Február 13-ig az folyt még az olvadó jégcsapról is, hogy Orbán azért
nem áll ki nyilvános vitára a rivális miniszterelnök-jelöltekkel, mert
az a Fidesz behozhatatlan előnye miatt egyrészt szükségtelen, másrészt
ártana a róla vizionált imázsnak.
Mostanra azonban megváltozott a kibúvás indokolása: „Kövér László, a Fidesz országos választmányának elnöke párbajképtelennek nevezte az MSZP-t és Mesterházy Attilát a miniszterelnök-jelölti vitával kapcsolatban.” Ennél arcátlanabb blöfföt legfeljebb csak maga a „szerzetesi közösség” (t. i.: a Fidesz-mag) priorja képes produkálni. Jogvégzettek, a joggal mégis olyan viszonyban vannak, mint a házőrző kuvasz a Holddal. Kövérnek ugyanis tudnia kellene, hogy a nyilvános politikai vitához, az ún. „mélybékebeli” polgári időkben sem kellett, most pedig a demokratikus jogállam választási vitáiban való részvételhez végképp nem szükséges – a párbajnak nevezett „klasszikus” bajvívás és párbajképesség. Egyébként Kövérnek tudnia kellene azt is, hogy a máig párbajnak nevezett viadal a középkori istenítélet „intézményéből” alakult ki. Mivel a negyedik lateráni zsinat (1215) megtiltotta a papságnak az ebben való közreműködést, tüzesvas- és forróvíz-próbák Magyarországon is – fokozatosan visszaszorultak. Helyettük az első ízben az Aranybullában (1222. évi XII. tc.) említett bajvívás vagy párbaj jött divatba: a két peres fél fegyveres viadala (ami azért számított istenítéletnek, mert a közvélekedés szerint a bajvívás eredményében a fizikai állapotnak nem volt szerepe, hiszen Isten az erősebb ellenében is megsegíti a gyengét, ha ez utóbbinak van igazsága. A duellum, bár nevezték párbajnak is, nem azonos a későbbi korokban divatos párviadallal: ez utóbbi két magánszemély nézeteltérésének lovagias lezárása, amelynek részeseit és közreműködőit a jog gyakorta büntetni rendelte. Az 1878. évi V. tc. 293.-300. §-ival dacolva a 19. század második és a 20. sz. első felében tovább „viruló '' párbajozáshoz Párbajkódex szükségeltetett, amit Clair Vilmos úr írt, s benne így definiálta a párbajt és a párbajképességet:
„3. A párbaj célja: valamely sértésért fegyveres elégtételt venni vagy adni. A sértett párbajt vív, hogy elégtételt vegyen, a sértő, hogy elégtételt adjon.
4. Párbajt vívhat mindenki, akinek erkölcsi élete és az ellene vagy általa elkövetett sértés a lovagias fegyverekkel való elégtételre minősít, illetőleg kötelez. Párbajképes ennélfogva mindenki, aki a sértések mérlegelésére és megítélésére megfelelő férfias érettséggel bír, illetőleg életének férfikorát már elérte, és akit a becsülettel összeférhetetlen cselekmények vagy üzelmek nem terhelnek, s ilyenekért jogerős bírói vagy becsületbírósági ítélettel megbélyegezve nincsen.”
Fegyveres párbaj embercsoportok, vagy éppen pártok között nem, csakis individuumok között (volt) lehetséges. Tájékozódtam, ezért kijelenthetem, hogy: Mesterházy Attila, az MSZP miniszterelnök-jelöltje minden – etikai és jogi tekintetben – párbajképes: büntetlen előéletű – tudomásom szerint –, feddhetetlen és készen áll arra, hogy a vonakodó Orbánnal nyilvánosan vitatkozzon. Ezúton szeretnék üzenni Kövérnek, remélve, hogy átadja főnökének:
Bátorság Orbán úr! Ne húzódozzon, álljon ki vitatkozni, ha fájni is fog, amit kap, majd csak túléli. A baloldal nem a vesztére, hanem a vereségére „tör”. Ha hiszi, ha nem, az is be fog ismét következni, ha most nem, akkor – a tömeges kijózanodást követően – nemsokára.
Dr. Györky Zoltán, Kaposvár
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!