Az eddig világszerte alkalmazott GDP, a bruttó hazai termék – amely az
adott évben az adott ország területén létrehozott, végső felhasználásra
kerülő termékek értékét fejezi ki – sok sebből vérzik.
Az OECD kezdeményezésére 2007-ben létrehozott közös program – amelyben 130 ország vesz részt – alapján remény van arra, hogy a fejlődést, a haladást tükröző statisztikai mutatószámrendszer jön létre. Hazánkban a KSH, az MTA és a kutatóintézetek intenzív munkával végzik e mutatószámok kidolgozását. Magyarországon 206 olyan mérőszámot határoztak meg, amely jelenleg alkalmas a fejlődés megállapítására. Azonban a mutatószámok nem egyforma súllyal szerepelnek a vizsgálatok során. Úgy gondolom, hogy a jelenben különösen fontos az egészségügyi helyzettel kapcsolatos mérőszámok jó kidolgozása, mert azzal nemcsak az átlagos élettartamot lehet befolyásolni. Helytálló Széchenyi Istvánnak 1857-ben megfogalmazott gondolata, amely szerint „aki egészségével tud gazdálkodni, jóval fölötte áll a pénzgazdálkodónak, mert a beteg, a nyomorék sokkal szerencsétlenebb, mint a szegény ember”. Emellett igen nagy jelentősége van a hazánkban már kidolgozott mutatószámok közül az oktatási kiadások GDP-százalékában való megállapítására, a 25-64 éves népességből az oktatásban, képzésben részt vevők arányának kifejezésére, valamint az egy tanárra jutó diákok számának meghatározására. E tényezők kedvező alakulása a fejlődés záloga. Az intenzitási viszonyszámok kedvezően befolyásolják a munkanélküliségi rátát és az inaktivitási arányt, valamint egyéb tényezőket is.
Időszerű volt, hogy a szakemberek felismerték: a fejlődés nemcsak a GDP növekedésének hajszolását jelenti, hanem az értékes élethez vezető képességek és lehetőségek kiteljesedését is. A 206 kidolgozott viszonyszám alapján már választ lehet adni erre a kérdésre is. A GDP növekedését nagy mértékben akadályozza a szegénység, ami nemcsak jövedelemhiányt, hanem kitaszítottságot, jogfosztottságot, az emberi méltóság elvesztését is jelenti. Az egyértelmű, hogy a piacgazdaság önmagában nem képes a társadalmi igazságosság, a szegénység csökkentésére. Igaza van Paul A. Samuelson Nobel-díjas közgazdának: a javak a dollárszavazatokat követik, ezért a gazdag ember macskája jóllakik tejjel, a szegény ember pedig éhezik. A biológiai éhezés mellett a szellemi éhezés is a szegénység velejárója. Az utóbbi csökkenti a gazdasági hatékonyságot, mert a nehéz helyzetben élő családok gyermekei az iskolai oktatásban nem jutnak megfelelő ismeretekhez, ezzel felgyorsul az emberi erőforrások devalválódása, ami rontja a gazdasági hatékonyságot, csökkenti a teljesítmény, a termelékenység növelését. Ezen okok miatt a Magyarországon kidolgozott statisztikai mutatószámok közül különösen nagy súlyt kell helyezni azokra, amelyek a szegénység mértékének megállapítására alkalmasak. Csak így képes a központi szint hatékonyan fellépni a hazánkban egyre jobban erősödő polarizáció ellen.
Dr. Takács Imre szakközgazda,
az Országgyűlés MSZP-frakciójának
tanácsadója, Hajdúszoboszló
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!