Titkos arany címmel a napokban került a boltokba az ismert para-pszichológus-költő új verseskötete Titkos arany címmel. Aki  valamifajta alkimista áthallást vél felfedezni a kötet címében, egyáltalán nem téved. Sőt. Ahogy a vele készült interjúban Paulinyi fogalmaz: „jó esetben minden ember élete egyfajta átalakulás, ahol az ólomból előbb-utóbb arany lesz, noha a boldogságnak ezt a lassú ébredését kevesen élik meg tudatosan”.



 



 


● Második verseskötete címe Titkos arany. Van ebben egy kis alkimista áthallás, ami talán érthető annak, aki tudja önről, hogy a szintézis „ezoterikus” szabadegyetem alapító igazgatója, pszikutatója és tanára…
– Az áthallás nem véletlen. Meggyőződésem, hogy minden ember élete egyfajta átalakulás, ahol az „ólomból” előbb-utóbb arany lesz, noha a boldogságnak ezt a lassú ébredését kevesen élik meg tudatosan. Hiszem, hogy „titkos aranyakat” őrzünk magunkban.
● Mentorának, kollégájának és – ahogy nevezte – második édesanyjának, Szepes Máriának, a nemrégiben elhunyt írónőnek ajánlja az új kötetet. Mit kapott tőle parapszichológusként és mit költőként?
– A pszijelenségek kutatójaként tudom, hogy ezek a képességek létezők, az emberi élet céljába vetett hitemet ugyanakkor mindennap gondozni kell. Ehhez a lélekneveléshez Mária ugyanúgy erőt adott, mint ahhoz a spirituális meggyőződéshez, ami a költészetemen keresztül is átvilágít, jónak és értelmesnek mutatva a szenvedéseket is.
● Tombol az ezoterikus divat, ön mégsem jött divatba. Bár a szintézis szabadegyetem rendkívül népszerű, mégsem lett sztár, showman. Megmaradt kedvelt, viszont decens szakembernek – és maradt bohém művész. Volt kísértés ennek az ellenkezőjére?
– A divatossá válást mindig veszélyesnek tartottam, akár témát, akár embert illetően, így jellemzően szívesebben fordulok mindezzel szembe, megkérdőjelezve sokszor az ezotéria populárisan népszerűvé vált nézeteit is. A divat kísértésétől – ha úgy tetszik, bohém művészként – viselt dolgaim ugyanúgy távol tartanak, mint sajátos affinitásom az udvari bolond szükséges szerepköréhez.
● Azt írja, hogy a szavak az emberek béklyói és himnuszai egy időben. Amennyi ostobaság dől manapság a médiából, az az érzésem, hogy inkább csak az előbbi. Van esély arra, hogy a szavak legalább részben megmaradnak himnuszoknak is?
– Ezt tartom a költészet és az írásbeliség egyik legfontosabb feladatának. Fogalmi gondolkodásunk szűk ketrecéből ugyanis olyan varázsszavakkal léphetünk ki, amelyek kulcsként a dolgok szépségét fejezik ki, üzenetet hirdetve arról, hogy ünnepek közt élünk-élhetünk.
Bóday Pál

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!