Tárgyalást Tiencsinben

Ezt diktálja, no nem a józan ész, hanem a saját féktelen retorikájuk: ha egyszer az ország tönkre van téve, sőt lerombolva, akkor muszáj az ahhoz illő megtorlással kecsegtetni a politikai ellenfelet. S elkezdődik a vetélkedő, amiben persze a szélsőségesek verhetetlenek, őket aztán mit sem zavarják holmi jogállami normák (aki eleve Európa-ellenes, azt aligha lehet európai elszigetelődéssel megriasztani). De még a nekivadulni mindig képes (olykor magukat politológusnak álcázó) közírók is előnyben vannak a valóban döntési helyzetre számítókhoz képest. Ha a jog keretei közt nem megy, akkor „történjék erkölcsi számonkérés, a legszélesebb nyilvánosság előtt” – követeli egyikük, nyilván érdekes történelmi példáktól felbuzdulva, de talán nem a demokrácia legfőbb fórumába, a parlamentbe tervezve autodaféit.
Nehezebb helyzetben vannak a kormányképes politikusok, akik mégsem vehetik semmibe azokat a fránya globalista normákat, amelyeket médiájuk annyira imád ostorozni, de amelyeket tőlük a külvilág mindenképpen számon fog kérni. S hát nem is bölcs kampánytaktika meggondolatlanul igazolni azokat, akik élnek a gyanúperrel, hogy e normák megsértésére készülnek. Márpedig amennyiben valaki éktelenül felháborodik, ha diktatórikus törekvéseket sejtenek szavaiban, annak tényleg nem árt ügyelni mondandójára. Csak persze nem mindig sikerül, a lendület olykor politikust is elkap, nemcsak publicistát, vagy politológust.
Ilyen politikus Kövér is, akit nyilván legfőbb megmondó-embernek tartanak (kapiskálva valamit az amerikai kampánytaktikából: az elnökjelölt a felülemelkedő, az alelnökjelölt a gorombáskodó). Ismerjük el, nincs könnyű dolga, egy fenékkel lovagolni meg a szélre száguldó és a megnyugtatóan poroszkáló paripát. Ehhez leleményesnek is kell lenni, s még akkor is lehuppanhat az ember. Mint a héten is, amikor azt találta ki, hogy azokat is felelősségre kell vonni (trendi szakszóval: elszámoltatni), akik „kisstílű politikai alkukkal hatalmon tartották a reménytelenség kormányát, szavazataikkal meggátolták a parlament feloszlatását, új választások kiírását”. Ez aztán a beszéd! Hajdanán az a rigmus járta (a jobboldaliak szájába adva), hogy ha a többség balra ment, kinek kell a parlament. Ez az új változat egyenesen megtorolni ígéri a parlamenti többség voksolását. Izgatottan várom, hogy elárulják: ez csupán a bizalmi szavazásra vonatkozik, vagy a többire is, netán még a bizottságiakra is, jól gondolja meg egy kormánypárti honatya, ha leszavazni meri a mindenkori ellenzéket. Eddig csak mandátumát veszthette, ezentúl láncait is elnyerheti. No, és a felszólalások, interpellációk, azok csak úgy megtorlatlanul maradnak?! Nem vitás, szenzációs pereknek nézünk elébe. De mivel a demokratikus Európában ez elképzelhetetlen, ha szabadna javasolnom a T. Házban leadott szavazatok büntetőperének helyszínéül Tiencsint. Bár újabban mintha már Kínában is tartózkodnának a „kulturális forradalomban” megszokott „népítéletektől”. Politikai ihletésű per viszont még gyakori, úgyhogy Tiencsin bízvást ajánlható. Amúgy – lévén kikötőváros – ott többnyire tényleg erős a keleti szél.

Avar János

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!