Üldözzön egy csapat kiéhezett Rottweiler, de én akkor se értem, mit
esznek annyira George Clooneyn. Persze jó színész, és most is
kimondottan jól elcsípte a hozzá nagyon is közel álló, szomorú
kiskutyaszemű, rezignált agglegény, Ryan Bingham karakterét az Egek ura
című drámában. Talán éppen ez a bibi, hogy nem is kellett sokat
hozzátennie a szerephez. A hangzatosan képzavaros című Egek ura
leghajmeresztőbb újdonsága mégiscsak Galambos Péter, mint Clooney
magyar hangja.
A professzionális elbocsátóként dolgozó Bingham élete sivár és szeretetlen, csak repülőtereken és felső-középkategóriás motelekben érzi otthon magát. „Mindketten szökésben vagyunk a normális élet elől” – szembesíti őt barátnője az igazsággal. Közben bőszen gyűjti a törzsutasmérföldeket, cél a mágikus tízmilliós álomhatár, mely után VIP platinakártya jár. Sehová nem megy, és semmit nem eszik meg, amiért nem kap legalább egy fél mérföldet. Egyik útján aztán megismerkedik egy szintén törzsutas nővel, akivel úgy-ahogy kezdenek egymásra találni. Ám mielőtt a happy enden kezdenénk gondolkodni, Binghamre még vár néhány kemény kör, húga esküvőjén régóta halogatott családi vizitet kell tennie, ráadásul munkahelyén is a változás szele fúj.
Adnak mellé egy fiatal és lelkes tanulólányt (Anna Kendrick), aki forradalmasítani akarja a kirúgásipart a személytelen, ám költséghatékony, és roppant kényelmes webkamerás módszerrel. A vén róka meg persze hagyja, hogy a zöldfülű saját kárán tanulja meg, emberek alól kihúzni a talajt csak méltósággal és stílusosan lehet. Közben azért ő is átmegy némi személyiségfejlődésen, és elkezd nem túl professzionális módon együttérzést mutatni az általa hivatásszerűen kicsinált kisemberek és az ifjú kollegina iránt is. Bár a film mindhárom főhősét, Clooneyt, Vera Farmigát és Anna Kendricket is Oscarra jelölték, a szereplőválogatás itt csillog leginkább, a valós emberi reakciókat mindenféle fölösleges púder nélkül hozó, elbocsátott alkalmazottak szemében.
A rendező Jason Reitmannak volt már erősebb filmje, a Juno és a Thank you for smoking is kiforrottabb alkotások, de hát a vígjátékmogul Ivan Reitman (Szellemirtók) fia még alig 30 éves, ezek csak az ifjúkori ujjgyakorlatai, sokat várhatunk még tőle a későbbiekben. A szereplőket azért szépen elirányítgatta és olyan kellemesen csípős, galambszürkés hangulatot kevert ki filmjében, mint a detroiti tél. A társas magány húrjait ugyanolyan szívhez szólóan és ügyesen pengeti ő is, mint egy másik nagy reményű rendezőcsemete, Sophia Coppola tette az Elveszett jelentésben.
A végén kicsit bosszankodhatunk, hogy is kaphatott ennyi Oscar-jelölést ez a filmecske, pedig igazából örülnünk kell, ha ez a kesernyés történet nem mond sokat nekünk. Bár biztosan akadnak olyanok, akik azt se bánnák, ha kirúgnák őket az állásukból, ha maga George Clooney tenné ezt… (Egek ura, forgalmazó: UIP-Duna Film)
Bálint Orsolya
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!