Mentelmi jogtiprás?

Az első probléma éppen ezzel van. Mármint azzal, hogy a mentelmi jog szabályozása alkot­mány­ellenes. Ahhoz tudniillik, hogy alkotmányos legyen, néhány mondatban meg kellene róla emlékezni az alkotmányban is. Mindenféle kivételezés csak akkor lehet al­kot­mányos, ha ezt maga az alaptörvény tartalmazza. Jelenleg ennyi az alkotmányi tétel: „Az országgyűlési képviselőt – az országgyűlési képviselők jogállá­sáról szóló törvényben szabályozottak szerint – mentelmi jog illeti meg.” Nagyvo­nalú ez a ren­delkezés – két okból is: egyrészt nem elegáns, ha külön törvény ír felül egy alkotmá­nyos jogot, másrészt miért csak az országgyűlési képviselőt „nevesíti”. Mert rajta kí­vül mentelmi joga van még a köztársasági elnöknek, tizenegy (kilenc) alkotmány­bírónak, négy ombudsmannak, az Állami Számvevőszék elnökének és elnökhelyet­tesének, továbbá valamennyi bírónak és ügyésznek. Csaknem ötezer személynek.
A mentelmi jog szabályozásával más gondok is vannak. A hatályos előírások sze­rint az országgyűlési képviselőt csak tettenérés esetén lehet őrizetbe venni, és ellene csak a parlament előzetes hozzájárulásával lehet büntető- vagy szabálysértési eljárást indí­tani, büntetőeljárás-jogi kényszerintézkedést alkalmazni. Az, hogy a képviselő a sza­bálysértési eljárás alól is mentesül, indokolatlan kiváltság, hiszen büntetlenül lép­heti túl a sebességet, vagy követhet el – politikai motivációval aligha magyarázható – más szabálysértést. Ezekben az ügyekben ráadásul a képviselő le is mondhat a men­telmi jogáról. A szabályozást úgy kellene átalakítani, hogy a bagatell súlyú cselek­ményekre ne terjedjen ki a mentelmi jog, viszont arról ne is lehessen lemondani.
Az sem mindegy, ki kezdeményezi az Országgyűlésnél a mentelmi jog felfüg­gesz­tését. Ha a legfőbb ügyész indítványozza, akkor nem szabadna engedni, hogy az ügy érdemi elbírálásra plénum elé kerüljön, ahol a képviselők pártszimpátia alapján le­szavazhatják a vádhatóság fejét.  A legfőbb ügyész indítványában ugyanis benne van az egész ügyészi szervezet tekintélye, szakértelme, szakmai tapasztalata, ezért az ille­tékes parlamenti bi­zottságnak kizárólag azt kellene megvizsgálnia, hogy a megkere­sés valóban a leg­főbb ügyésztől származik-e, illetve a megjelölt körülmények forma­ilag elegendőek-e a büntetőeljárás megindításához. Ezzel a megoldással a közvádra üldözendő cselek­mények nem kerülnének egy kalap alá a becsületsértési ügyekkel.
Végül: megfontolandó lenne, ha a mentelmi jog felfüggesztése egyben a képviselői megbízatás felfüggesztését is jelentené. Vagyis ügye tisz­tázásáig nem ve­hetne részt a parlament munkájában, nem kaphatna tiszteletdíjat. Ez a drákói szigor azonban csak akkor elképzelhető, ha a mentelmi jogot megtisztí­tanánk az indokolat­lan immunitá­soktól a szabálysértési eljárásban, illetőleg megszüntetnénk a legfőbb ügyé­szi indít­ványok leszavazásának lehetőségét – elvtelen gyakorlatát – a közvádas ügyekben.

Kondorosi Ferenc

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!