Együtt gondolkodtak a köztársaság állapotáról

Ha azt halljuk: a demokrácia annyi, mint „félelem nélkül élni”, vagy amikor „a szabadság kis köreiről” beszélünk, akkor Bibó István (1911-1979) gondolatait idézzük fel. Kevés XX. századi magyar politikai gondolkodó gyakorol még ma is olyan erős hatást, mint a jogászként végzett, de főleg jogtudósként, a társadalmi mozgások elemzőjeként maradandót alkotó református tudós, a Nagy Imre-kormány államminisztere.
A róla elnevezett társaság – amelynek elnöke Göncz Árpád volt államfő – rendezvényének témája az elmúlt években Magyarországon kialakult helyzet és a szabadságszerető honpolgár előtt 2010 tavaszán álló választási dilemma volt. Závada Pál író és Szilágyi Ákos közíró, költő olvasott fel, az előadók pedig Romsics Ignác történész, akadémikus, Békesi László közgazdász professzor, volt pénzügyminiszter és Kende Péter, a Párizsban élő 83 éves politológus, szociológus, a budapesti ’56-os Intézet kurátora és társelnöke voltak.
Kende Péter tegnap, a rendezvényt megelőzően a Vasárnapi Híreknek elmondta, örömmel vállalkozott a mintegy 20-25 perces előadásra, s a beszélgetésre – a „nyilvános közös töprengésre” – hogy hazánk hol tart, s mire számíthat. Mondandójában a mögöttünk lévő két évtizedre tekintett vissza, amelyben – az egymást követő kormányok intézkedései „változó fogadtatásban” részesültek. Elemezte azt is: a vezető politikusi réteg és a „vezetettek” – olykor magukat okkal „megvezetetteknek” érzők – között feszültség van, s ez a legnagyobb részt annak tulajdonítható, hogy az 1989 utáni változásokhoz még a tájékozott emberek is túl nagy elvárásokat és reményeket fűztek, azok pedig, akik kevesebb gazdasági-társadalmi-politikai ismerettel bírnak meg eleve azt várták, hogy nem telik bele pár év, s máris a szomszédos osztrák „sógorék” színvonalán fogunk élni. A fél emberöltőnyi várakozás erre – hisz’ mindenkinek csak egy élete van – elégedetlenséget, frusztrációt szült, ez csapódik le a mai indulatokban, olyan pártok iránti szimpátiát mutatva, amelyek nem a realitás nyelvét beszélik, vagy – túl ezen – nem az európai szabadság eszménynek megfelelően politizálnak. Szólt Kende arról is, hogy immár két évszázada beszélünk Európába való betagozódásunkról, ami ellentmondásos már önmagában is, hisz’ éppen a közepén vagyunk. Ám történelmi okokból gyakorta mégis a perifériáján érezhette magát a „közmagyar”…
A rendezvény kapcsán a politológus-szociológus hangsúlyozta: nem kampány-összejövetelt rendeztek, s nem az volt a cél, hogy akár pró, akár kontra valamely párt mellett tegyenek tanúságot. Ők együtt csupán gondolkodtak – s igyekeztek, igyekeznek másokat is némi gondolkodásra buzdítani a már kialakult, de a két évtized múltán még nem bivalyerős demokrácia, s intézményrendszere érdekében…

–gündisch–

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!