Távkapcsoló

„Egy olyan világba szeretnénk meghívni, ahol még sosem járt, és ez az ön jövője” – buzdította az emelt díjas szám tárcsázására a műsorvezető a nézőket az EZO.TV adásában. Én itt még csak jólnevelten kuncogtam, kicsit meg is lepődtem aztán, hogy a műsorral foglalkozó netes fórumokon annyi ember önmagából kifordulva átkozódik, hogy a „kiváló képességű és szakmailag elismert jósok, jövendőmondók, asztrológusok, látók és gyógyítók” mekkora parasztvakítást végeznek, de persze még ennél is szánalmasabbak azok, akik bedőlnek nekik.  Ők talán még a Delphoi jósdát is felgyújtották volna, ha akkor élnek.
Az emberek alapvetően kíváncsi természetűek és szeretik fürkészni a jövőjüket, ezért nem lehet senkit sem megróni. Sőt, kifejezetten aranyos, hogy még a 61 éves Marika és a 68 éves Attila is afelől érdeklődik, lesz-e még szerelmes. Már a 90-es években megjelentek nálunk az olyan betelefonálós műsorok, amelyekben a jövendőmondásra áhítozók kaphattak némi félig önkiszolgálós lelki mannát. Ebben sincs semmi rossz, hiszen némi gondolkodás a saját dolgainkon sosem árt, a megerősítésre is szükségünk van, és a hétköznapi pszichológiából is tudjuk, a jóslatok nagy része önmagát is beteljesíti, ha egy kicsit elkezdünk bőséget, egészséget, boldogságot ezoterikus körökben divatos szóval élve „teremteni”.
Ám mióta világ a világ, sokan ki is használják ezt az érdeklődést, rengetegen csupán haszonszerzési céllal, a hiszékenység vámszedőiként. Az még hagyján, hogy olyan hangzatos szlogenekkel tömik az egyszeri nézőt, mint hogy „az EZO.TV a világ vezető ezoterikus társasága”, amit se felfogni, se leellenőrizni nem tud. De valóban felmerülhet bennünk némi egészséges kétely, mikor Müller Rózsa, „Magyarország legkiválóbb jósnője”, „Európa egyik legismertebb jósnője”, „a Magyar Jósnők Egyesületének elnöke” azt jövendöli egy idős hölgynek, hogy az idén várhatóan üdülésben lesz része, és „ez a gyógyvíz nagyon kellemes lesz”. „Kérdést is feltehet, de kérdés nélkül is elmondom az életét” – hangoztatta a nem kicsit magabiztos jósnő. No ezt már nekem is ki kellett próbálnom, azzal a hátsó szándékkal is, hogy ha olyasmit mond, ami nem lehet igaz, akkor kíméletlenül ráhúzom a vizes lepedőt.
Tíz telefonáló volt előttem, legalább negyedórányi stúdióbeszélgetést és egy tévéreklámot is ki kellett bekkelnem, mire adásba kapcsoltak. Roppant furcsa volt, hogy a telefonban egy perccel korábban hallottam mindent, mint a tévéből. Hát ezért olyan gyámoltalan minden betelefonáló, hogy akkor most ő van-e vonalban, hol is van, kit is hall… Csak a nevemet és az életkoromat kellett megmondanom, és máris vetette a kártyát a médium, akinek már az ősei is ezzel foglalkoztak, és aki állítása szerint a közös tudathoz kapcsolódva hívja le az információkat az egyes emberekről, anélkül, hogy bármit is tudna az életükről. Nekem azt mondta, van tehetségem az ezotériához, és kellene ilyen könyveket forgatnom, különösen mágiával kapcsolatos kiadványokat. Ez kezd izgalmas lenni, gondoltam, de sajna ennél több szó erre nem jutott. A magánéletemben bizony vannak problémák, mondta – az lenne az igazán különös, ha nem lennének, nem? Újra vissza-
pottyantunk az általánosságok mezejére. Van egy problémás párkapcsolatom – tette még hozzá. Kinek nincs, könyörgöm? Ezzel sem mondott semmi újat, de legalább nem kaptam tévedésen a jósnőt. Avagy leszóltak neki odafentről, hogy itt most valaki próbára akarja tenni?
Már csak egy mágiáról szóló könyvet kell vegyek, és lehetőleg még a jövő hónap elejéig meg kellene vuduznom a telefonszámlámat, amit a kétperces jóslás minden bizonnyal és egészen konkrétan a kollektív tudat magaslataiba repített.

Bálint Orsolya

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!