Kérem, ne telefonáljanak!

Mindhárman azzal kezdték, hogy milyen súlyos, katasztrofális helyzetben van az ország..., de ők látják stb. – és itt letettem a telefont. A harmadik telefonáló Bokros Lajos volt, akit egyébként tisztelek és becsülök. Őt egy kicsit tovább hallgattam, bár szintén az ország helyzetével kezdte és azonnal hozzátette, hogy ő látja a kiutat. Itt tettem le. Hát igen. Ők már látják a fényt az alagút végén. Én nem látom.
Miért tettem le a telefont? Egyrészt utálom a személytelen géphangot, az egyoldalú süket dumát. Azt a helyzetet, amikor nem lehet kérdezni, visszaszólni és válaszolni. Másrészt a rendszerváltás utáni évtizedek alatt értelmes érvelést, az ország érdekeit szem előtt tartó gazdaságpolitikát, összefogásra utaló jeleket, az ismert, tényleges, mindenki által látott és tapasztalt bajok orvoslására tett intézkedést alig-alig láttam, tapasztaltam. A képviselő urak nagy része a saját zsebének megtömésén munkálkodik, egymást sárba tapossák, gazembernek, hazugnak, korruptnak titulálják. Nem a választókerületükkel, a kisebb csoportok, az ország érdekeivel foglalkoznak, az csak négy- évenként, választások idején fontos. Utána azonnal elfelejtik, hogy mit ígértek választóiknak.
Kérem, ne telefonáljanak! Ne nézzenek gyogyósnak! Felnőtt emberként, sok-sok tapasztalattal magam is tudok dönteni. Ha egyáltalán elmegyek szavazni! Érdekes, hogy ezek az urak különböző pártokból éppen most keresnek, most „beszélnek” velem. Mi több, kérnek, hogy szavazzak rájuk. A választások után viszont eltűnnek, a következő választásokig senki vagyok számukra. Hiába keresem bármelyik képviselő urat, államtitkárt vagy minisztert. Még akkor is hiába, ha a saját választói keresik a képviselő urat, 250-300 választó problémájával, azaz közügyben.
Most ők nem fontosak nekem, tehát ne zaklassanak!Á. F., Debrecen
Teljes név és cím a szerkesztőségben

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!