Roppant egyszerű az MSZP-t okolni

Nagyon ízlésem ellen való a szellemi szegénylegények irodalmi tevékenysége a falakon műfajként és intellektuális tartalomként egyaránt, de azért érdemes megnézni egy kicsit a dolog eredetét. A rendkívül kétbalkezesen és lelkiismeretlenül végrehajtott – egyébként szükséges – rendszerváltás elintézte, hogy a politikai hatalomból pénz, abból bennfentes kereskedelem, majd még több pénz, majd ismét politikai befolyás szülessen egyesek számára. Mivel a „rendszerváltó elit” olyan volt, amilyen, az ország harmada rosszabbul járt, sőt jó részük mélyszegénységbe került az előző állapotokhoz képest, és csak mintegy húsz százalék járt jobban valamivel, de az meg folyamatos létbizonytalanságban él. Ennek két következménye volt. Az egyik az, hogy az állandóan lehurrogott „utódpárt” eddig háromszor nyerte meg a választásokat, a másik pedig az, hogy a magát nemzetinek kikiáltó oldal kénytelen tipikusan baloldali igényekkel fellépni a „zemberek” nevében, hiszen azok azt sírják vissza. A jobboldal politikusai ujjal mutogatnak a globális munkamegosztás miatt szükségképpen megjelenő multikra és a külföldi tőkére, bízva abban, hogy a ló is az ostort utálja, nem a kocsist. Ugyanis csendben megfeledkeznek arról, hogy ők kínálták fel tálcán a piacainkat, dobták oda versenyképes iparvállalatainkat is, és verték szét a sikeres magyar mezőgazdaságot a rendszerváltás hevületében – ostobaságból vagy egyéni haszonért. Most azután roppant egyszerű saját művükért az MSZP-t okolni, amihez azért szépen adja a lőszert, hogy ott is akad jó néhány ember vajjal a fején.
Az államosítás igénye nemcsak a termelőeszközök társadalmi tulajdonának kommunisztikus üdvtanából következik, hanem a fasisztoid elméletekben is felbukkan. Hitlernek is le kellett gyilkolnia az SA vezetőit 1934-ben, amikor hatalomra kerülése után egy évvel hívei a nemzeti szocializmusból a szocializmust is követelni kezdték – vagyis a „második forradalmat”.
Ha már itt tartunk, a zsidózóknak még azt is figyelmébe ajánlanám, hogy Hitler öngyilkossága előtt már nem csak a faji antiszemitizmust vallotta, hanem azt írta a „Testamentum”-ban, hogy a zsidóság egy fajtól is független mentális szubsztancia – tehát bárkire rá lehet húzni, aki nem tetszik, ugyanis nincs mérhető kritérium, így bárki kiirtható, aki nem tetszik. Hej, ha ezt Dunyhás testvér megérhette volna! (A Tizedes meg a többiek) Meg azt, hogy a Fidesz korifeu-sai ilyen szellemiségű néptársakhoz jártak ki a Kossuth térre lelkesítő szónoklatokat tartani 2006 őszén.
Ami az életszínvonalat illeti, romokban heverő országról persze szó sincs, de egy gazdasági világválságról igen. Márpedig Németországban egy jelentéktelen nacionalista munkáspártot az 1929–32-es válság szülte szociális elégedetlenség sodort a hatalomba, szerencsétlenségükre  egy gátlástalan akarnokkal az élen, aki kioldotta a demokratikus fékeket és romba döntötte az országot, meg a fél világot. Persze ők nagyobb fazékban főztek, de a demokrácia itt is drága.
Ha valaki életszínvonalat akar, annak a minőségi, megbízható munkát kellene eltanulnia a németektől, akik ezzel és az európai egyesülési folyamat lehetőségeinek kihasználásával, békés úton visszanyertek mindent, amit az ostoba önkényuralommal, háborúskodással és a szociális darwinizmus gyakorlati kipróbálásával elvesztettek. Ezzel kellene próbálkozni!
Solymos András, Budapest

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!