tiltott és a tűrt kategóriából érkezve azzal a talentummal foglalkozzam, amire születtem. Az pedig nagy szerencse, hogy huszonéves koromban találkoztam Döbrentey Ildikó magyar-rajz szakos tanárral, aki igen igényes, művelt és talentumos alkotótársam. Vigyázott arra, hogy soha ne legyek egyoldalú celeb, aki az anyagiakat az első helyre teszi.
z Miközben, mint Móka Miki, azért benne maradt egy szerepkörben.
– Nekem tulajdonképpen a diplomamunkám Móka Miki. Én mint ’56-os hazaáruló ellenforradalmár fia érettségiztem, és segédmunkásként kerültem a Bábszínházba, mert sehová főiskolára, egyetemre nem vehettek föl.
z Mit csinált ’56-ban az édesapja?
– Megmentett egy ávóst a lincseléstől Szekszárdon, és egész Tolna megyében azért nem volt önbíráskodás meg lincselés, mert az elbujdokolt főügyész helyett apámat hívták Miskolcról, aki csak ott kaphatott állást, mert templomba járó volt
z Jogász volt?
– Igen, méghozzá öt szakvizsgás. Aztán ahogy a szovjetek elintézték a magyar szabadságharccsírát, az édesapámat a féltékeny gyorstalpaló jogászok följelentették, és az az ember, akinek az életét megmentette, futott anyám elől az utcán, amikor arra próbálta megkérni, hogy tanúskodjon apám mellett. Pedig Tolna megyében apám körtelefont adott le, hogy önbíráskodásra nincs szükség és lehetőleg, mindenki várja meg, amíg a dolgok rendeződnek. Aztán négy évig hurcolták börtönből börtönbe. De ép testtel, ép lélekkel került ki onnan. Utána azonban csak segédmunkásként dolgozhatott, az erkölcsi bizonyítványát csupán utolsó éveiben kapta vissza. Amikor már abszolút népszerű voltam, csak akkor jöttek rá, hogy én kinek a fia vagyok. Ekkor a hátam mögött született egy olyan döntés, hogy Móka Mikit játszhatom, az óvodások körében úgysem okozhatok sok kárt. Azt nem tudták, hogy hosszú távon ott lehet a legnagyobb hatást elérni. Sokáig nem jelenhetett meg rólam viszont cikk.
z A mai napig bevonja a gyerekeket a játékba.
– Interaktív társasjátékot játszom művészi eszközökkel.
z Magatartáskultúrából pedig előadásokat tart?
– Főiskolákon, egyetemeken és mindenütt, ahová hívnak. Ha megkérdezi, mi a foglalkozásom, akkor azt mondom, hogy önképző társas lény vagyok. Mindnyájan ösztönlényként születünk, észlénnyé már nem mindenki válhat, viszont társas lénységre csak törekedni lehet.
z Ön társas lény?
– Még nem, de tudok róla, hogyan lehetnék az. Az első igazi eredményem önmagammal kapcsolatban, hogy az üldözési mániámat, ami rengeteg boszszúságot, irigységet, féltékenységet okozott, sikerült óvatossági mániává transzponálnom. Nem tudok gyűlölni. Nem félek senkitől, csak magamtól, mert tudom már, hogy a legtöbb kárt én okozhatom magamnak, tehát óvatos vagyok. A test, a szellem és a lélek egyensúlyára törekszem. Vagyis arra, hogy életben maradjak, eredményesen, és méltósággal.

Bóta Gábor

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!