Susan Sarandon nem akar még nagymama lenni

F Ez az első alkalom, hogy nagymamát játszik?
− Szerintem igen. Mivel mindenki akkora ügyet csinál belőle, biztos ez az első.
F Nagy lépés ez az ön számára?
− Nagyobb lépés volt apácát játszani (a Ments meg, uram! című filmben nyújtott alakítását Oscar-díjjal is jutalmazták – a ford.). Nem gondolhatunk magunkra általánosan. Különleges személyként kell magunkra tekinteni. Egyébként már elég öreg vagyok ahhoz, hogy nagymamát játsszak. De azért imádkozom, hogy a fiamnak és a lányomnak ne mostanában legyen gyereke. A családban vannak már fogadások, hogy kinek fog először megszületni az unokája.
F Miért nem akarja, hogy gyerekeik legyenek mostanában?
− Mert szeretném, ha egy kicsit élhetnék az életüket! Nem teheted azt, amit akarsz, ha már gyereked van – egy gyerek örökre szól! Nem csak móka és kacagás az egész. Persze azt már nagyon várom, hogy szörnyen elkényeztethessem az unokáimat. Mindent megengedhetek majd nekik, amit apu és anyu nem. Igazán vicces lesz... És persze a nap végén mindig vissza is adom őket!
F Azt nyilatkozta egyszer, hogy ön komikaként került a Komfortos mennyország című filmbe. Az ön szerepe azonban ennél sokkal több. A nagymama tartja össze a családot, amikor épp darabjaira készül széthullani.
− Igen, de azért kicsit részegesen. Örülök, ha én vagyok a mókamester, hiszen ez a szereplő sok olyan dolgot tapintatlanul kimond, amit az emberek általában szívesen kimondanának. Az mindig jópofa egy színész számára, ha olyan dolgot tehet, amit normális körülmények között nem tenne. Peter Jackson a rendező és Fran Walsh forgatókönyvíró írtak nekem egy kedves levelet, amikor a szerepet nekem ajánlották. Úgy vélem, a nagymama tényleg összetartja a családot, még ha ez váratlanul is jön. Hiszen talán őt gondolná az ember a legkevésbé képesnek arra, hogy felnőjön ehhez a helyzethez. De néha az ember kap még egy esélyt. Úgy tűnik, nagyon elszúrta a lányával, de most lehetősége van, hogy megmutassa mire képes. Talán életének ebben a szakaszában jobb anya tud lenni, megérti a fájdalmat és megtalálja a módját, hogy tovább lépjenek.
F Miként készült a szerepre? Olvasta a könyvet előtte?
− Olvastam a könyvet sok-sok évvel ezelőtt, és érdekes módon újra felbukkant az életemben szeptember tizenegyedike után. Ehhez a könyvhöz fordult sok áldozatul esett tűzoltó családja, hiszen az a rengeteg probléma, ami a történetben felmerül, ismerős lehetett számukra. Az egyik dolog, amit a filmtől remélek, hogy mesél a családi kötelékekről, az abban rejlő erőről, amely sosem tűnik el, mindent túlél. Így elmondhatom, hogy hosszú ideje nagy rajongója vagyok a könyvnek. Nem tudom, azért-e, mert úgy kezdődik, hogy „A nevem Susie Salmon. Tizennégy éves voltam, amikor meggyilkoltak...” De van valami a könyvben és szerintem a filmben is, amitől megbizonyosodsz arról, hogy valahogy minden rendben van, még mielőtt a szörnyűségbe belemennél. Az, hogy a történetet ő meséli el, egyfajta kinyilatkoztatása annak, hogy ő irányítja a dolgokat. Szóval, az ember nem érzi úgy, mintha beleütné az orrát valaki más rettenetes történetébe. A tény, hogy az igazi borzalom nincs megmutatva sem a könyvben sem a filmben, egyfajta elszigetelődés az egésztől. Szóval, nagyon szeretem a könyvet.
F Egyszer azt nyilatkozta, hogy várja már azt az időt, amikor idősebb lesz, és a külcsín nem lesz már olyan fontos. Még mindig így gondolja?
− Mi mást tehetnék? [nevet] Szerintem jobb, ha az ember elfogadja ezt, mintha megrekedne egy életkorban... Nem szívesen látom a tükörben, hogy a gravitáció az én arcomat sem kíméli. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy minden egyes ráncomat meleg szeretettel köszöntöttem. Bizony, most már fontos nekem, hogy honnan vesz a kamera. De azért kíváncsi vagyok, mit hoz a jövő. Későn lettem anya, de nagyon élveztem. Talán nem való mindenkinek, de én nagyon élveztem. Nem akarom ezt bagatellizálni, de mostanra már biztos kiderült volna, ha komoly baj van velük. Boldogság és öröm tekintetében elég jól állnak, és megvannak a saját életstratégiáik – van jobb, van rosszabb. De úgy érzem, klassz
emberek.
F Úgy látja őket, mint élete legjobb teljesítményét?
− Szerintem jó felszereléssel érkeztek. Bárcsak azt mondhatnám, hogy ezt én értem el. De az biztos, hogy ott voltam mellettük, mert ott is lehettem, hiszen olyan munkám volt. Szerencsés vagyok, hogy volt időm... leforgathattam a filmjeimet, és egy ideig nem dolgoztam. Amikor kicsik voltak, addigra én már annyit dolgoztam, hogy egyáltalán nem zavart a semmittevés. Szóval, részemről ez nem volt túl nagy áldozat. Most viszont még úgy érzem, van néhány jó év előttem. Itt az ideje, hogy kicsit több szerepet vállaljak a politikában, és bejárjam azokat a helyeket, amelyeket már régóta szeretnék. A gyerekek pedig akkor is igényelnek téged, amikor úgy csinálnak, mintha nem tennék. Például kamaszkorukban. Nagyon rosszul tud esni nekik, ha nem vagy ott, amikor hazaérkeznek. Akkor is oda kell rájuk figyelni, amikor már idősebbek. Kiskorukban még elmondják, mit szeretnének. Amikor nagyobbak, neked kell résen lenned, különben nem veszed észre, ha bajban vannak.
F Ön mindig jól használta a hírnevét. Mi a titka?
− Nem tudom. A szavak embere vagyok, szóval mostanra már valószínűleg semmi titkom nem maradt. Amikor még nagyon fiatal voltam, egyértelmű volt, hogy ez nem a végcél, hanem az út a célhoz. És talán jókor voltam jó helyen... Tudja, amikor dúlt a szex, tolták a drogot, és szólt a rock and roll. Akkoriban azért volt amolyan spirituális drog is. Talán mert sosem volt az álmom, hogy színész legyek, és csak úgy belecsöppentem az egészbe, végig arra gondoltam, hogy ez így nagyszerűen mozgásban tart, és rengeteget lehet belőle tanulni, meg hasonlók. De más dolgok meg elvonták a figyelmem. Mondhatják, hogy túl sokat foglalkozom a politikával, de engem mindig nagyon érdekelt a világ alakulása. Így logikusnak tűnt, hogy részt vegyek benne, és ne az legyen, hogy engem használnak fel. Az is sokat segít, hogy New Yorkban lakom, és nem Los Angelesben, ahol szinte kézzel fogható a kétségbeesés. És emellett nagyon öregedésellenes. Nekem viszont van egy kis közösségem, amely tényleg segít abban, hogy az maradjak, aki vagyok.

Fordította: Kántor Zsána

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!