Nyul Zsuzsa nem műsorsávokról fantáziál

 „Ma már nem lennék hiteles egy ilyen szerepben. Azok a dolgok, melyeket megvalósítottam a Dekónál, a mostani személyiségemet tükrözik és remélem, ez még sokáig így is marad. Nem szeretnék váltani, nem gondolkozom betöltendő műsorsávokon. Arra sem gondolok, hogy talán férfimagazinoknak kellene vetkőznöm. Egyrészt anyuka vagyok és konzervatív, másrészt nem hiszem, hogy ebben szeretnék kiteljesedni. Sokkal inkább abban, hogy van, aki számít rám és fontosnak tartja munkámat” – magyarázta.
Nem készült bemondónak, vagy színésznőnek, tizenhat évesen mégis ezrek hallgatták. „Semmilyen álmom nem volt a felnőtt életemre vonatkozóan; arra emlékszem, hogy hétévesen elküldött a tanító néni egy szavalóversenyre, amit megnyertem. Az iskolaévek alatt ettől kezdve rendszeresen szerepeltem ünnepségeken, versenyeken, tizenhat évesen pedig a szekszárdi városi rádióhoz kerültem. Fél évvel később áthívtak a városi tévéhez, egy akkor induló ifjúsági műsorba. A gimnázium harmadik évét már úgy végeztem, hogy közben műsorvezetőként dolgoztam. Érettségi után egyértelmű volt számomra, hogy egy pesti újságíró-iskolát válasszak. Az első vizsgaidőszak alatt mentem el a Viva Tv válogatására, mellyel elindultam a profi tévés pályán” – emlékezett vissza a műsorvezető, aki eleinte nem tudta, mivel foglalkozna szívesen a képernyőn. „Nem volt tiszta jövőképem. Tizenhárom éves koromtól néztem az MTV-t (Music Television) és boldog voltam, hogy zenecsatornánál dolgozhatok. A szereplési rutinom használható volt a kamera előtt is, bár azt gondolom, nem árt, ha minden alkalommal van egy kis lámpaláza az embernek. Tizenhat évvel ezelőtt, egy operatőr barátom így bátorított: ne aggódj kislány, szeret téged a kamera! Ma már értem, mit jelent ez a mondat, de ha végleg eltűnne az izgalom adás előtt, más pálya után kellene néznem” – vélte.
Nyul Zsuzsa szerint szeretik összehasonlítani a rádiós, illetve tévés műsorvezetést, de a két műfajhoz egészen más eszközök kellenek. „Ezen kívül, szerintem a legtöbb tévés kevésbé jó rádióban, és a legtöbb rádiós is megbukna a képernyőn. Ritka az, aki mindkét közegben otthonosan mozog. Sosem gondoltam úgy a két műfajra, hogy kiegészítenék, segítenék egymást a munkámban. A legtöbbször nem volt probléma az időbeosztásommal, de mikor felkértek a Dalnokok Ligája vezetésére, kemény időszak elé néztem; a Radio Deejay-nél nehezen működött az ingázás. Később, mialatt a Laktérítőt vezettem a TV2-n, gond nélkül dolgoztam párhuzamosan a Radio Caféban, és most sem panaszkodhatom: a Deko és a Klasszik Rádió 92.1 is jó párost alkotnak. Akármennyire is összhangban áll a legtöbb dolog az életemben, nem érezném jól magam munka közben, ha száz százalékig önmagamat adnám. Egy részem maradjon meg a barátaimnak, a családomnak. A műsorvezetés is szereplés, az ember – ha csak kicsit is – átlényegül. Nem szabad elfelejteni, mennyire fontos az egyéniség, hiszen ez alapján lesz kedves számunkra egy bemondó, vagy tévés személyiség. Szabad használni a megfelelő eszközöket, sőt, olykor rá is kell játszani. Könnyen belátható, hogy nem lehetek ugyanaz a valaki, amikor dr. Csernus Imrét kérdezem, illetve amikor a Topdesigner leszek! című tehetségkutató show-t moderálom. A szerkesztők nem magyarázzák el, az embernek magának kell éreznie, mennyire legyen jelen a képernyőn.”

Á.D.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!