Galkó Balázs, az Új Színház tagja, a pénteken bemutatott Édentől keletre című produkcióban egy seriffet és egy korrupt kis rendőrt játszik. És arra készül, hogy április 11-én, a költészet (és a választások) napján végigmondja József Attila összes versét a költő szülőházában.
z Amikor fölhívtam, hogy az Édentől keletre bemutatója kapcsán szeretnék önnel beszélgetni, azt mondta, hogy csak két kis szerepet játszik a produkcióban. Már megszokta, hogy gyakran kap epizódszerepeket, vagy ez rosszul esik, netán azt mondja, hogy ugyanolyan fontos, mint a főszerep?
– Igen, fontos. Ha egy szekérből hiányzik egy csapszeg, akkor az a szekér nem tud menni. Én van, amikor csapszeg vagyok, van, amikor kerék és olyan is előfordul, amikor ló.
z Erre a kérdésre körülbelül ezt illik válaszolni. De nem fordult még elő, amikor pár mondatos szerepet osztottak önre, hogy azt mondta, „a francba, már megint ilyen nyúlfarknyit adtak, tudok én ennél többet is.”
– Ilyen nem volt. De olyan igen, hogy a rendező, Verebes István egy olvasópróba után azt mondta, „Balázs, ez nem karrierépítő szerep, neked ezt nem kell eljátszanod.” És erre azt mondtam, „Pista, köszönöm szépen, akkor én ezt nem játszom el.”
z Időnként kitalál magának valamit. A Művészetek Völgyében például volt már falu rossza, hegedűs a háztetőn…
– Hangosbemondó vagy nótafa.
z Kieszelt egy-egy figurát, és a fesztivál minden napján ezt alakította. Ezekre lehet, hogy jobban emlékszem, mint a színpadi munkáira. Ahogy arra is nagyon emlékszem, hogy végigmondta József Attila összes versét.
– A József Attila-összesre, azt hiszem, lehet emlékezni. Olyannyira, hogy április tizenegyedikén – ami idén kivételes nap ugyebár – a Gát utcában, József Attila szülőházában, az ajtóban állva végig fogom mondani valamennyi versét. Márta István újból zenélni fog. Beborítják a nagy udvart sátorral, lesznek benne székek, és az emberek jöhetnek-mehetnek a választás előtt és után.
z Miért éppen ezen a napon csinálja ezt?
– Mert ez József Attila születésnapja.
z De mondhatta volna tavaly vagy mondhatná jövőre is a verseket. Azért ebben így csak van egy dupla csavar.
– Biztosan van benne. De én megígértem József Attilának meg magamnak, hogy még egyszer, a Gát utcában, elmondom a költeményeit. Nem lehet elmesélni, hogy az ember tizennégy-tizenöt órányi mantrázás, imádkozás, éneklés után mit érez. Ez a transzcendenssel való igazi találkozás. Bizonyos idő után elkövetkezik az az állapot, amikor a versek mondatják magukat. Ilyenkor már nem is tudom igazán, mi történik. Eddig már kétszer volt ebben részem, először 1988-ban, a Fiatal Művészek Klubjában, és két évvel ezelőtt, József Attila százéves születésnapján, az Új Színházban.
z Hány verset mondott ön szerint jól?
– Hatszáznegyvenet.
z Ennyit írt József Attila. Mind jól mondta?
– Igen. Ezek nem külön-külön elmondott versek voltak, hanem az egész együtt. És akkor ez így jól van.
z Ha azt a lehetőséget kapná, hogy csinálhat egyórás József Attila-lemezt vagy -videót, az ezen a két alkalmon elmondottak közül lenne, amit beválogatna?
– A József Attila-összes elmondása egy másik állapot, hosszú-hosszú imádság, mint amit a lemezfelvétel igényel. A hétköznapi életben az ember maga szabályozza a légzését. Ebben az esetben viszont a versek diktálják, mikor veszek levegőt. És ettől a zaklatott agyi oxigénellátástól másik állapotba kerülök. És a mantrának az is a lényege, hogy megidéz valamit. A rezgések megváltoztatják az embert, a környezetét.
z Tervez valami hasonlót?
– Nem, én ezt csak József Attilával tudom megcsinálni.
z Miért csak vele?
– Valószínűleg azért, mert más ennyire nem érdekel. És ez az életmű akkora, amit így át lehet ölelni. CD-rom-ra mondtam az Ady- összest is. De azt otthon, és részletenként. Figyelembe kellett vennem, hogy számítógéppel szemben ülve olvasom a szöveget. Talán még Radnóti, Dzsida Jenő lenne, akinek a verseit végig mondanám.
z Olyan nagyon nincs önnel tele az Új Színház. Alig játszik. Miért van ez így?
– Ezt kérdezze meg az igazgatómtól, Márta Istvántól, aki a barátom. Én nem kérdezem meg tőle.
z Miért nem?
– Mert nekem a zeneszerző barátom fontosabb, mint a színházigazgató. Ha ezt csinálja, akkor ezt csinálja. Hatvanéves vagyok már. Mit ugráljak? De majd jön az Ahogy tetszik, én leszek benne Csűrcsavar, a pap, és az a két kicsi szerep, amit az Édentől keletre előadásában játszom, is két jó kicsi szerep. Egy seriffet, meg egy korrupt kis rendőrt alakítok.
z A 25. Színháznak is tagja volt, ott még szinte meg akarták váltani a világot. Önben mindig is éreztem a váteszségre való hajlamot. Ez már elmúlt?
– Megvan még. Ez a József Attila-gesztus ebből táplálkozik. Most ennyire futja. Nekem van egy hároméves kisfiam, meg egy négyéves kislányom. Amikor Sára megszületett, elkezdtem a Sára könyvét írni. Miután kiderült, hogy Márton is útban van, megírtam azt a történetet, hogyan tudtuk meg, hogy ő lesz. És éppen egy hete nekiültem, hogy folytassam ezeket az írásokat. Mindkét gyereket Kapolcson keresztelték meg, Kapolcs pedig felidéz egy csomó történetet. És van sok régi írásom, például az Élet és irodalomban jelentek meg. Most ezeket is beleszövöm abba, amit írok.
Bóta Gábor