A bölcsőhalál nem jár látványos tünetekkel

Az ókortól egészen a múlt század végéig a bölcsőhalált elkerülhetetlen sorscsapásként ismerték, akkor azonban kiderült, nem végzetről van szó, hanem elkerülhető állapotról. Fontos, hogy a szülők tudjanak a létezéséről, felkészüljenek arra, hogy az egy a sokféle akut, de kivédhető életveszélyhelyzet közül. Vészhelyzet esetén a 20. század második felében már megtanult újraélesztési technikák a 21. század elején is alkalmazhatók.
A tragédia a teljesen egészséges kisbabánál is előfordulhat, előre nem jósolható meg, hogy kinél „kopogtat”. Annyi biztos, hogy alvás közben következik be, s jelentkezése éjszaka várható. Egy német statisztika szerint a bölcsőhalál döntően az élet első 6 hónapjában fordulhat elő, legnagyobb a valószínűsége a 3. hónapban, csökkenő számban ugyan, de vannak a 7-12. hónapban is ilyen okból drámák. Egy tiroli statisztika szerint az egyik előfordulási csúcs február-márciusban, a másik, a kisebb július-augusztus táján jelentkezik. A kicsi egyéves koráig az állapot kinőhető (attól kezdve sajnos folyamatosan újabb veszélyek leselkednek rá…), viszont nincs bölcsőhalál, csak kellően fel nem készített család és társadalom!
A bölcsőhalál a csecsemőkor problémája. A baba szervei ugyan az anyaméhben fejlődnek ki, de ott a légzőszerveit nem dolgoztatja meg, azokra csak a világra jövetele után van szüksége. Kezdetben úgynevezett periodikus, irreguláris a légzése, ami azt jelenti, hogy abbahagyja a légzést, majd 20 másodpercen belül visszatér a spontán, akaratlagosan nem leállítható légzés. Szerencsére csak ritka esetben fordul elő, hogy a ritmusos légzés elmarad, s ha ilyenkor nincs közvetlen segítség, a bölcsőhalál bekövetkezik, azonban az azonnali beavatkozással az élete megmenthető. A sorsa múlik a gyors szülői beavatkozáson! Elveszhet, ha a felnőtt tehetetlenül várja a szakember segítségét, aki esetleg későn érkezik…
– A bölcsőhalál nem jár látványos tünetekkel, például fuldoklással vagy köhögéssel. A baba látszólag alszik. A végzetes esetben alvás közben, hirtelen, észrevétlen légzésleállást, keringésleállást, eszméletvesztést követően áll be a halál. Vagyis, rendkívül alattomos folyamatról van szó. Annak az esélye, hogy egy szülő magától felfigyeljen az alvó gyermek légzésleállására, gyakorlatilag a nullával egyenlő. Ezért szükséges egy olyan elektronikus megfigyelő készülék, amely a veszély beálltakor azonnal riasztja a felnőtteket, ám tudni kell, hogy a doboz önmagában még nem védi ki a bajt, hiszen a szülő az, aki életet ment. Feltéve persze, hogy tisztában van a mentés mikéntjével, ami nem ördöngösség, bárkinek megtanulható. Az életmentést – a mesterséges lélegeztetést – a leendő szülők felkészítésének szerves részévé kellene tenni. Arról nem is beszélve, hogy ez a tudás életre szólóan hasznos segítséget jelenthet – nyilatkozta egy helyütt dr. Szántó Imre főorvos.
Ugyanakkor a szakember a légzésfigyelő monitorok szabadkereskedelmi forgalmát több okból is aggályosnak tartja, mivel azok minősége változó, nem szólva arról, hogy hiányzik mellőlük a kellő orvosi háttér. Csupán a monitor megvétele az életveszély elhárításához kevés. 
– A csecsemő agya rendkívül érzékeny, hiszen négyperces oxigénhiány után már maradandó károsodást szenved. Tehát igen rövid idő áll rendelkezésre az életmentéshez: a riasztást követően azonnal és szakszerűen cselekedni kell. Sajnos ez a kifejezetten szakorvosi kérdés, azaz egy csecsemő életének megvédése, pusztán kereskedelmi aktussá degradálódott – volt olvasható Szántó Imre magyarázata a Hetek című lapban. – Megveszi a szülő a készüléket, és azt hiszi szegény, hogy ezzel mindent megtett, pedig a szakmai felkészítés és az azt követő folyamatos szakmai háttér hiányzik. Nálunk a bölcsőhalál-prevenciónak az a specifikuma, hogy egyrészt a legmegbízhatóbbnak tartott készüléket szereltetjük fel otthon, másrészt a szülőket előzetesen szakmailag felkészítjük, harmadrészt az otthoni monitorizálást folyamatosan felügyeljük.
Hazai felmérések szerint a bölcsőhalál a csecsemők 0,3 ezrelékénél fordul elő. A legmegbízhatóbb készülék több tízezer forintba kerül, s noha többször is szó volt arról, a veszélyeztetett babák műszeres monitorizálását az Országos Egészségbiztosítás finanszírozza, máig hiányzik az olyan klinikai vizsgálati módszer, amellyel az érintettek köre előre kiszűrhető lenne. Ebből a logikus következtetés az, hogy valamennyi baba veszélyeztetettnek tekinthető. 
Annak ellenére, hogy az orvostudomány a rizikótényezőket ismeri, a bölcsőhalál oka máig tisztázatlan, mert sok tényező hirtelen együtthatására lép fel. Az elsősegélynyújtás és legfőképp az életmentési ismeret a gyerekvállalás során nélkülözhetetlen lenne.
A fentiek olvastán óhatatlan kérdés, a bölcsőhalál elkerüléséhez mit tehet a szülő? A szakirodalom a következő dolgokat mindenek elé helyezi. A szoptatást nem szabad korán abbahagyni, a mama kerülje a dohányzást, az alkoholizálást, a drogozást, viszont addig büfiztesse a babát, amíg annak nyelő és légcsövéből a szabad légutak biztosításáért minden felesleges behabzsolt tej távozik. Sok vita folyik arról, hogy hason, háton, vagy oldalt fektessék-e a csöppséget. Nos, a háton és a hason való alvást a szakemberek mindenképpen kerülendőnek tartják. Az utóbbi időben már nem nagyon javasolják az oldalt fekvést sem, mondván az nem stabil, könnyen hason fekvés lesz belőle, arról nem szólva, hogy a babának kényelmetlen testhelyzetet jelent. Ugyanakkor egyesek éjszakára a háton fekvést javallják, mások pedig a hason fekvés ajánlják erre a napszakra. Egyébként felügyelet mellett lehet hason, hiszen a baba „hasmánt ismeri meg a világot” – vallja Szántó főorvos. Kérem, azért valljuk be, ilyen eltérő ajánlások között szülő legyen a talpán, aki képes eldönteni, mi jó az imádott utódjának, végül is a nap 24 órájában nem repülhet a levegőben, időnként pihenésre is szüksége van…!
Ami biztos az a következő. A babaágy veszélymentes bababarát legyen, ez sűrű rácsozatot, kemény alapot vagy feszített rugózatot feltételez. A kicsinek nem laza, hanem megfelelő ágyazásra van szüksége, a puha felületen történő alvás kifejezetten ártalmas. Fontos a kemény – kókusz – matrac, a feszes lepedő, viszont tilos a párna, a puha fulladásveszélyt okozó tárgy, a plüssmaci és egyéb csecsebecse, meg persze a kendő az ágyban, amit a baba óvatlanul a szájába gyömöszölhet! Ne legyen rés az ágy és a matrac között, hónalj, vagy áll alatt megakasztott takaró. Arra is ügyelni kell, hogy a csecsemő alvás közben ne hevüljön túl, a szülő ellenőrizze a kicsi nem izzad-e, a szoba hőmérséklete 20 Celsius-fok körül legyen. Megfelelő ágynemű, hálóöltözet szükséges, viszont a szobában tilos a hálósapka viselete! Fontos, hogy ne közös ágyban, mégis a szülők közelében szenderedjen, alukáljon a csecsemő. És persze nem maradhat el, hogy a gyermekorvos az egészségét, a fejlődését gyakran ellenőrizze. Végül, de nem utolsósorban elengedhetetlen, hogy az apróság körül lévő felnőttek az elsősegélynyújtás, az újraélesztés technikáját megfelelően ismerjék, az otthoni monitorizálást orvosi ügyelet mellett végezzék.
Nagyon fontos, hogy baj esetén a szülő azonnal megkezdje meg a baba újraélesztését, mert csupán 4 perce van arra, hogy a baba agyába mesterségesen oxigént juttasson. Ha a szakszerű segítség helyett pusztán csak mentőre vár, akkor a később megérkező szakember nem tud már teljes értékű segítséget nyújtani. A babát azonnal ki kell venni a kiságyból, levetkőztetni, megpaskolni, megcsipdesni. Ha nem indul be a légzés, akkor elkerülhetetlen a légutak szabaddá tétele, a befúvásos lélegeztetés, a keringés újraindítása. (Az imént felsoroltakhoz többlettudást a www.bolcsohalal.hu internetes portálon találnak.)
Az 1993-tól a Madarász utcai Csecsemő- és Gyermekkórházban Szántó Imre főorvos vezetésével indult meg a korszerű Alváscentrum, s ott az első hazai bölcsőhalál-prevenciós program. A szisztéma a csecsemők állandó műszeres megfigyelésére, továbbá szüleiknek az életmentésre való felkészítésére épül. A programban eddig majd’ tízezer családnál kivédték a tragédiát.

Krasznai Éva

 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!